Celia lakomája

-Celia! Kezdenünk kellene. Készen vagy?- kérdezte a férfi és gyengéden megérintette a nő formás lábát.

Celia  nem válaszolt. Mozdulatlanul, csukott szemmel feküdt az ágyon és csak a  fel-le süllyedő mellkasa jelezte hogy élet van a gyönyörű testben. Ron  attól tartott, hogy elaludt. Várt egy kicsit, majd megsimogatta a nő   selymes combját:

-Celia drágám! Ébren vagy?

Celia ajkai alig mozdultak meg, ahogy válaszolt:

-Nehéz megválaszolni a kérdésedet.

Ron  elmosolyodott és tovább simogatta a nő combját. Arra gondolt, hogy   micsoda kulináris élvezetben lesz majd része. A gondolat ijesztő és   csábító volt egyszerre. Ezt a kettősséget alaposan kitárgyalták az   elmúlt hét napban, a mai nagy esemény előtt.

-Ok. Most már készen  vagyok- suttogta Celia, továbbra is csukott szemel. Lassan, mélyeket   lélegezve láthatóan igyekezett uralni idegességét és izgatottságát.

-Kérsz valamit, mielőtt elkezdjük? -kérdezte lágyan a férfi.

-Igen. Egy pohár bort… -válaszolta a nő még mindig lassan, de már nyitott szemmel.

-Rendben.

-..és egy sajtburgert!

-Nem jó ötlet drágám.

-De éhezek! Három napja nem ettem.

-Tudom, de…. nos…

-Igen, tudom. Szeretnéd ha a beleim tiszták lennének, amikor feldarabolsz. -duzzogott játékosan a nő.

A férfi összerezzent. A nő pontosan fogalmazott, de a szó durván és kellemetlenül hangzott.

-Ha ragaszkodsz hozzá, készítek neked sajtburgert. - mondta és a nő felé nyújtotta a bort.

-Mi lenne, ha rögtön kihánynám, miután megettem?

A férfi újra összerezzent. A nő néha tényleg nyersen tud fogalmazni.

-Inkább nem. Ha már megeszed, maradjon inkább benned!

-Semmi mókára nem vagy vevő - mondta Celia a bort kortyolva.

-Készíthetek valami tölteléket és megeheted azt.

-Hagyjuk! De legalább a nedveidet lenyelhetem?

-Ezt a kérést nem lehet visszautasítani - mondta Ron mosolyogva.

-Akkor gyerünk! - mondta a nő és rekordsebességgel megszabadította a férfit a ruháitól.

Celia épp a szájába készült venni a hímtagot, amikor Ronnak szörnyű látomása támadt.

-Drágám, ne vedd sértésnek, de légy óvatos, akármilyen éhes is vagy, és ne harapj belém!

-Önző  vagy. Én odaadom az egész testemet, hogy lakmározhass, te meg még egy ici-pici falatot sem engedsz meg viszonzásul- mondta játékosan a nő.

- Mi az, hogy ici-pici? Ha lebecsülöd, nem kapsz belőle.

-Fogd be! - mondta a nő és mohón rávetette magát a férfi péniszére.

Ron  becsukta a szemét. A nő olyan lelkesen és vadul dolgozott rajta, hogy szinte fájt. Amikor elélvezett, a nő az utolsó cseppeket is lenyelte. A  férfi az ágyra rogyott, Celia pedig hozzá bújt és megkérdezte:

-Van még idő egy utolsó szeretkezésre?

-Mindenképpen - válaszolt a férfi, miközben arra gondolt, hogy vajon lesz-e ereje azok után, ami az előbb történt.

Elhatározta, hogy a nő kedvére tesz, amennyire csak tud. Ez volt a legkevesebb, amit megtehetett.
A  szeretkezés hosszú és hangos volt. A nő teljesen elengedte magát.   Vonaglott és kiáltozott, mintha nem lenne holnap. Ami mellesleg pontosan  így volt.
A szeretkezés után a Celia újra a férfihoz bújt, aki érezte, hogy a nő zihálása újra rendes légzéssé csendesül.

-Csodálatos vagy! Imádlak! - suttogta Ron a nő fülébe.

-Én is imádlak- válaszolta Celia boldogan.

-Biztosan  meg akarod tenni? - kérdezte a férfi. A lelkiismeretét akarta   megnyugtatni, de nagyon remélte hogy a válasz igen lesz. A nő pár   pillanatig elgondolkodott, mielőtt válaszolt:

-Igen, ezt akarom.

-Emlékszel még a megbeszéltekre, hogy mi fog történni?

-Igen.

-És minden rendben?

-Minden rendben. - válaszolt a nő mosolyogva, noha a válasz nem volt könnyű.

A  legnagyobb álma és fantáziája volt az, hogy a szerelme elfogyasztja, de  az életösztöne azt diktálta, hogy azonnal állítsa le ezt az őrültséget.  Nehéz volt a döntés.

-Celia, elképesztő vagy! Ígérem hogy nagyon  ízletes leszel és soha nem fogom elfelejteni, amit teszel - mondta Ron  és megcsókolta a nő homlokát.

-Pontosan ebben bízom! - válaszolta a nő, majd rövid várakozás után, kissé vonakodva felállt.

-Ideje megtisztálkodni.

Bementek  a fürdőszobába és közösen lezuhanyoztak. A férfi tetőtől talpig   alaposan lemosta. Celia sohasem érezte tisztábbnak magát. Ahogy a haját mosta, a nő még mindig szokatlannak érezte az előző nap rövidre vágott haját. A hosszú szőke tincseinek elvesztését szinte jobban sajnálta,   mint a teste többi részének elvesztését.

A fürdőszobai rituálé   után a férfi a konyhába vezette a nőt, ahol felültette az előkészítő   pultra. A jól begyakorolt előkészületek gyorsan mentek. A nő nyugodt és együttműködő volt. Úgy látszott, kifejezetten élvezi a férfi ujjait,   ahogy azok fűszeres vajjal kenik át testének minden részét. Megremegett a  vágyakozástól, ahogy elképzelte a férfi erős fogait amint a húsát   tépik. Miután gondosan bekente, Ron a hasára fektette a nőt. Megfogta a korábban közösen kiválasztott répát és a nő ánuszába nyomta. Celia   összerándult, ahogy a zöldség mélyen belenyomódott. Ezután a férfi   megfordította és a hüvelyébe egy kukoricacsövet tolt, amely mozgásának   minden centiméterével csak tovább izgatta a nőt. Ron egy nagy tepsit   tett a pultra
és megkérte Celiát, hogy másszon bele. A nő hosszú,   karcsú lábait maga alá hajlítva a tepsi közepére térdelt. Ron   összekötötte a bokáit, majd hátrahúzta és megkötötte a karjait úgy, hogy  a nő alkarjai egymáson feküdtek. Ezután a tepsi közepén levő tartóba   egy három láb hosszú fémrudat állított. A rúd Celia alkarjai és háta   közt futott. A férfi a rúdhoz kötötte a nő mellkasát, a zsinórt a   hónaljak alatt átvezetve, hogy Celia háta egyenesen és függőlegesen   álljon a sütés közben.

Amikor elkészült, hátralépett és   megcsodálta a művét. Gyönyörűen nézett ki. A nő teste csillogott a   vajtól. Vállait hátrahúzva, melleit kiemelve térdelt. Gyönyörűnek és   ízletesnek látszott egyszerre. Tökéletes volt nőnek és ételnek egyaránt,  de nemsokára már csak étel lesz.

Celia továbbra is lassú,   nyugodt légzést kényszerített magára. Egyáltalán nem volt ellenére   szerepének megváltozása nőből élelemmé. A hatalmas, rozsdamentes,   éttermi sütővel szembe nézve úgy érezte, hogy minden evilági gondja   szertefoszlik.
Ron éppen befejezte a sütő előkészítését, amikor   megszólaló a kapucsengő jelezte az első vendégek megérkezését. Celiát   nem zavarta a meztelensége, de Ron felvett egy pólót és egy nadrágot,   mielőtt ajtót nyitott. Két pár lépett be az ajtón. Kezükben egy-egy üveg  ajándék borral a konyhába siettek, hogy lássák a szokatlan főételt.
Celia mosolygott és háziasszonyként üdvözölte őket:

-Al, Lori, Paul és Alice! Örülök, hogy láthatlak titeket. Épp most készültünk az ebédet a sütőbe tenni.

-Olyan ízletesnek nézel ki! - jelentette ki Lori, Celia egyik legrégebbi barátnője.

-Le nem tudom rólad venni a szemem - jegyezte meg Al, Lori férje.

-El sem hiszem, hogy tényleg megteszed - mondta izgatottan Alice.

-Köszönjük az ebédmeghívást! - mondta Paul formálisan.

-Köszönöm,  hogy elfogyasztotok. Már a sütőben kellene lennem, de Ronnal még   egyszer utoljára szeretkeznünk kellett. Ha lehet, a puncimat majd   hagyjátok meg neki, bár valószínűleg úgy is magának követelte volna. -   mondta Celia

-Hallgass, butus lány! Az almád készen áll, ha nem tudod csukva tartani a szádat! - mondta Ron tettetett szigorúsággal.

-Nem félek tőled!

-Pedig jobb lenne, különben megbánod! - mondta Ron és fenyegetően felmutatta a piros almát.

-Ugyan mit fogsz csinálni, te kemény fiú? - kérdezte a nő játékosan dacosan a tehetetlen pózában térdelve.

-Mit fogok csinálni? Eloldozlak.

Mindenki nevetett. Celia összeszorította az ajkait, jelezve, hogy ezt a büntetést el akarja kerülni.

A  csengő még többször megszólalt és végül tíz pár volt a konyhában,   amikor Celia közölte, hogy most már tényleg itt az ideje a sütésnek. Ron  egy pántot tett a nő homlokára és a fejét a rúdhoz rögzítette, majd egy  hosszú, szenvedélyes búcsúcsókot nyomott a nő ajkaira.

-Az étel  körülbelül egy óra múlva az asztalon lesz. Köszönöm, hogy eljöttetek! -  jelentette be Celia. Ron ezután a szájába nyomta az almát.

Néhány  férfi segített Ronnak felemelni a tepsit és a sütőbe tolni. Celia,  ahogy háttal a tátongó sütőbe csúszott, arra gondolt, hogy női léte  ezzel véget ért. Egy kis sajnálattal, de annál nagyobb izgalommal  gondolt a jövőjére, mint az ebéd fő fogására.
A sütő percről percre  melegebb lett és a kezdetben kényelmes langyosság kényelmetlen hőséggé  vált. Celia érezte hogy egyre jobban izzad. A kényelmetlen érzésből  először enyhe, majd egyre erősebb fájdalom lett. A szemét csukva tartva  lassú, egyenletes légzést kényszerített magára. Az akaraterejével uralta  ugyan a fájdalmat, de érezte. A haláltusa semmi sem volt ahhoz képest,  hogy az álma valóra válik, de remélte, hogy nem fog sokáig tartani, amíg  elveszíti az eszméletét. Azon gondolkodott, hogy vajon életben lesz-e  még, amikor a sütés befejeződik.

Húsz perccel később Ron  kinyitotta a sütő ajtaját és az izzó pokolba egy hosszú nyelű ecsettel  benyúlva kenni kezdte a gőzölgő testet. Celia érezte a folyadékot az égő  bőrén, de elnyomta fájdalomreakcióját és igyekezett minimálisan  vonaglani. Ron a rángásokból látta, hogy még él.

Újabb húsz perc  múlva, a második kenegetés már kisebb fájdalmat és kevesebb vonaglást  okozott. A fájdalom háttérbe szorult. Celia csak arra koncentrált, hogy  ki ő és hol van, de az agya ugyanúgy felmelegedett, mint a teste többi  része, és tudta, hogy nem sokáig fog jól szolgálni. Könnyű, zamatos  illatot érzett. A saját sülő testének illatát.

Amikor egy óra  elteltével erős, kesztyűs kezek kihúzták a sütőből, már nem lélegzett.  Mindenki Celia köré gyűlt és csodálták aranybarnára sült testét és  gőzölgő, lédús húsát. Alig várták, hogy megkóstolhassák.

Ron  levágott egy vastag szeletet a bal vállából és egy tányérra tette. A  hússzelet több percig gőzölgött a tányéron, mielőtt bárki is vállalta  volna az első kannibál szerepét. Ron végül levágott a szeletből egy apró  falatot és a szájába vette. Becsukta a szemét és élvezte a szerelme  ízét.