Horror történetek - 26.oldal

Paul számítógépe egy ideje akadozva működött és bármivel próbálkozott, nem tudott javítani a dolgon. Végül úgy döntött hogy szerelőt hív. El kellett mennie otthonról, ezért Annt, a lányát kérte meg, hogy felügyelje a munkát. A szerelő hamar végzett és Ann élt a lehetőséggel, hogy kíváncsiskodjon egy kicsit. Mindig is kíváncsi volt, hogy Paul mit rejteget előle és most itt volt a remek alkalom. ...

-… Az események nyilvánosak voltak, mert ettől remélték az elrettentő hatást, de a nézők gyakran látványosságként tekintettek rájuk. A következő órán bemutatót tartanék, ha lenne önkéntes jelentkező. -fejezte be az óráját Miss Hutchinson.
...

Robert rosszkedvűen bámult ki a szélvédőn az ítéletidőbe.
-Ez nem igazság! - tört ki végül.
-Micsoda? - kérdezte a nővére, aki a kocsit vezette.
-Ha én lennék 18 éves és te 17, akkor minden más lenne.
-Efelől nincs kétségem. De nem így alakult.
...

-Celia! Kezdenünk kellene. Készen vagy?- kérdezte a férfi és gyengéden megérintette a nő formás lábát.
Celia nem válaszolt. Mozdulatlanul, csukott szemmel feküdt az ágyon és csak a fel-le süllyedő mellkasa jelezte hogy élet van a gyönyörű testben. Ron attól tartott, hogy elaludt. Várt egy kicsit, majd megsimogatta a nő selymes combját...

.

Az ágyban fekve simogattam magam, miközben a kedvenc fantáziám járt az agyamban. Még tinédzserkoromban láttam a moziban egy filmet, amiben egy nőt élve eltemettek. Azóta is sokszor gondoltam arra, hogy milyen lehet a sekély sírban feküdni, miközben hull a föld a testemre. Amikor a tengerparton homokkal betemetősdit játszottunk, elélveztem. Emlékszem a zavaromra, amikor kiástak, felálltam és a homok megtapadt a fürdőruhámon a nedves ágyékomnál.

.

Régóta foglalkoztatott az erotikus halál gondolata, és hosszú ideig kerestem hasonló gondolkodású embereket. Sokszor képzeltem el, hogy milyen lenne kannibalizmus áldozata lenni. A kérdés az volt, hogy hogyan tudnám ezt megvalósítani? Felajánlottam magam hírcsoportokban, chat szobákban és próbáltam meggyőzően közölni, hogy komoly a szándékom. Semmilyen érdemleges reakciót nem kaptam és már nem is számítottam rá, hogy valaha is fogok kapni.

Ann az étkezőasztal mellett ülve idegesen nézte Evelynt, ahogy a mosogatónál áll és mérgesen aprítja a zöldségeket. A kés pengéje monoton ütemben csapódott a vágódeszkának, miközben az idősebb nő kitartóan nem vett tudomást a vendégről. A gyors mozdulatai és az arckifejezése világosan elárulta, hogy nem örül.

-Szóval itt a vége, ennyi volt.

-Igen. Nincs mit tenni. A gyógyszerek láthatóan nem hatnak már. Annyira sajnálom! -válaszolta a doktornő.

-Semmi gond. Már régóta készülök rá. Egy darabig nehéz volt szembenézni a lehetőséggel, mert még viszonylag fiatal vagyok…de most… Most már csak a legkönnyebb megoldást kell kiválasztanom.