Fantasy történetek - 61.oldal

A történet régen, réges-régen kezdődött, egy cserbenhagyott elfről szólt, akit egy mágus, a barátja egy dühödt sárkány előtt hagyott, csak hogy saját bőrét mentse…
Ennek a történetnek nagyon hosszú bevezetője van, ám most nincs annyi időm, hogy mindezen hosszú történetet leírjam. Elégedjetek meg annyival, hogy csak felvázoljam...

Ebben a világban viszont már a gyerekek többsége sem hisz a tündékben, a manókban, a törpékben és a gonosz sárkányokban, mostohákban vagy éppen a mágusokba kik lehetnek jók is.
De mi van a másik világgal? Vajon a mesebeli lények mit szólnának, ha valaki közülük megkérdezné, „héy , ti hisztek a földi egyszerűségben?” Vajon abban a világban mi vagyunk a mese? A polgárok lennének a jó alattvalók a politikusok meg a gonosz királyok? ...

- Nem rossz –morogta a másik, s porfelhőt küldött a fiatal arcába. Az megzavarodva próbálta visszanyerni látását, de közben elesett. Az öreg lassan indult feléje, kiélvezve gyors győzelmének minden pillanatát. A fiú kitörölte szeméből a koszt, de mire felpillantott a másik ott ált előtte, kezét a magasba tartva, égre tartott tenyerében egy vibráló kék gömbbel. A sorsa megpecsételődött…

- Valoryn kapitány! Megvizsgáltuk az út többi részét, és mindent rendben találtunk. - mondja fiatalos hangján. Kinézetre hasonlít Valorynre, az öltözete sem olyan, mint a többieké, inkább mint a kapitányé, de az arca teljesen más. Ő sokkal fiatalabb és parancsra készen álló ember.
- Rendben. Hamarosan sötétedik, már késő délután van. Nem fogunk sokat menni! - mondja Valoryn meggyőzően...

- Nos, emberek! Azért hívtalak össze titeket, mert cselekednünk kell! Ha igazunk van, akkor Worton visszatért, és támadni fog. A miénk csak az egyik falu lehetett a sok közül, melyet ork támadás ért. Valakinek el kell indulnia az emberek egyik nagy várába, Metronómba, hogy értesítse az ott lévő uralkodót, Dallast, a helyzetről. Annavanta, a tündér íjász az utazóval tart bizonyíték gyanánt, hogy igazat szólunk Wortonról. - mondja hangosan Mullich, majd hozzáteszi: Én elvállalom ezt az...

Amikor Adam felébredt, nagyon furcsán érezte magát. Fájt mindene, és a hideg rázta. Kinyitotta a koporsót és kimászott.
Nagy nehezen sikerült lejutnia a lépcsőn. Az utolsó foknál nem bírta tovább. Rátámaszkodott a korlátra, és várta, hogy visszatérjen az ereje. Kyra egy pohárral közeledett felé. A pohár szélét odatartotta a fiú ajkaihoz, és megitatta.
-Köszönöm. Mi történt velem?
-Csak egy kicsit megéheztél. Nemsokára elviszlek magammal vadászni...

- Még nagyon rég hallottam a nagyapámtól, kisfiú koromban. A legenda így szól: 2000 évvel ezelőtt ezen a vidéken, emberek, tündérek, óriások és törpék éltek békében, egymástól függetlenül. Minden fajnak megvolt a maga kis „országa” és uralkodója. Egy nap azonban, kelet felöl, túl a nagy hegyeken gonosz lények bukkantak fel. Ahol csak jártak, ott pusztítást hagytak maguk után. A tündéreket és a törpéket fenyegették, aztán, amikor betörtek a területükre, a tündérek és törpék szövetséget...

- Ki maga? - kérdezi meglepő arccal Mullich.
- A nevem Orrin. - válaszolja a csuklyás ember teljes nyugodtsággal - Viszont most nekem van pár kérdésem! Először is: magát hogy hívják? Másodszor: hogyan sikerült ide, egy nyílvesszővel a vállában, elfutnia a támadói elöl? Harmadszor: kik rohanták le a falut?
- Mullichnak hívnak, és orkok voltak a falu támadói!
- Micsoda?! Orkok? - kérdezi feszülten Orrin, majd feláll - Az lehetetlen! Az orkok olyan messze élnek innen, hogy...

Ahol e történet játszódik, az olyan világ melyben még senki se járhatott, kivéve az ott élőket. Fantázia világnak is lehetne hívni, de én inkább a korlátlan szabadság világának nevezném. Viszont ez a történet nem éppen a vidám életről szól, hanem arról a harcról, hogy békében maradjon a világ...

- Jézusom, ez nem lehet! Mondd, hogy csak álmodom. - az ájulás kerülgetett...
- Csak álmodod! De mit, Nicol? - értetlenkedett a lány.
- He... He... Hermione Granger? - ámuldoztam még mindig.
- Megártott a vajsör, Drágám? - mosolygott.
- Vajsör? - Jézusom, hova keveredtem? kérdeztem magamtól - Na jó, csigavér! Nyugi Nicol, ez csak egy rossz álom! Nicol, nyugi! Héé! Hermione, Te meg honnan tudod a nevem? - nagyon bökte a csőrőm ez a kérdés.
- Honnan tudom? Hisz...