The Walking Dead - Bristol City

Tom az édesapjával, Zach-el dolgozott vízvezeték szerelőként, a két szakember mellett még Tom édesanyja, Susan és öccse Lance éltek a Bristol kertvárosi részén lévő házban. Lance élte az egyetemisták arany életét, csak a nyárra jött haza szüleihez, amúgy az Oxfordi egyetem egyik kollégiumában lakott. Apja határozott utasítására sem volt hajlandó beszállni a családi bizniszbe, inkább a továbbtanulás mellett döntött. Tom viszont úgy gondolta, az a biztos, ha van egy állandó munkája, amiből később eltarthatja a családját. 25 évesen már lassan eljut oda az ember, hogy családot alapítson, de még nem rendelkezett a saját magának felvázolt anyagi háttérrel. Nagy nehezen kimászott az ágyból, felöltözött és átment az étkezőbe ahol már a frissen sülő bacon illata csapta meg az orrát. Kinézett az ablakon és örömmel nyugtázta, hogy a felhők fölül ki-kikukucskál a reggeli nap.
- Jó reggelt Thomas- köszöntötte édesanyja, és egy jól megrakott tányért rakott az asztalra.- Szép napunk lesz ma, bár apád már most morcos.
- Mi baja? – kérdezte Tom miközben neki látott az illatozó reggelinek.
- Az öreg Joe Colton megint felhívta.
- Már megint? – hüledezett Tom. – Ezen a héten már háromszor voltunk nála.
- Igen és lemerném fogadni, hogy megint egy patkány miatt dugult el a vezeték - hangzott az ajtóból és pár másodpercen múlva belépett Tom apja, Zach. – Komolyan mondom, az öreg jobban vonzza a patkányokat, mint egy hatalmas Cheddar sajt.
- A patkányok igazából nincsenek annyira oda a sajtért – morogta inkább csak magának Tom.
- Hogy mondod fiam? – kérdezett vissza apja.
- Nem lényeges. 
- Ha megreggeliztél szedd össze a holmid és már indulunk is. Az öreg Joe-n kívül még két meló lesz ma, és szeretnék a délután folyamán hazaérni. 
- Rendben, igyekszem – válaszolt a fiú, és gyorsan belapátolta a reggeli maradékát.
Tíz perccel később már a bristoli kertváros utcáit rótták, közeledvén Joe Colton házához. Az öreg alig pár kilométerre lakott tőlük a belvárosban, és Reidék meg voltak győződve róla, hogy néha szándékosan eldugítja a saját csatornáját, hogy kihívhassa őket. Az öreg Coltonnak ugyanis remek beszélőkéje volt, órákig tudott mesélni a háborúról, a kertészkedésről, a háborúról, az autóversenyzésről, és néha a háború is felmerült a változatos témák között. Az öreg most sem okozott csalódást, amíg Zach könyékig lógott a vízelvezetőben, Joe bácsi a már jól ismert történetével traktálta Tomot.
- Én mondom neked édes fiam – taglalta a történetet kiguvadt szemmel az öreg –, tízen vettek körbe, mind állig felfegyverkezve. Nálam csak a nagyapám régi kése volt, de nem akármilyen penge volt az. Edzett svájci acél, én mondom neked, nem akármilyen kés volt az. Mind a tíz koreai katonát levágtam egy magam, mire az erősítés megjött már a késemet fentem egy farönkön üldögélve. És ezek után nem csoda, hogy megkaptam a …-
- … becsület és bátorság érdemrendjét magától a királynőtől – ismételte Tom az orra alatt, azt kívánva, bárcsak annyiszor öt Fontja lenne, ahányszor ezt meghallgatta már.
A probléma forrása valóban az volt, amire először gondoltak, a szokásos patkány, amit természetesen az öreg Joe nem értett, hogy kerülhetett oda. Miközben Zach és Joe az anyagi részét bonyolították az üzletnek, Tom szeme megakadt egy késen, ami a nappali falára volt felfüggesztve. A kés ránézésre az a fegyver volt, amiről az öreg folyton mesélt. Lehet, hogy mégis igaz a történet? elmélkedett magában a fiú, majd ahogy elfordult már más járt a fejében. Amikor végeztek elköszöntek Coltontól és elindultak a kocsi felé. Tom épp a biztonságiövét kötötte be, mikor látta, hogy a bácsi kapálózva integet neki, ezért lehúzta az ablakot.
- Thomas, drága fiam – kiáltott oda rekedtes hangján a fiúnak Joe –, ha végeztetek a munkával gyertek vissza, lesz számodra egy meglepetésem.
- Jól van Joe bácsi, megpróbálok visszajönni – nyugtatta meg Tom az öreget, bár magában eltökélte, ha nem muszáj, többet a ház közelébe se jön.
Ahogy haladtak a következő ügyfél felé, észrevette, hogy a város, ma valahogy más. Az emberek különösen zaklatottnak tűntek, és többször is hallott szirénaszót mentőtől és rendőrautótól egyaránt. A meleg miatt máskor is furcsán viselkedtek az emberek, több volt a baleset, de ez még a többi napnál is zűrösebbnek ígérkezett, így arra jutott, valóban jobb lenne minél hamarabb hazajutni. Lassan oda értek a második ügyfélhez, mint kiderült, szimplán a csapot kell lecserélni, mert a vízkő miatt kilyukadt. A középkorú férfi is zaklatottnak tűnt, kezén vastag kötés volt.
- Nem rég értem haza a kórházból – mesélte Toméknak. – Őrület mik vannak manapság, egy férfi nekem jött és megharapott. Nem is értem, miért engedik az ilyeneket szabadon mászkálni.
- Előfordul, sok a bolond – helyeselt Tom, de nem kerülte el a figyelmét, hogy a férfi folyamatosan izzad, pedig az idő kellemesen hűvös volt. – Jól érzi magát?
- Igen, csak kicsit fáj a fejem – válaszolt a férfi. – Azt mondták, ez a tetanusz injekció mellékhatása, de muszáj volt beadni, nem árt az óvatosság.
- Ahogy mondja – szólalt meg Zach –, de ezzel meg is volnánk, úgyhogy magára is hagyjuk önt, pihenjen le egy kicsit, az mindig segít.
- Köszönöm a segítséget – mondta a férfi, majd egy ötven fontos bankó átadása után az ajtóhoz kísérte őket. – Aztán vigyázzanak magukra, az egész város meg van őrülve ma. Hihetetlen, biztos azért idegesek mert mindjárt vége a nyárnak.
Apa és fia beültek a kocsiba, éppen akkor, amikor egy mentőautó szirénázva elszáguldott mellettük. Zach hangos sóhajtással beindította a kocsit és elindultak az utolsó riasztás felé. Fél kettő körül oda is értek ahhoz a lepusztult belvárosi házhoz, ahova hívták őket. Egy sápadt öreg hölgy nyitott ajtót, miközben beinvitálta őket, elmagyarázta, hogy nincs meleg víz, pedig minden számlát rendesen befizetett, biztos valami más lehet a gond. Megkínálta őket kávéval, amit Zach örömmel elfogadott, Tom pedig neki látott a szerelésnek. Könnyebb dolga volt, mint előre gondolta, csak egy apró műszert kellett kicserélni, az egyetlen probléma az volt, hogy azt a kocsiban hagyták. Kiment, hogy behozza a szükséges eszközöket, de amikor kilépett az ajtón, egy a fal mellett ülő férfin akadt meg a tekintete. A férfi feje ide-oda mozgott és furcsa akadozó hangot hallatott. Tom közelebb ment, hogy meg nézze tud-e segíteni, lehet csak túl jól sikerült a tegnap este és azért ilyen, de amikor oda ért a férfi ráfüggesztette tekintetét. Tom hátra hőkölt ugyanis a férfi szemei felakadtak, sárgás-feketés fogai között húscafatok lógtak, majd kinyújtotta a kezét a fiatal szerelő felé és hangos morgás kíséretében megpróbált fel kelni. Tom nem várta meg amíg sikerül neki, gyorsan felkapta a kocsiból a műszert és visszarohant a házba. Miután végzett a szereléssel, elmesélte apjának a történteket, aki értetlenül állt a dolog előtt.
- Furcsa ez a nap – rázta a fejét Zach –, azt hiszem ideje haza mennünk. Köszönjük a kávét asszonyom, ha bármi gond lenne, hívjon nyugodtan.
Az öreg hölgy kikísérte őket, Tom legnagyobb örömére a furcsa férfi már nem volt ott. Zachnek eszébe jutott mire kérte őket Joe bácsi, és néhány perces győzködés után rávette fiát, hogy látogassák meg az öreget hazafelé. Nem sokkal később már Joe Colton ajtaján kopogtattak, de többszöri ismétlés után sem nem érkezett válasz. Tom elvesztette a türelmét és erősebben rácsapott az ajtóra, mire az kitárult. A két férfi értetlenül összenézett majd az öreget szólongatva beléptek a lakásba, miután ekkor sem érkezett válasz, aggódva keresni kezdték Joe-t. Nem kellett sokáig keresgélniük, az aggastyán a nappaliban ült a foteljében előre bukott fejjel, mellette az asztalon kis ajándékos doboz állt becsomagolva. Mikor közelebb értek Joe felemelte a fejét, Tom rémülten vette észre, hogy ugyanúgy néz ki, mint a furcsa férfi akit az utcán látott. Joe feltápászkodott és kinyújtott karokkal elindult feléjük. Megragadta Zachet, majd tátott szájjal előre lendült, mint aki harapni készül.
- Vigyázz apa! – kiáltotta Tom és megpróbálta lerázni az öreget Zachről, ám az kitartóan küzdött ellene, fogait csattogtatva a férfi felé.
- Mi baja van? Szálljon le rólam! – nyögte az erőlködés közben Zach, majd miután sikerült lelöknie magáról Joe-t, hátrébb lépett újabb támadástól tartva. A bácsi megtántorodott a lökéstől és leverte az asztalról az ajándékcsomagot, amiből kiesett egy kés. Tom felismerte, hogy ez volt az a fegyver, amit délelőtt a falon látott. Mikor az öreg újra feléjük indult Tom felkapta a földről és hadonászni kezdett vele.
- Vissza vénember! Azt mondtam vissza! – kiáltott rá az öreg katonára, de az csak tovább csoszogott feléjük. Tom ekkor félelmében Joe combjába szúrta a kést. Az öreg felhördült és térdre esett, de tovább kúszott a szerelők felé, láthatóan mit sem érezve abból, hogy épp az imént szúrták keresztül a combartériáját. Tom arrébb lökte a felé kúszó férfit, kihúzta a kést és apjával együtt kirohant a kocsihoz. Amíg bent voltak, valami történt a városban is, sikolyokat és kiáltásokat hallottak minden felől, amikbe néha lövések és robbanások hangja vegyült.
- Mi a fene folyik itt? – zihálta Zach miközben beültek a kocsiba. – Mi történhetett az öreggel?
- Nem tudom, de úgy nézett ki, mint akit korábban láttam – válaszolta Tom. – Beledöftem a combjába, de mintha meg se érezte volna.
- Menjünk haza, és erről anyádnak egy szót se, nem kell tudnia, hogy majdnem megöltél egy öregembert – szólt Zach és beindította a kocsit. Alig fordultak be az első sarkon, embertömeget vettek észre maguk előtt, akik egymás félre lökdösve igyekeztek elmenekülni valami elől. Zach megfordult és elindult a másik irányba, míg végül egy kihaltabb részhez nem értek.
- Valami itt nagyon nincs rendben Tom – fordult oda fiához. – Haza kell mennünk és biztonságba helyezni anyádat és Lance-t.
Tom nem szólt semmit csak bámult ki az ablakon, remegő kezében szorítva a kést, amit Joe valószínűleg neki akart adni, ő pedig azzal hálálta meg, hogy lábon szúrta. Majdnem megöltem egy embert. Mi van velem? Mi ez az egész? gondolta magában, majd ránézett az apjára és bólintott. Húsz perccel később ráfordultak a kocsi feljáróra és bementek a házba. Susan férje nyakába ugrott mikor meglátta, szemében könnyek csillogtak.
- Jaj, annyira aggódtam értetek fiúk, valami rossz történt a városban, mindenhol lövések és sikolyok, sziréna szó. Azt hittem.., hogy ti is… -  nem tudta folytatni, mert hangja elcsuklott.
- Mi jól vagyunk drágám, de biztos, ami biztos, zárjuk be az ajtókat, sötétítsünk be és menjünk le a pincébe – körbe nézett majd ismét feleségéhez fordult. – Hol van Lance?
- Nem tudom – szólt szomorúan az asszony. – Átment egy barátjához, de a telefonok nem működnek, fogalmam sincs mi lehet vele.
- Akkor egy dolgot tehetünk - lépett elő Tom. – Várunk, és meglátjuk mi történik, de addig is készüljünk fel a legrosszabbra.
- Tom.. te véres vagy? És mi az a kés a kezedben? – Susan elszörnyedve bámulta a véres pengét. – Mi történt veletek? 
- Majd később elmondjuk – nyugtatta párját Zach – , most a legfontosabb az, hogy mind biztonságban legyünk. – és elindult, hogy behúzza a függönyöket a nappali ablakán eltakarva a belvárosból felszálló füstoszlopok között repkedő helikoptereket. Nem is sejtették, hogy ekkora már a város nagy része Joe sorsára jutott.