Csalódás

Megint ugyanaz történt, ami mindig. Átvert valaki. A legjobb barátnőm volt az.
Volt sok veszekedés, de aztán valahogy mindig helyrejött minden. De most nem. Egyszerűen átnéz rajtam, mintha ott sem lennék. Ez fájt, régebben talán sírtam volna ezen, de már úgy megszoktam, hogy egy ideig beszélnek velem, megbarátkozunk, aztán elfelejtenek. Tehát nem sírtam. A házból kilépve egyenesen a pince melletti kis helyiséghez mentem. Szinte sose nyitjuk ki, csak én szoktam használni.
Ide szoktam félrevonulni, ha szükségem van egy kis nyugira. Kinyitom az ajtót, a jól megszokott
környezet fogad, kisebb-nagyobb kések felakasztva a falra, meg néhány fogó. Sosem használtam ezeket arra a bizonyos dologra, de most fogom, végre.
Viszont először rá kell vennem BFF-emet, hogy idejöjjön. Gyorsan rendbe hozom magam, meg a hajamat.
Muszáj jól kinéznem, ha azt akarom, hogy velem jöjjön. Végigsétálok boldogan az utcán.
Kíváncsi vagyok, vajon összefutok-e vele. És igen, szerencsém van. Odarohanok hozzá, de persze
az történik, amire vártam, átnéz rajtam, és megy tovább. Nem szóltam utána, nem akartam.
Ehelyett inkább hazamentem, és elkezdtem tervezgetni a dolgokat...

***
Este megpróbáltam ráírni, de persze nem válaszol, de nem adtam fel. A próbálkozásaim végül sikerhez vezettek. Egy majd' 2 órás beszélgetés után tisztáztuk a dolgokat, és újra úgy beszéltünk, mint régen.
Megbeszéltem vele egy találkozót. Egy napot, mikor csak úgy sétálunk, és jól elvagyunk.
Másnap 1-re beszéltem meg vele a találkát. Nem nagyon csináltunk semmi extrát, csak beszéltünk,
és sétáltunk, nagyon sokat tudunk beszélni mind a ketten. Már kezdtem magam meggondolni, de nem.
Már eldöntöttem. Tehát feltettem neki a kérdést, hogy eljönne-e hozzám. Boldogan igent mondott. Ezután elköszöntünk egymástól, és én a szokásosabbnál is boldogabban mentem haza.

***

Hallottam a csöngőt. Megjött. Izgatottan rohantam ki a kapuhoz, hogy beengedjem. Beinvitáltam az előszobába. Szeretem már volna ott tartani, és jobb nem jutott eszembe, szóval mögé mentem, és egy egyszerű mozdulattal leütöttem. Kicsit megijedtem, hogy most mit kéne csinálnom, de szerencsére hamar összeszedtem magam. Megfogtam és lecipeltem őt a pince melletti kis helyiségbe. Az előre odakészített székbe ültettem bele, és leszíjaztam a kezét, és a lábát. Nem szeretném, ha mocorogna, és nem szeretném, ha felhívná a szomszédok figyelmét, úgyhogy leragasztottam a száját is. Mostmár csak várnom kell,h ogy magához térjen. Erre nem is kellett olyan sokat várni. 20 perc után tért magához. Először nem értette, mivan, aztán szép lassan eljutott a tudatáig, hogy ő most meg fog halni. Én mosolyogtam, ezzel próbáltam meggyőzni, hogy meghalni, nem is olyan rossz dolog ^^
Kissé ideges voltam emiatt, az egyik kisebb késsel a karjáról levágtam egy kis részben a bőrt. Erre kezdett el sírni. Próbált megmozdulni, de persze nem tudott. Aztán az egyik már rendesen kisírt
szeméhez mentem, és kivágtam a szemüregéből. Nem volt nehéz kiszedni. Fogtam a szemgolyóját, olyan szép kék volt a szeme. Én pedig egyre idegesebb lettem. Láttam, hogy nagyon mondani akar valamit, ezért letéptem a szájáról a ragasztószalagot. Kb. 2 másodpercig néztük egymást, aztán elkezdett sikítozni. Pont ezt nem akartam!
Nem tudtam, hogy hallgattassam el, ezt nem így terveztem. Fogtam a legnagyobb konyhakést, ami ott volt, és szívenszúrtam. Elsőre ez nem sikerült, ezért 2 szúrás után halt meg. Aztán csend.
Csak álltam ott és néztem. Éreztem, amint a könnycseppek lefolynak az arcomról. Megöltem a legjobb barátnőmet. Ezt az egy mondatot többször végiggondoltam, és végül is tetszett a dolog. Erősnek éreztem magam. Engem többé senki nem használhat ki. Már csak valahogy el kéne tüntetni a holttestet. Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem barátnőmet feldarabolni. Van három nagy testű kutyám, ők majd eltüntetik.
Kissé nehéz volt a nyers húst vágni, de végülis egész jól ment. Voltak darabok amiket nem vágtam fel annyira. Fogtam egy nagy zacskót, rátettem a darabokat, csontokat, meg egyebeket, amiket nem tudtam felvágni, és kivittem a kutyáimnak. Hárman elég hamar eltakarítottak mindent. Elindultam az ásóért, és ástam egy nagy gödröt. A csontokat, meg a megmaradt ruhadarabjait mind beledobtak a gödörbe, aztán betemettem a gödröt. Nem akartam csak így elbúcsúzni tőle, úgyhogy a kertben lévő virágok közül leszakítottam egyet, és a betemetett gödörre helyeztem. Még egy kis ideig ott guggoltam mellette.
"Ég veled BFF-em"
Ismét elindultak a könnyeim, de nem bántam. Boldog voltam, hogy most már senki nem verhet át.
Már nem érhet csalódás.