Horror történetek - 29.oldal

I. Fejezet: Derült égből a káosz

Ez a reggel is ugyanúgy indult Bristol városában, mint akármelyik másik hűvös nyárvégi elődje, de ez a nap mégis kicsit más volt, bár ezt Tom Reid nem is sejtette, mikor elszórt mormogás közepette lenyomta az ébresztő gombját...

Leoltotta a villanyt és visszafeküdt az ágyra. Ekkor hideget érzett. Mintha minden megfagyott volna a szobában. Hörgést hallott, majd valaki azt súgta:
-Meghalsz.

- Gondoltuk, ebéd előtt egy kicsit beszélgethetnénk…
- Csak nem engem akartak felszolgálni főfogásként? – kérdezte a csíra. Miért olyan vidám a hangja? Általában félni szoktak, mind a haláltól, mind az átalakítástól. Ez is mutatja, milyen alacsonyabb rendű lények: egyformán félnek attól, hogy nyúlfarknyi létezésük véget ér, de attól is, hogy átlépjenek egy magasabb létezési formába, az örökkévalóságba.
- Tökéletesen látja a kérdést, kisasszony – válaszolta Ud udvariasan. Végtére...

A Mia és én történetem második felvonása. Kicsit hosszúra sikeredett, de így kerek, nem akartam szétszedni. Bár vannak benne horrorisztikus részek, de nem több mint az elsőben. Jó szórakozást hozzá! Aki olvasta, kérem, kommentelje!

-Liz, Liz, merre van?
-Erre, itt vagyok John!- Liz hangja a ravatalozó felöl jött.
John elindult az épület felé, de ekkor Liz megfogta a vállát:
-Ne menjen John. Én is hallottam.

Egyre közeledett John felé,aki már csak azon imádkozott,hogy ne fájdalmas halált haljon. A szörny odament hozzá, megszagolgatta és... egyszerűen otthagyta.Odament a félig halott Jenniferhez és szagolgatni kezdte. Kis idő múlva hatalmas darab húst tépett ki a lány testéből.

Egy izgalmas véres sorozat bevezetö része. Remélem tetszik, irjatok véleményt.

Elsősorban ez nem az én történetem csak megtetszett és úgy gondoltam felrakom ide. Egy kis ízelítő: Megkönnyíti a dolgom. Addig mentem utána, míg a fény utolsó árnyalatai is eltűntek. Találékony volt és előkapta a telefonját és azzal világított. Ez most kevés, már nem segít rajtad. Itt az idő. Támadásba lendültem. Elszaladtam mellette és kilöktem a kezéből. Élveztem ezt a macska-egér játékot. A lökés erőteljesebb volt, mint kellett volna. Fájt neki, de nem sokáig lesznek ilyen gondjai....

Egy hűvös nyári éjszakán útnak indult talpig feketébe öltözve. Kapucniját feltette a fejére, hogy senki se ismerje meg. Egy nőt követett a vasútállomásra. Megvárta, míg távolabb megy, majd utána indult halk léptekkel a lámpák árnyékában. Ahogy elhaladt mellettük pislákolni kezdtek. A nő ekkor hátranézett a távolból, de nem látott semmit.

- Látja, ez a baj, magukkal élőkkel. Mindig sietnek, mindig keresnek valamit. Pedig, ha nem rohangálnának annyit, hamarabb megtalálnák, amit keresnek. Az igazi halottak bezzeg mások! Ők nyugton várják az idők végezetét.
- Miért? Vannak nem igazai halottak is? – lepődtem meg.
- Persze, az élőhalottak.