Fantasy történetek - 57.oldal

- Mit művelsz Potter? – sziszegte egy fagyos hang a fülébe.
Harry megint felkiáltott, de most rémületében.
- Hol vagy? Áruld el Voldemort nagyúrnak! – parancsolta a hang Harry fejében.
- Nem! Tűnj innen! – ordította Harry vakon, s a fájdalomtól arccal előre bukott a nedves fűbe.
- Hiába próbálkozol bármilyen szánalmas trükkel! – dörögte Voldemort hangja. – Már senki nem állíthat meg! Még a Kiválasztott sem...

Ez előtt még sosem került rá sor, hogy a Minisztérium Roxfortot is az ellenőrzése alá akarta vonni, mindig adóztak annyi tisztelettel az iskolának, hogy meghagyták a régi rendszerben. Az az Umbridge nőszemély teljesen példátlan esemény volt a Roxfort történelmében.
- És hogy értetted, hogy két pillér már kibillent?
- Természetesen úgy, hogy a Roxfort már nem képes fenntartani a folytonosságot. Nagyot csorbult az ereje Dumbledore halálával. És most a Gringotts is a Minisztérium...

- Hova mehetnénk, Hermione? Az idő zord. Ez az egyetlen menedék, ahol meghúzhatjuk magunkat. És egyébként is: Potterrel már nagyon ideje leszámolnunk. Nem tehetünk mást, mint hogy itt megvárjuk. Még mindig mi vagyunk a jobb helyzetben. Potter benyit, és én azon nyomban kimondom rá az Adava Kedavrát...

Eközben New Hampshirben, egy elhagyott kúriában vidám parti folyt. Voldemort nagyúr gondtalanul nevetett és egyre dicsérte Bellát.
- Gyönyörűen elfogtad Pottert - igazán jutalmat érdemelsz. Ráadásul abban is ügyesen döntöttél, hogy nem ölted meg, inkább nekem ajándékoztad ezt az örömöt.
- Szóra sem érdemes - szabadkozott Bella...

- Rájöttetek már, mi volt az a por, amit a kobold szétszórt? – érdeklődött Harry, miután rövid szünetet tartottak az elementális mágia gyakorlásában. Az auror a szélvarázslatokat tanította nekik, s ennek eredményeképp a gyakorlóhelynek használt szalon úgy nézett ki, mintha egy tornádó söpört volna végig rajta. A szekrények fiókjai mind kipotyogtak, tartalmuk szerteszét röpült a szobában...

Miután a hátul haladó Mordon becsukta maga mögött az ajtót, Lupin előhúzta a pálcáját és Harryék meglepetésére az íróasztallal szemben álló hatalmas, embermagasságú tükörre szegezte.
- Speculum Aperitur! – hangzott a sosem hallott bűbáj, s a követező pillanatba a nagy tükrön eltűnt a hét ember képe, és mögötte egy tágas, világos mező jelent meg...

Harry letette a lapot és az ujjai közt forgatgatta a horcrux-nyakláncot. Hátradőlt, majd hintázni kezdett a székkel és közben hangosan gondolkozott.
- Így sehova se jutunk… az árvaházban semmi sem volt, ami a serleg nyomára vezetne. Szerepelt az az eset, amikor bántotta a két gyereket, de semmi más…
A nyakláncon megcsillant a gyertya fénye, Harry és Ron szemében tükröződött, mint egy kis mécses lángja.
- De… de a horcrux… - folytatta Harry. – Ron, ez egy sértetlen...

- Mert mivel a te húsodból és hajadból kellett beleadni, könnyen lehet, hogy valamelyikből többet adtál. Például, ha a húsodból, akkor erősebb és magasabb lesz, mint akartál. Ha hajadból, akkor az érzelmek, és a rokonság változik meg... Mert ugye a húsból ahhoz több kell, hogy rokonok legyetek, de mivel nem megegyező mennyiséget adtál a két alapanyagból, nyílván borult az egyensúly és...

- Azt akarom tudni, hogy látott, vagy hallott-e valakit a házban mászkálni az elmúlt héten, Mrs Black?
Csodák csodájára a festmény nem ordítozott tovább, hanem válaszolt a kérdésre.
- Igen láttam! – köpte a szavakat a portré, olyan hevesen, hogy ha élő személy lett volna, biztosan nyáltenger fröcsög Harry arcába. – Egy alacsony, fekete ruhás alak mászkált három napja, vagy egy órán keresztül őseim nemes kúriájában! Megparancsoltam neki, hogy tűnjön el, de volt képe tovább...

Harry azon vette észre magát, hogy hevesen zihál és le kell ülnie egy székre. Leült az íróasztal elé, és fejét megtámasztva eltakarta az arcát. Mélyeket lélegzett, hogy összeszedje a gondolatait. Szóval tényleg horcrux! Alig bírta elhinni, hogy Voldemort horcrux-szá változtatta a Teszlek Süveget. Hátradőlt a székben, elővarázsolt egy fa serleget és megtöltötte vízzel. Le kellett hűsítenie magát a felismerés izgalmától. A füst még mindig gomolygott a Süvegből, újra mutatva négy tiszta és...