Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és...
Áldozat vagy hős?
Miután lecsillapodott a légzésem felkeltem az ágyról és körbenéztem a szobában. Lauren már...
Hazatérés
Sárkányharag
Friss hozzászólások
MelegPista: Igen, az elvárások már ismerős...
2021-10-20 04:05
blackforrest: A nagy többség:Adonisz és olya...
2021-10-19 13:20
MelegPista: Kár, mert egyrészt úgy nem len...
2021-10-18 16:24
blackforrest: Mert manapság nincs idő semmir...
2021-10-18 13:01
blackforrest: Összekötő kapocs lehet pld a f...
2021-10-18 12:59
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Pénzügyi segítség

Paul számítógépe egy ideje akadozva működött és bármivel próbálkozott, nem tudott javítani a dolgon. Végül úgy döntött hogy szerelőt hív. El kellett mennie otthonról, ezért Annt, a lányát kérte meg, hogy felügyelje a munkát. A szerelő hamar végzett és Ann élt a lehetőséggel, hogy kíváncsiskodjon egy kicsit. Mindig is kíváncsi volt, hogy Paul mit rejteget előle és most itt volt a remek alkalom.

Épp meg akart nyitni néhány mappát, amikor meghallotta az érkező autó zaját. Gyorsan kinyomtatott pár dokumentumot és amit még tudott, egy pen drive-ra mentette. Amikor az apja belépett a szobába, a lehető legártatlanabb nézéssel közölte, hogy a géppel minden rendben van.

Vacsora után Ann a szobájában nekilátott a nyomtatott anyagok tanulmányozásának. Egy részük unalmas pénzügyi dolog volt, de talált olyan rövid illusztrált történeteket, amelyek valósággal sokkolták.

Paul eközben úgy döntött, hogy még dolgozik egy keveset a gépén. Bekapcsolta és elégedetten tapasztalta, hogy minden korábbi állománya megmaradt. Ekkor tudatosult benne a felismerés, hogy bejelentkezéskor csak egyetlen felhasználói fiók volt a gépen és az sem kért jelszót.

Elfelejtette elmondani a szerelőnek, hogy milyen beállításokat szeretne. Előhozta a legutóbb megnézett dokumentumok listáját és elszörnyedt. Azon gondolkodott, hogy mit tegyen. Vonja kérdőre Annt? De mit gondolhat róla a lány, ha tényleg látta azokat a dokumentumokat? Úgy döntött, hogy aznap este már semmit nem csinál és majd holnap figyeli Ann viselkedését.

Az emeleten Ann a kinyomtatott képeket nézte az ágyában fekve. El sem hitte hogy mit lát. Nők nyársra húzva és megsütve, ráadásul mind önként vállalták a dolgot. Alaposan végignézte az összes sorozatot, majd lefeküdt aludni. Több álmai is volt aznap este, amiben élve megették különféle emberek. Rémálmoknak kellett volna lenniük, de nem azok voltak.

Reggel Paul nem vett észre semmi különöset Ann viselkedésében. A lány iskolai napja viszont katasztrófa volt. Többször figyelmeztették, hogy elkalandozott a figyelme és ez teljesen igaz volt. Állandóan a képekre és a történetekre gondolt. Azon töprengett, hogy van-e még esélye a többi történethez hozzájutni, vagy az apja már beállította a jelszavas védelmet. Amikor hazatért, apját a gép mellett találta. Felment a szobájába, átöltözött, majd lement a dolgozószobába és megkérdezte Pault, hogy használhatja-e majd a gépet később házi feladat elkészítéséhez. Az apja a szemébe nézett és valami árulkodó jelet keresett, de nem talált, ezért beleegyezett a dologba. Hozzátette, hogy újra különböző fiókokat állított be. Ann megvonta a vállát és csak annyit mondott, hogy neki mindegy.

Később, amikor a házi feladatát csinálta, kipróbálta, hogy hozzáfér-e még az apja állományaihoz, de már nem járt sikerrel. Berakta a pen drive-ot a gépbe és elkezdte átnézni a mentett állományokat. Némelyik igen szemléletes leírásokat és képeket tartalmazott. Az egyikben egy apa megette a lányát. Egész pontosan a lány egyféle születésnapi ajándékként volt felszolgálva az apjának. Újra és újra elolvasta a sztorit. Amikor hallotta az apját közeledni, gyorsan bezárta a fájlt. Befejezte a leckéjét és leállította a gépet.

Este újra a megsütéséről és a megevéséről álmodott és az álom most sem volt rémisztő. Kifejezetten élvezte az érzést.

Másnap délután Paulhoz eljött egy barátja. Martinnal az interneten ismerkedtek meg és bizonyos közös érdeklődési körük volt. Ann a városban volt, így volt idejük megbeszélni a dolgot. Martin azt javasolta, hogy Paul beszéljen a lánnyal. Azon töprengtek, hogy hogyan tudnák szóba hozni a dolgot. Nem jutottak eredményre, de a sors közbeszólt.

Aznap este Ann a szobájában vacsorázott. Utána újra a képeket és a történeteket nézegette, de eközben elaludt. Paul halkan feljött a tálcáért és meglátta az ágy körül szétszóródott lapokat. Összeszedte őket és csendesen kiosont a szobából. Amikor reggel Ann felébredt, észrevette, hogy a tálca eltűnt. Pánikba esve kezdte keresni a kinyomtatott lapokat, de azok is eltűntek. Arra jutott, hogy a legjobb, ha egyenesen lemegy és bocsánatot kér a kíváncsisága miatt. A konyhában találta Martint is az apja mellett. Biztos volt benne, hogy az apja nem akar részletekbe menően beszélni a dologról egy idegen előtt.

Rámosolygott Martinra, majd átkarolta az apja nyakát és azt mondta, hogy beszélni szeretne vele. A férfi ránézett és közölte, hogy tudja. Ahogy a lány leült, Paul elé tett egy kupac papírt.
Ann tágra nyílt szemmel nézett az apjára és annak barátjára. Elmondta, hogy sajnálja hogy ilyen kíváncsi volt. Paul közölte, hogy elnézi a dolgot, de beszélniük kell arról, amit Ann talált. Elmondta, hogy mindenki álmodozik és fantáziál, csak néha szokatlan dolgokról. Ann figyelt és megkérdezte az apját, hogy megtenné-e azt, amit a történetekben olvasott. Paul zavartan nézett és éppen nemlegesen válaszolt volna, amikor Martin közbeszólt és megjegyezte, hogy ő igen, ha a körülmények lehetővé tennék. Martin megkérdezte, hogy mit gondol a történetekről. Ann egy kis gondolkodás után elmondta, hogy zavarodottságot érzett. Egyrészt tudta hogy az ilyesmi helytelen, másrészt beismerte, hogy éjjelente erről álmodik és néha nappal is eszébe jut. És minél többet gondol rá, annál vonzóbbnak találja a dolgot.

Paul döbbenten hallgatta, de nem mutatta ki érzését. Ann megígérte, hogy senkinek nem fog beszélni az esetről. Paul megpuszilta a homlokát és megköszönte ezt neki. Ann mosolyogva Martinhoz fordult és megkérdezte, hogy melyik részéből enne legszívesebben. Martin szintén elmosolyodott és azzal hárította a kérdést, hogy nem ismeri a lehetőségeket.
Ann felállt az asztaltól és lecsúsztatta magáról a hálóingét. Martin közelebb húzta magához és lassan körbeforgatva tanulmányozni kezdte. Paul nem hitt a szemének. Ann tőle is megkérdezte, hogy mit választana. Paul halkan csak annyit tudott kinyögni, hogy mindenét megenné. Ann felnevetett. Visszavette a hálóingét és megkérdezte:

-Visszakaphatom a képeket? Szeretném még nézegetni őket.

Paul még mindig kába volt kissé, így odaadta neki.
A következő pár hét eseménytelenül telt. Azután egy napon, amikor Martin újra eljött hozzájuk, Ann villámcsapással felérő kérdést tett fel nekik:

-Mennyit kapnátok értem?

A férfiak értetlenül néztek. Ann elmagyarázta, hogy látott néhány weboldalt, ahol arról írtak, hogy mennyit érne egy különleges fogás. Martin közölte, hogy az ilyen oldalak többsége merő fantáziálás, de ismer olyanokat, akik tényleg fizetnének ilyesmiért.

-Szóval…mennyit érnék? - kérdezte újra Ann.

Egy kis csend után Martin megszólalt:

-Szerintem 200-300 dollárt kérhetnénk kilóidért, ha egyszerűen feldarabolnánk.

-És mi lenne, ha nyársra húznátok?

-Nos…fizethetne az aki csak látni akar és újra fizethetne, aki meg is akar kóstolni..

-Jó, de mennyit?

-Fejenként 2-3000 dollárt is megadnának.

Paul Martin felé fordult és döbbenten kérdezte:

-Ugye nem javaslod komolyan, hogy nyársaljuk fel?

-Nyugalom! Nem én javasoltam, hanem ő.

Ann az apjára nézett és bólintott, majd hozzátette:

-Meg is többszörözhetnétek a bevételt, ha az egészet videóra vennétek és később árulnátok a felvételt. Nézd apa, tudom, hogy nem megy jól az üzlet, szükséged van a pénzre, és mellékesen szívesen belém is harapnál. Nem lenne rossz, ha egy darabig rám figyelne mindenki és én szívesen vállalom.

-Nem is tudom hercegnőm…hadd gondolkodjak rajta - nyögte ki Paul.

-Rendben, csak szólj nyugodtan, hogy mikor - mondta Ann és közben Martinra kacsintott, majd kiment a szobából.

Paul gondolatai kavarogtak. Hogy tudná megenni a lányát? De minél többet gondolt rá, annál jobban tetszett az ötlet. Martin megjegyezte, hogy ő intézheti az előkészületeket, ha Paulnak nincs ellenvetése.

-Mire gondolsz? - kérdezte Paul.

-Ismerek valakit, aki régebben szervezett több barbecue partit. Ezt is el tudná intézni. Van egy nagy vidéki háza, ahol gyakran tartanak jótékonysági és egyéb összejöveteleket. Ismer jó néhány gazdagot, akik nem sajnálnák a pénzt egy ilyen eseményre.
Paul végiggondolta az ajánlatot, majd döntött:

-Ha az embered idejön, elmondja hogy mit és hogyan tervez és nincs sem Ann, sem az én ellenemre, akkor csinálhatja.

Martin elmosolyodott és kiment a szobából, hogy lebonyolítson egy hívást. Amikor visszajött, közölte, hogy a kapcsolata fél órán belül ideér.

A valóságban 40 percbe telt, mire meghallották a ház elé hajtó autót. Paul nagy levegőt vett és az ajtóhoz ment. Amikor kinyitotta, döbbenten ismerte fel a szomszéd város polgármesterét. Intett neki és kísérőjének, hogy jöjjenek be. Miután mindenki leült, Paul italokat kevert, Martin pedig elintézte a bemutatásokat. Alan Jackson kísérője az öccse, Colin volt. Ketten
elmondták, hogy viszonylag nagy gyakorlatok van az ilyen partik szervezésében. Amikor a húsról kérdezve Paul elmondta, hogy a lányáról lenne szó, nem tűntek meglepettnek. Célratörően megkérdezték, hogy mekkora a súlya és hány ember meghívására gondoltak Paul-ék. Paul közölte, hogy lehívja és vethetnek rá egy pillantást. Colin Jackson erre felvonta a szemöldökét és megkérdezte, hogy Paul hogyan fogja titokban tartani a dolgot előtte.

-Tud róla. Ő javasolta - mondta Paul és lehívta Annt a hálószobából.

A Jacksonok egymásra néztek. Ez szokatlan volt. Normál esetben a hús vagy ellenkezett, vagy nem tudta, hogy miről van szó. Ann belépett a szobába. Az apjával szemben ülő férfiak közül az egyik ismerősnek tűnt de nem tudott hozzá nevet párosítani.

-Ezek az urak szervezik a partit, ha még mindig nincs ellenedre - mondta Paul.

-Ó…köszönöm! - mondta Ann és átkarolta az apját. Majd a férfiakhoz fordulva megkérdezte:

-Mit csináljak?

-Szeretnénk megnézni a húst - mondta Martin.

Ann kibújt a ruhájából és eléjük állt. Colin Jackson kezdte tapogatva ellenőrizni a lány húsának vastagságát, az izmok feszességét. A megjegyzéseit a bátyja rögzítette egy jegyzetfüzetbe. Amikor végzett, megkérdezte Pault:

-Tökéletes darab. Döntöttek már az elkészítés módjáról?

Paul Ann-re nézett, aki válaszolt helyette:

-Nyárson sütésre gondoltam.

-Valóban? Nyárs? Élve vagy holtan? - nézett fel a jegyzetfüzetéből Alan Jackson.

-Élve. És ne nézzen így, mert tudom, hogy mit akarok.

Alan Jackson elnézést kért a meglepődött bámulása miatt.

-Nos, milyen ajánlataik lennének? - kérdezte Paul.

-Több lehetőség is van. Az egyik, hogy a vendégek licitálhatnak az egyes részekre. Megvan az esélye, hogy így igen jelentős összeg folyik be. A költségek nagyjából 15%-ot tennének ki. Egy másik lehetőség, hogy előre fizetünk Ann-ért és a vendégektől majd egy fix összeget kérünk. Alan majd közli a pontos számokat. Az elektronikus bevételt szintén figyelembe kell venni. Az élő netes közvetítés kockázatos és nem biztos a bevétele, de DVD-re is írhatjuk a felvételt és úgy árulhatjuk. - felelte Colin.

-Úgy számolom, hogy 100ezer dollárt tudnánk garantálni a belépőkből és erre jönne még rá a DVD bevételek 30%-a. De nincs visszaút, ha egyszer megegyeztünk. - vette át a szót Alan.

-Nem fogok visszalépni. Azt viszont követelem, hogy apa és Martin is részt vehessen a partin - mondta Ann.

-Ez elfogadható követelés - mondta mosolyogva Alan, majd folytatta:

-Négy hét múlva meg tudjuk tartani az összejövetelt.

A napok gyorsan teltek. Paul rövid nyaralásra vitte Annt. Martin néha benézett, hogy lássa, hogy vannak. Örömmel tapasztalta, hogy Ann lelkesedése nem csökken. Együttesen meglátogatták a birtokot és látták, hogy zajlanak az előkészületek. Alan Jackson elmondta, hogy néhányan már váltottak jegyet. A jegyekre nem volt ár írva, így Paul és Martin nem tudta, hogy a testvérek mekkora bevételre számítanak, de a nyugodtságukat elnézve sejtették, hogy nem jönnek ki veszeteséggel az üzletből.

Amikor eljött a nap, az időjárás tökéletes volt. Paul, Ann és Martin kora reggel érkeztek és készültek az elkövetkezőkre. Látták, ahogy egymás után érkeznek a vendégek. Ferrarik és Rolls Royce-ok keveredtek hétköznapi autókkal. Ann láthatóan izgatott volt. Colin közölte, hogy a vendégek szeretnének megismerkedni a hússal, ha nincs ellenére. Ann örömmel hagyta, hogy kézenfogják és sütő melletti sátorhoz vezessék. Nagyjából egy tucat ember volt ott és Ann meglepődött rajta, hogy majdnem annyi nő volt köztük, mint férfi. Colin Ann fülébe suttogott valamit. A lány bólinott és levette a ruháját, majd csupaszon egy asztalra térdelt. A vendégek körbevették és tapogatni kezdték és elismerő megjegyzéseket tettek.

Colin nem sokkal később bejelentette, hogy itt az idő. A vendégek elhúzódtak Ann mellől, hogy helyet adjanak a kötényt viselő Alannak, aki a nyárssal a kezében a lányhoz lépett. Ann tekintete körbement és megállapodott az apjáén, aki izgatottan figyelte. A lány rámosolygott, és felemelt hüvelykujjal jelezte, hogy minden rendben, majd a nyársra nézett. Alan megfogta a kezét, lesegítette az asztalról, amin térdelt és a speciális nyársalóasztalhoz vezette. A lány előrehajolt az asztal különleges tetején, ami úgy volt kialakítva, hogy egyenes vonalban tartsa a lány hátsóját és száját. Alan korábban elmondta Ann-nek és Paulnak, hogy jó ha 20% esélye van annak, hogy a nyárs létfontosságú szerv megsértése nélkül átcsúszik, de Annt nem érdekelte.

Alan gyengéden igazgatta a lány testét. Ann popsija a levegőben, az alkarjai az asztalon és rájuk támaszkodik az álla, hogy a feje hátra hajoljon. Alan bekente vajjal a nyárs hegyét, majd az ujjait újra vajba merítve elkezdte síkosítani a lány punciját. Ann egy kicsit megfeszült, de elernyedt, amikor érezte, hogy ezek még csak ujjak. Alan egymás után csúsztatta be az ujjait, fokozatosan tágítva a nyílást. Amikor végzett, intett Paulnak. Ahogy elgyakorolták, Paul segített Alannak lassan a puncihoz illeszteni a nyársat. Ann lélegzete elakadt, ahogy a két férfi lassan egyre mélyebbre vezette a testében a perforált titánrudat. Úgy érezte, hogy tűz égeti belül, de korábban elhatározta, hogy nem fog kiáltani.

Alan közölte, hogy olyan mélyen vannak amennyire csak lehet anélkül, hogy átszúrnák Ann-t. Paul előrelépett. Megsimogatta a lánya fejét és bátorító szvakat kezdett neki mondani. Amikor Ann egy kicsit ellazult, Alan erősen tolni kezdte a nyársat, ami egy kis ellenállás után gyorsabban csúszott be, mint várta. Ann levegő után kapott és egy kicsit hányt, de Paul már készült erre. Lemosta az arcát és vizet fröcskölt a szájába. Alig húzta el a kezét, amikor Alan újra erősen tolt egyet és a nyárs hegye kiemelkedett Ann ajkai közül. A vendégek éljeneztek. Ann egy kicsit vonaglott a nyárson és Martin feladata volt, hogy lefogja amennyire csak lehet. A lányt a nyársal együtt a forgatóra tették. Két tüskés belsejű pántot rögzítettek a nyárshoz és előbb Ann csuklóit majd bokáit kényszerítették beléjük, hogy a lány ne tudjon mozogni és forgatni is lehessen.

Bekapcsolták a forgató motort. A gázégők belobbantak és a hőmérséklet emelkedni kezdett. Néhány vendég extra pénzt fizetett azért, hogy kenegethessék a sülő Annt. Ők előreléptek és Paul a háttérből figylete a munkálkodásukat. A hőmérséklet még viszonylag alacsony volt. Ann teljesen tudatánál volt, miközben lassan forogva kezdett halványpirossá válni. Paul látta a szemén, hogy magánál van. Közelebb hajolt a lányhoz és elsuttogta neki, hogy mennyire szereti. Ann pislogott és Paul tudta, hogy ugyanezt próbálja közölni.

Ann még öt percig forgott, amikor utoljára becsukódott a szeme. Alan kikapcsolta a nyársforgatót és a nyársat egy fém kád fölé lendítette. Egy csontozókéssel felnyitotta Ann hasát és a kádba fordította a beleket. Kimosta a hasüreget és megtöltötte. Ann teste visszakerült a forgatóra és a környéken hamarosan ínycsiklandó illatok kezdtek terjengeni.

A vendégek Paul-lal együtt visszamentek a sátorba. Pezsgőt ittak és visszanézték a korábbi partik felvételeit. Paul pár órával később újra kiment. Ann aranybarna volt és ropogósnak tűnt. Alan egy tűt szúrt a combba és a kifolyó lé enyhén rózsaszín volt.

-Még kell neki egy óra - mondta.

Paul nézett és rájött, hogy már nem Ann-t látja többé, hanem egy ízletes húsdarabot.
Hasonló történetek
5178
Ekkor megpillantott valami mélyen kavargó sötétséget érkezni a folyosó másik végéből. Elkezdett futni, lábai önkéntelenül mozogtak, előre a lámpakapcsoló irányába. Nem tudta, miért csak, hogy el kell érje a kapcsolót, hogy újra fény legyen...
6235
A reggeli Nap bevilágította dzsungelt. Szeptember volt, de itt semmi jelét nem látták az ősznek. A nappali virágok lassan kinyíltak. Állatok lepték el az erdőt. A sziget erdejében egy kisebb sziklás területen a különítmény tagjai ébredeztek...
Hozzászólások
További hozzászólások »
bota93 ·
100%

tlalax ·
1300 oldalnyi erotikus horrortörténet egyetlen PDF-ben: https://yadi.sk/i/UJWG9XRh1P_w7w

triklovic ·
Jól sikerült történet.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: