Vámpírvér

Az eső szakadt odakint, mintha dézsából öntötték volna. Éjfél körül járt az idő. Ebben a késői órában egy teremtett lélek sem volt az utcán. Jennifer is otthon volt. A szobájában, az íróasztalánál ült. A lámpa csak egy csekély világítást engedett számára. A villanykörtét kellett kicserélni lassan. Jennifer egy könyvet olvasott. Még nem volt álmos. Az egész nap kimerítette őt, de inkább szellemileg fáradt el, nem fizikailag.  Egy szappangyárban dolgozott, ahol két műszak volt. Most a délelőttös héten volt túl. Nem túlzottan kedvelte a délelőttös heteket, de a délutánosakat kifejezetten gyűlölte. Most, hogy a hét letelt egy olyan jól eső érzés fogta el, hogy minden fáradtság kiment belőle. Tudta nemsokára ott hagyhatja az egész hülye gyárat a szépségszappanokkal, a kozmetikai és mosószappanokkal együtt. Minden fizetéskor megspórolt annyi pénzt, hogy egy tanfolyamot elkezdhessen. Ráadásul felvették egy ruhaboltba eladóként. Nem egy hatalmas álom, de az is jobb, mint a gőz fölött állni naphosszat egy émelyítő szagú üzemben.
Így hát most ezen az estén fenn maradt és Danielle Steel Emlékezés c. könyvét olvasta. Nem igazán kedvelte a nyálas, romantikus könyveket, de ettől az írónőtől szívesen olvasott.
Jennifernek hosszú barna haja össze volt fonva, és megpihent hátán. Kék szeme balról-jobbra cikázott a sorok között.
Egyedül lakott az albérletben. Volt egy barátja, de miután kiderült, hogy megcsalta őt, megkérte, hogy mihamarább költözzön el. Azóta nem talált társat, de nem is akarta, hogy legyen.
Úgy érezte, meg van most egyedül is. Unatkozni nem unatkozott, hiszen jóformán otthon sem volt, hanem a gyárban főzte ki a szappanokat.
Ekkor a villanykörte felmondta a szolgálatot.Kiégett és sötétségbe borult a szoba, Jennifer pedig majdnem hátra esett a székkel együtt ijedtségében.
- Nyugalom - csitította magát és lassan tapogatózni kezdett . Az eső még mindig esett odakint. Jennifernek úgy tűnt, mintha még jobban rákezdett volna, és apró petárdákkal dobálnák a párkányt.
Nagy nehezen megtalálta a nagy kapcsolót a falon, és felpattintotta. De nem lett világosság. Ugyanolyan sötét maradt a szoba.
Kicsapta az áramot a vihar. Futott át Jennifer agyán a gondolat. Nyelt egyet. Ki kell mennem a főkapcsolóhoz és elindítani. A fürdőszobához botorkált. Egy enyhe kis izgatottságot érzett. Nem-nem, nem izgatott volt. Inkább félni kezdett. Kiskorában egyszer felriadt éjszaka és nem találta az egyik plüssjátékát, amivel éjszaka aludni szokott. Aztán ahogy forgolódni kezdett, észrevette, hogy a macija leesett a földre. De nem mert érte lehajolni, mert attól félt, hogy nehogy az éj gonosz szörnye megragadja a kezét, és lehúzza az ágy alá.
Na, most ugyanígy érzett. Félt kimenni a főkapcsolóhoz.
- Szedd össze magad, nagy lány. Mondta ki hangosan, és ahogy elhagyta a száját ez a mondat, már jobban is érezte magát. Felvette a köpenyét és kinyitotta a lakás ajtaját. Leoldotta a láncot, és a kulcsot megfordította a zárban. A főkapcsolóhoz ment és megállapította, hogy csakugyan a vihar okozta az áramkimaradást. Megcsavarta ellenkező irányba a kapcsolót és egy megkönnyebbült sóhajjal visszament a lakásba. Odabent felkapcsolta a villanyt és csodák csodájára fényt adott a kis térnek.
Jennifer már-már felnevetett, ám ekkor egy jéghideg bőr érintését érezte meg a csuklójánál.
- Senorita - sziszegte egy halk, részvétlen hang. Minden kétséget kizárólag férfitől származott. Jennifer érezte, hogy a megkönnyebbültség minden szikrája kiáramlik testéből és hirtelen még a szív verése is elállt.
Ekkor a hang tulajdonosa megpördítette a lányt és Jennifer csakugyan egy férfivel találta szembe magát. Még akár jóképűnek is lehetett volna nevezni, sőt még akár egy jól öltözött ember benyomását is kelthette volna az idegen, ha egyáltalán ember lett volna-de hát nem volt az. Pirosan izzó szeme volt, és Jennifert azokra a temperafestékekre emlékeztette, amiket alsó osztályban használtak rajzórán. Fehér bőre olyannyira elütött fekete, rövid hajától, mint ahogy a sakktáblán is meglehet különböztetni az ellenfél színeit.
Vértelen ajkait megnyalta nyelve hegyével és közben olyan pillantással nézett Jenniferre, mint az újdonsült férj a feleségére a nászéjszakán. Végig simított másik kezével Jennifer nyakán, akinek libabőrös lett mindene.
- Enyém vagy... - mondta ugyanolyan rideg, közönyös és cinikus hanggal, mint az előbb.
- Hagyjon - sikította Jennifer, amint érezte, hogy képes még kiadni magából hangot.
De már nem maradt több ideje. Pont mikor tudatosult Jenniferben, hogy miféle lénnyel hozta össze őt a sors ezen az éjjelen, a vámpír megragadta a nőt , aki hiába próbált szabadulni a szorításból, nem bírt.
A hálószoba felé vitte őt, és ott durván az ágyra lökte Jennifert. Az ágy matraca rugózott egyet a súly alatt.
A vámpír ráhajolt a reszkető nőre.
- Kérem - esdekelt Jennifer és egy könny szaladt le arcán. De tudta , hogy hiába. Az éjszaka lénye nem fog megkegyelmezni neki.
A vámpír szorosan összezárta a nő lábait, hogy mozogni se tudjon.
- Nincs menekvés - mondta. - Sajnálom, de ennek így kell lennie.
Jennifert még egy utolsó, elkeseredett próbálkozást megkísérelt, de a vámpír lefogta mindkét csuklóját, és jobb döntés nem létében, nyugton veszteg maradt.
- Nem fog fájni - mondta a vámpír. Közben egyik kezével végigsimított a nő arcán. Már-már olyan volt, mint egy szerelmeskedni vágyó szerető. Jennifer most állapította meg, hogy körülbelül huszonhat évesnek néz ki a vámpír. Nagyjából annyi, mint most ő.
És ahogy egyre közelebb és közelebb ért Jenniferhez a vámpír szája, a lény kivillantotta tűhegyes fogait és belemélyesztette a nő puha húsába.
Jennifer megrázkódott kissé.
Érezte ahogy a vér özönlik ki a testéből, bele abba a másik lénybe. De a fájdalom hamarabb véget ért, mint gondolta volna.
Erőtlen volt, hogy bármi szót is kitudjon préselni magából és megmozdulni sem bírt, noha a vámpír már elengedte őt.
A vámpír felemelte fejét, így arcát nem láthatta. Úgy nézett ki, mintha egy igazán jó szexen volna túl.
Ekkor Jenniferre emelte tekintetét. Arca olyan állatias és vad volt, mintha egy gazella után futó oroszláné lett volna.
Jennifer nyöszörögni kezdett, de a vámpír újból felé hajolt és csontig kiitta a vérét.
A Danielle Steel könyv azon az oldalon volt nyitva, ahol legutóbb olvasta Jennifer.