Pánik

Csak futottam és futottam utcákon és sikátorokon át, meg sem álltam egészen a rendőrségig. Befutottam és pánikszerűen próbáltam elmagyarázni a történteket az ott jelenlévőknek.
-Szóval azt állítja, hogy fogva tartották, aztán elengedték, és most üldözik? Le tudná írni a fogvatartója külsejét kérem?- kérte az egyik biztos úr. Mikor belekezdtem a személyleírásba, azt vettem észre, hogy a rendőrök egyre csak elsápadnak, zavarodottan néznek egymásra, aztán rám. Mintha egy kísértetről adtam volna személyleírást. Nem tévedtem sokat.
-Kisasszony, Ön egészen biztos abban, hogy ezt a férfit látta, ő tartotta fogva Önt?
-Igen, semmi kétség, a külső jegyek mellett még azt is észrevettem, hogy természetellenesen magas volt a hangja, és furcsán viselkedett. Miután figyelmeztetett, egyszerűen...eltűnt.-mondtam, aztán figyeltem a reakciókat. Egészen megdöbbentett a viselkedésük. Az egyik titkárnő elsírta magát, és azt mondogatta újra és újra."Visszatért, tudtam, tudtam hogy eljön, most mi jövünk, szegény lány." Rám nézve ismét zokogásba tört ki, engem pedig elfogott a pánik. Ránéztem az engem kikérdező biztosúrra, aki csak sápadtan meredt rám.
-El kell tűnnie, érti? Rejtőzzön el, meneküljön minél messzebbre, nem hiszem, hogy ez huzamosabb ideig életben tartja, de nyer egy kis időt, lehet hogy Magának sikerülni fog.-mondta, aztán leírt valamit egy papírra, és átadta nekem.
-Menjen el erre a címre, ott részletesen elmagyaráz Önnek mindent az illető, segíteni fog abban, hogyan élheti túl...talán még meg is tudja állítani, eddig még egy ember sem jutott el ideáig...habár, ez nem a mi szerencsenapunk. Tudnia kell, hogy az illető, aki fogvatartotta,ő...
Elsötétült minden, csörömpölés, egy pokolbéli morgás, aztán sikoly. Valami meleg fröccsent az arcomra és a ruhámra. Miután felfogtam, elkezdtem rohanni, el, minél messzebbre és rájöttem, hogy többet nem fogok a rendőrrel beszélni, csak ebbe a kis papírfecnibe kapaszkodhatok, egy kis fény a sötétségben. Magas, hisztérikus hangot hallok a hátam mögött, egy sötét árny suhan el mellettem azt suttogva a fogvatartóm hangján. "Ez a te hibád, látod? Nemsokára..."