A Fekete Özvegy és az osztrák remete

Hideg volt és esett a hó. A hegyekben feküdt egy apró falu, Liding.
Éjjel volt már, az éjféli misének vége lett.
Az emberek sétáltak ki a templomból. Isten háza előtt megannyi lovas szekér és ló várta gazdáit. A hóvihartól nem látott az ember két méternél távolabb, így aki lóval indult haza, az nagyon lassan haladt.
A templom szép lassan kiürült, már csak egy ifjú férfi maradt egyedül.
Nézte miként távoznak a mise résztvevői.
Sok teher nyomta a vállát. Rég volt már, hogy betért a templomba. Katonai egyenruhában volt, se család, se gyerek, se asszony. Fehér tiszti egyenruha, vállán arany díszek, derekán hosszú vékony kard pihent. Az osztrák császári hadsereg katonája volt egykoron, míg nem dezertált. Elege lett a többszörös ártatlan vérontásból, abból, hogy a katonái ártatlan nőket erőszakoltak meg. Annyira nem bírta elviselni életét, hogy alkoholba fojtotta bánatát, és átvette katonái szokásait: rabolt, nőket erőszakolt meg, civileket gyilkolt.
Bűn lajstroma elég hosszú volt. Gaztetteiben volt,hogy élvezetet érzett. Volt,hogy a meggyalázott nők kétségbe esett sikolyaitól erekciója lett.
Akkor eszmélt fel, mikor az egyik katonája a húgát támadta meg, és könyörtelenül lemészárolta.
Amikor a vértócsában meglátta szeretett és féltett testvérét,elöntötte őt a harag és düh. Felemelte kardját és azonnal leszúrta húga gyilkosát. Katonái ezek után féltek tőle,és szép lassan már a tekintélye is megcsorbult a szemükben.
Szétszéledtek katonái,már nem kívántak vele tovább együtt lenni a mocskos ügyeikben.
Ő egyedül maradt,és valamelyest az alkohol enyhítette bánatát. Folytatta tovább eddigi tevékenységét,de élvezetet már nem látott bennük.
Utolsó áldozata egy parasztlány volt,aki nagyon hasonlított húgára. Nem ölte meg,csak megerőszakolta,mint ahogyan a legtöbb nővel tette. De ez a tette örökre belevésődött emlékezetébe. Állandóan húga arca volt előtte,amint a vér elborítja csinos arcát.
Onnantól kezdve már nem ölt többé. Csak egy alkoholista,megtört katona lett belőle,akiben alig volt még némi büszkeség.
Ezen az estén nem remélt feloldást bűnei alól,csak halott húga emlékére ült be a szertartásra.
Szippantott egy mélyet az esti,havas levegőből.
Ekkor jött egy árnyék a sötét erdőből. Ahogy közeledett, a tiszt látta, hogy egy gyönyörű hölgy sétál a templom felé. Fekete hosszú ruhája, bőre hófehér volt, dekoltázsa szépen látszott, volt mit megmutatnia. Ahogy közeledett, sötét hosszú haja megbabonázta a katonát. A férfi félszegen elmosolyodott, a nő pedig rákacsintott titokzatosan.
-Mit vár itt e bátor katona ebben a hidegben? - kérdezte kacéran a nő.
A tiszt újból elmosolyodott, majd a hölgy megsimogatta a mellkasát.
-Egy osztrák katona mit keres Britt földön?
Szégyellem bevallani hölgyem, de dezertáltam. Messzire menekültem, hogy ne kaphassanak el a császár katonái… - szomorodott el a tiszt.
-Ne búsuljon jó uram! Merre tart a hosszú útja? Meddig óhajt menekülni? - kérdezte a hölgy, majd átkarolta.
-Az Új Világ az én végállomásom. Remeteként szándékozom meggyónni bűneimet ott. - hajtotta le a fejét a tiszt.
-Jó uram, ne bánkódjon! Gyónja meg az én ágyamban bűneit, és ne ostorozza magát! -Isten megbocsájtja bűneit, ha a jót cselekszi élete során. - majd a nő a fülébe suttogott - Jó uram, jöjjön hozzám! Meggyógyítom a lelkét, a szavamat adom!
A férfi elgondolkozott. A hölgy belekarolt a tiszt karjába, majd elindultak az erdő felé. Hamar eltűntek a hóviharban.
Léptük alig hallatszott a zúgó hóeséstől.
-Mondja uram, mi az ön becses neve? - kérdezte a hölgy sejtelmes hangon.
-Oscar tizedes vagyok… azaz voltam. Az öné, hölgyem?-didergő hangja elárulta,hogy eléggé fázhat.
-Antoinette. - suttogta a nő sejtelmesen.
Az erdő szélén egy szép ház állt. Nem volt nagy, de gazdagon díszített és látszott nem szegény ember lakja. Antoinette kinyitotta a kaput, bekísérte a tisztet. A kandalló mellé ültek, átkarolták egymást egy üveg bor társaságában, majd megcsókolták egymást.
Oscar orrát ekkor megcsapta valami idegen,furcsa szag. Kinyitotta szemét és csak Antoinette arcát látta meg. Maga sem tudta miért,de kicsit megrémült az előbb,de mivel semmi változás nem történt, így megkönnyebbült. A szag is mintha elmúlt volna,ahogy felnyitotta szemét.
Antoinette mellei kibuggyantak, Oscar csókolni kezdte őket. A nő élvezte, vékony ujjaival a tiszt haját cirógatta. Antoinette mellei szép kerekek voltak, a tiszt rég látott ilyen szép kebleket, hamar kidomborodott a nadrágja. Antoinette simogatni kezdte Oscar férfi erejét, majd kigombolta a sliccét. Lassan le-fel kezdte húzni, ettől a tiszt még hevesebb lett. Hanyatt döntötte a nőt, majd hasát kezdte el csókolgatni, utána bebújt a szoknyája alá. Antoinette kezével Oscar fejét tartotta, hogy ne akarjon elszökni. Oscar a nyelvével a nő csiklóját masszírozta, közben ujjával a hüvelyben matatott. Antoinette lábait Oscar vállaira tette, majd nyakánál átkulcsolta a térdeit.
A hímvessző mereven állt és lassan bekúszott a vaginába.
Oscar finoman Antoinette vállát csókolta,miközben a nő a hátát cirógatta hosszúra nőtt körmeivel. Az érintéstől még jobban lázba jött Oscar és érezte,hogy a teste ennél is jobban megfeszült.
A férfi lelassult, majd kivette férfiasságát a nőből. Megcsókolta a melleit, majd felállt. Antoinette letérdelt elé, majd bevette szájába. Nyelvével masszírozni kezdte a makkot, közben Oscar a nő hosszú fekete hajába markolt lágyan. A nő kezével eleinte a hímvesszőt masszírozta, majd elengedte, belemarkolt Oscar fenekébe, és csak szájjal kényeztette a férfit. Oscar ekkor már nagyon az élvezet vége felé tartott, de a nő nem akarta abba hagyni… a fehér nedv egyenesen a torkán landolt, melyet lenyelt, majd kivette szájából a vesszőt. Kezével kezdte folytatni tovább, hogy felálljon Oscar nemi szerve, közben nyelvével a heréket nyalogatta.
A férfinek már rég volt aktusa, hamar készen állt egy új menetre. Mikor ezt már érezte Antoinette, felállt, elsétált az ebédlő asztalra, majd ráhajolt. Hófehér formás fenekét az égnek eresztette, Oscar tudta mi a dolga. Betette, majd vadul dolgozni kezdett a hölgyön. Munka közben megint előtört az a furcsa szag, amit néhány perccel ezelőtt érzett.
Antoinette és az asztal mintha földrengés lett volna, úgy remegett. Hangosan nyögött a nő, közben a férfi egyre durvábban dolgozott. Bár ekkor a nő szeme teljesen feketére váltott. Hangja enyhén kezdett megváltozni.
Oscar ebből egyelőre még semmit nem vett észre,annyira magával ragadta a heves kéj,amit odalent a farkában érzett.
Arca is kipirult az élvezettől és pajkosan a nő hátára csapott kezével.
-Na milyen érzés ez?-fennhangon próbált beszélni,de a folytonos mozgás közben hangja kicsit megvonaglott.
Antoinette ekkor megfordult, amennyire lehetett, és a hirtelen mozdulat olyan erős volt,hogy Oscar megbotlott.
-Nagyon fenséges, Oscar tizedes. - válaszolt furcsa hangon a nő, mintha időközben pöszévé vált volna.
És a válasszal együtt jött az az orrfacsaró bűz is. Oscar felnézett Antoinette arcába,ami nem olyan rég még arc volt. Ahelyett egy szörnypofa bámult rá nyolc düledező szemmel,ami mind éjfekete volt,mint a kinti égbolt.
Oscarból minden hév elszállt, időközben észre vette,hogy már régebb óta kiszállhatott a nőből, mert a lábán megérezte a saját ondója melegét,ami akár vizelet is lehetett volna. A férfi lába földbe gyökerezett és még ordítani sem tudott a szörnyű látványtól.
A csodaszép nőből-akivel nemrég a hófúvásban sétált el idáig, a házig-egy visszataszító lény vált.
Ahol előbb a feneke volt Antoinette-nak, ott egy potrohszerű kitüremkedés jelent meg. A kezek és lábak mellett újabb végtagok nyúltak ki. Összesen nyolc hosszú csápféle kar.
Akár egy póknak. Gondolta Oscar és egy halk sikkantás szaladt ki a száján, ami cseppet sem volt férfias hangnak mondható.
Antoinette előrelendült a ledermedt és a sokk hatása alá került férfi felé. Csápjaival beleharapott Oscar hasába, és szívni kezdte a nedveit. A férfi pillanatok alatt fal fehérré vállt, eszméletét elvesztette. A szörnyeteg levitte a pincébe. Három hulla már feküdt lent, pók fonálba csomagolva. Oscar még élt, de gondolatai már nem voltak. Érezte a fájdalmat, de nem fogta fel. A szörnyeteg potrohából fonalat eresztett, mellyel bekötötte a tehetetlen testet. Hamar végzett, majd letette a három hulla mellé.
Dolga végeztével szépen visszaváltozott gyönyörű nővé. Meztelenül, fiatalabbá válva felállt, majd ránézett a négy bebábozott tetemre.
-Négy báb erre a télre. Elegendő lesz tavaszig.