Helyi legenda

Azt beszélik, hogy egy lány nemrég meghalt a környéken. Egy nyaklánc volt a nyakában mikor eltűnt de elveszett, nem volt meg mikor rátaláltak. Nem tudni mitől halt meg, de teliholdas éjszakákon látni a szellemét. Keresi a nyakláncát és azt aki ellopta.

Június eleje volt, de mégis 30- 35°C-ok voltak. Nagyba viccelődtünk egy nap a fiúkkal, hogy szellemjárás lesz ma este (mivel nálam aludtunk), mert ma este telihold. Hogy mi megkeressük a szellemet, és megmondjuk neki, hogy húzzon a fenébe. Persze csak viccből de mikor leszállt az este meleg volt még mindig 30°C.Miután a szüleim nem voltak otthon, kimentünk 10 óra körül, mikor már látszott a hold. kimentünk a vasút mögötti mezőre, ahol a lány holttestét megtalálták. Nagy lámpákkal mentünk ki. Meleg volt, szinte megfőttünk. Fél 11 körül járt már az idő, arra gondoltunk visszamegyünk, amikor hirtelen ködbe borult a mező.

Nem volt túl sűrű a köd, mindent jól lehetett látni a lámpáinkkal. Nagy hideg fuvallat jött, mintha egyszerre nyárból tél lett volna. Hideg volt, fáztunk, még a leheletünk is látszott. Ekkor egy nyöszörgő hangot hallottunk. 'vaaah. vaaah.' A hang irányába fordítva zseblámpáink, egy fehér sápadt lányt láttunk. A többiek elfutottak, én viszont megdermedtem a félelemtől.

Erőt vettem magamon és a zsebembe nyúltam. Ott volt egy "talizmán" amit az idő tájt találtam amikor a lány meghalt. Elővettem és szorosan markoltam. A lány elkezdett úszni felém a ködben. Mintha nem is lábakon állt volna, és a vízben lennénk. Csak úszott egyre közelebb és közelebb. Odaért elém a sápadt lány akinek megmondhatom elég gyönyörű arca volt. Fekete haja hátát verdeste. Tengerkék szeme tisztán látszott. Sóhajtozó hangot sejtetett a szája. 'Óhhhhhh. Vuóóhhhhh.' A kezemre nézett. Látta, hogy szorongatok valamit. Felemeltem a kezem és leengedtem a nyakláncot. A lány sápadt arca egyszerre félmosolyt sejtetett. Kinyújtottam a kezem, és átadtam a nyakláncot a lánynak. Ekkor a köd eltűnt, a hideg megszűnt, megint a füllesztő meleg lett úrrá a mezőn, a lány pedig mosolyogva, halványodni kezdett, majd integetve eltűnt.

Visszamentem a házba, ahol a többiek húzták a lóbőrt. Én is lefeküdtem, és a lányra gondoltam. "Sosem felejtem el az arcát..." suttogtam a félhomályba. Pillanatok alatt elaludtam. Éjjel a lányról álmodtam. Ezúttal nem szellemként hanem emberként állt előttem. Mosolygott, és a fülembe súgta: Szeretlek.

Másnap a haverokkal együtt mentünk suliba. Az osztályban dumáltunk a tegnap történtekről amikor egy lány lépett be a terembe. Egyszerre elállt a lélegzetem. A lány tökéletes hasonmása lépett be az ajtón. A srácok kérdezték, hogy mi történt velem meg minden, de én válasz helyett felemeltem a kezem és a lányra mutattam. Megijedtünk először de megnyugodtunk. A lány az osztályfőnökünkkel beszélt. Hallottuk pont azt a foszlányt, hogy: "...a fiúk majd eligazítanak!". Így odajött a lány és mosolygós arccal köszönt, majd bemutatkozott. A neve Nikolett volt. Elmesélte, hogy most költöztek ide és nem akarja újrajárni a 8.-at, így itt fogja végigjárni a maradék fél hónapot. Megkérdezte, hova tudna esetleg leülni. Én mondtam, hogy  éppen csak mellettem van szabad hely, de ha kell szerzek neki egy másik lány mellett. Ő viszont ragaszkodott hozzá, hogy mellém üljön, be is vallotta, hogy szimpatikus fiú vagyok neki. Nem tudja hol, de valahol már olyan mintha látott volna. Ekkor arra gondoltam, elmondom neki  a mezőn történteket, de úgy döntöttem inkább mégsem. az alatt a fél hónap alatt mindig velem meg a fiúkkal, lógott, csak egyszer- egyszer volt a lányokkal.

Nagy nehezen a ballagás napján feltettem a nagy kérdést ami már fél hónapja ott volt bennem: "Járnál velem?", látszott, hogy Ő is régóta várta a kérdést. azt válaszolta, hogy szívesen. Már 1 éve járunk. De még mindig nem mertem elmondani az aznap este történt dolgokat: a lányt, a nyakláncot, és a hasonlóságot közte és a szellem között. Ma megláttam a nyakláncot a nyakában. azt amit én adtam a szellemnek A skorpiós érme hátuljába bele volt vésve a becenevem:ßß, amit a Niki nem ismert.

Egyre jobban kezdek megbizonyosodni arról, hogy ez a lány és a szellem egy és ugyanaz a személy...