Ajándék

Robert rosszkedvűen bámult ki a szélvédőn az ítéletidőbe.

-Ez nem igazság! - tört ki végül.

-Micsoda? - kérdezte a nővére, aki a kocsit vezette.

-Ha én lennék 18 éves és te 17, akkor minden más lenne.

-Efelől nincs kétségem. De nem így alakult.

-Más lányok bezzeg karibi hajóutat, európai nyaralást vagy hasonlókat kérnek a születésnapjukra.

-Nem vagyunk egyformák. Egyébként tavaly Jeff születésnapján semmi kifogásod nem volt a szokás ellen, pedig Adele hasonlóan gondolkodhatott mint te.

Robert nem válaszolt. Victoria fején találta a szöget. Valóban élvezte az unokaöccse nagykorúsági szülinapi buliját és annak húga tényleg kevéssé lelkesedhetett.
A lány elvigyorodott és folytatta:

-Ha ez segít, gondolj arra, hogy nekem ebben a rémes időben még haza is kell vezetnem.

-Ha, ha, ha! Roppant vicces!

-Ne légy már ilyen morcos! Ha úgy vesszük, ez a zártkörű buli mégiscsak jobb, mint egy családi összejövetel, ami Jeff-éknél volt.

A lánynak megint igaza volt. Robert még pocsékabbul érezte volna magát, ha nagynénik, nagybácsik és egyéb rokonok szeme láttára történne a dolog. De azért megjegyezte:

-A barátnőid jelenléte sem teszi azért nagyon könnyűvé.

-Aha…de azért fogadni mernék, hogy nem bánod túlságosan. Amilyen szemeket Jodie-ra szoktál mereszteni. Mindegyikünknek nyilvánvaló, hogy szerettél volna benne lenni. Nos…végül is benne leszel…bár nem úgy mint remélted. -mondta Vicky és évődve a fiú ölébe nyúlva megszorította annak ágyékát.

Robert egy pillanatra önkéntelenül felnyögött, majd mérgelődést tettetve ellökte a nővére kezét:

-Jobb lenne, ha a vezetésre koncentrálnál, mert ha nekimegyünk valaminek, oda a bulid.

Az étteremben már várta őket Vicky három barátnője. Robert kicsit oldalra húzódva nézte a csajos, mindenki-mindenkivel puszilkodós, azonnal pletykálni kezdő üdvözlési szertartást. A szenvedésének egy fiatal pincérnő vetett véget, aki hozzájuk lépve azt mondta:

-Úgy látom megérkezett, amire vártunk. Kezdhetjük?

-Természetesen - felelte Victoria, majd megkérdezte:

-Ugye végignézhetjük, az előkészületeket?

-Semmi akadálya. Kövessetek! - mondta a picérlány.

“Hát persze hogy semmi akadálya. Ki nem hagynák a legfőbb szórakozást.” -gondolta Robert, miközben a többiekkel együtt követte a lányt.

Furcsa érzés volt tudni, hogy a halálba sétál. A konyhába érve a lány egy nagy tepsihez vezette őket, ami a padlón feküdt. A látványtól Robert összerándult. A tepsi közepén egy műpénisz szerű kiemelkedés volt.

-Ezt muszáj…,? - kérdezte elkínzott hangon.

-Attól tartok igen. Amikor elveszted az eszméletedet, ez lesz az egyik dolog, ami a helyeden tart. -mondta a közben melléjük érő szakács.

A fiú megadóan felsóhajtott és vetkőzni kezdett. Amikor megszabadult ruháitól, a tepsibe lépett, a kiemelkedés fölé térdelt és ereszkedni kezdett. A lányok izgalomtól kipirult arccal nézték, ahogy a fiú néha megránduló arccal lassan a hátsójába engedte a rudat. Amikor végzett, a szakács és segítője nekilátott a bekenésének. A fiú pénisze kőkeményen meredt felfelé.

-Ez ilyen marad később is? - kérdezte Robert titkos kedvence, Jodie, majd lehajolva végigsimította a hímtagot. A fiú felnyögött a kéjes érzéstől.

-Sajnos nem. Jóval kisebbre össze fog zsugorodni, de még így is jól fog mutatni a tányéron. A tied lesz? - kérdezte a séf, miközben nem hagyta abba a szósszal kenést.

-Még nem döntöttük el, de remélem igen.

Robert szintén ezt remélte. És abban is bízott, hogy a beszélgetést hallva nem élvez el azonnal.

-Nagy fájdalmai lesznek? -érdeklődött tovább Jodie.

-Nem. A hőmérséklet viszonylag lassan fog emelkedni. Mire igazán égetne, a hőguta miatt el fog ájulni.

Amikor az ízesítés befejeződött, Robert karjait összekötötték a háta mögött a csuklónál. A fiú ezután valami hideget érzett a hátánál. Amennyire tudott, hátranézett és látta, hogy egy fémrudat csúsztatnak az összekötött karjai közti résbe, majd a tepsi aljába csavarozzák.
Ezután a konyhai személyzet durva sütőzsinórt tekert Robert nyaka köré, majd a zsinórt a háta mögötti rúdon levő karikához kötötték. Egy újabb dolog, ami az előrebukástól védi majd meg.

-Felkészültél lelkileg? - kérdezte séf a fiútól, aki csak bólintott válaszként.

Négy segítő megragadta a tepsi sarkaiban levő fogókat és felemelték Robertet. A sütőhöz vitték és arccal az izgatottan figyelő lányok felé fordítva lassan betolták, majd a séf becsukta a sütő üvegezett ajtaját. A fűtőelemek narancsszínűre váltak és a sütő megkezdte a munkáját. A
lányok egy emberként tódultak az ajtóhoz, hogy még utoljára lássák a fő fogásukat. Robert eddig bírta. Az ágyéka megrándult és vastag spermalöketek kíséretében elélvezett. A lányok tapssal jutalmazták a showt, majd visszavonultak a vendégtérbe. Jodie később megkapta azt a
részt, ami megtetszett neki.