A Dursley család

Tavasz volt. A nap besütött a fénnyel teli szobába, de Dudley ezt nem vette észre. Számítógépén éppen ellenséges marslakókra lövöldözött. Ezután kikapcsolta a számítógépét, és bement a konyhába, a kedvenc helyére. Itt ugyanis kényelmesen nézhette a tévéjét, és közben a hűtő csak egy karnyújtásnyira volt tőle.
Dudley Durlsey minden egyes napja így telt el. Kicsit szomorkás volt, hogy nem kínozhatja Pottert, de azért örült neki, hogy nincs itt.
A tévébeli főszereplőnek lelőtték a fejét, a film végetért. Dudley elgondolkozott, hogy vajon tényleg csak hazugság volt-e, amit már idősödő anyja és apja kitaláltak neki Potter haláláról.
- "Autóbalesetben halt meg"-mondták-"ugyanúgy mint az anyja és apja".
Megcsörrent a telefon, Dudley odadöcögött, hogy felvegye. Bántotta, hogy új lakásában, amit szülei vettek neki, már nincs ott az anyja.
- "Felnőtt vagy, Dudlicsek" - mondták neki - "itt az ideje, hogy elszakadj tőlünk."

Ez Dudleyt akkor rettenetesen érte, de mivel szülei megajándékozták, hűtővel, tévével, számítógéppel, mikróval, bútorokkal, és mindennel, ami csak kellett Dudleynak, és ennek tetejébe még havonta kapott is tőlük egy busásabb összeget-Dudley már nem bánta. Csak itt neki kellett mindent megcsinálni, amit eddig az anyja csinált meg. Dudley huszonegy évesen is olyan volt, akár egy csecsemő.
Eközben New Hampshirben, egy elhagyott kúriában vidám parti folyt. Voldemort nagyúr gondtalanul nevetett és egyre dicsérte Bellát.
- Gyönyörűen elfogtad Pottert - igazán jutalmat érdemelsz. Ráadásul abban is ügyesen döntöttél, hogy nem ölted meg, inkább nekem ajándékoztad ezt az örömöt.
- Szóra sem érdemes - szabadkozott Bella.
Ekkor Lucius elkiáltotta magát:
- Na, ma hova megyünk partizni?! - kérdezte, és harsogva kacagott.
- Hát igen, még mindig van elég mugli - szólt Piton - menjünk Dursleyékhez.
- Akik nevelték a Potter-kölyköt! Remek ötlet, Perselus!-monta Malfoly.-Menjünk el Dursleyékhez! Először a szülei, aztán meg a disznó! Hogy is hívják?
-Dudley-hangzott a válasz.
Minden Halálfaló kisorjázott a kúriából, és a Privet Drive felé vették az irányt.

*
Petunia Dursley azon tört a fejét, hogy mit rontott el Dudleyban.
- Nyugodj meg, Petunia-vigasztalta Vernon-indent megadtunk neki. Mindent, ami tőlünk tellett. Nem mi tehetünk arról, hogy a kis kölyök ilyen lusta és nem akar dolgozni.
- De én szeretem Dudlicseket!-és Petunia elkezdett sírni.
- Meg kell tanulni a saját talpán megállni-mondta Vernon összeráncolt szemöldökkel.
- Ezzel azt akarod mondni, hogy ne küldjünk neki több pénzt?
Petunia nem tudta meg Vernon válaszát. Erőteljesen kopogtattak az ajtón.
- Kimegyek -mondta Vernon, és kitárta az ajtót.
- Kik maguk? - kérdezte félve Vernon.
-Legszívesebben nem mondanám meg nekik - mondta Voldemort-de mielőtt meghalnak, illik elmondani, hogy mi járatban jöttünk.
Lucius belekezdett.
- Mi vagyunk a Halálfalók - és nem szeretünk félmunkát végezni. Maguk nevelték Pottert, ugye?
Vernon bólintott.
- Sajnos ezért - Malfoly itt hatásszünetet tartott-végeznünk kell magával és tisztelt nejével is, sőt... kedves fiuk Dudley sem lesz kivétel. Részvétem.
Dursley hátrált.
-Maguknak..nincs joguk!...Belépni..ide...hagyjanak b-békén! Engem..é-és Petuniát...Na..menjenek már...
- Mihez nincs jogunk?-lépett előr Bellatrix.
- Gyerünk Bella, Potter után ennyi jutalmat csak kapsz!
- Köszönöm, Nagyuram!-hálálkodott Bella, és kimondta az átkot.
Vernon Dursley lehanyatlott a padlóra. Piton belerúgott az élettelen testbe, hogy kijöjjön végre Petunia.
A feleség ki is jött.
- Vernon, mi... - kezdett volna bele Petunia, de Bellatrix gyorsabb volt: az átok mellbe találta abban a pillanatban, mikor az ajtó elé lépett.
- Piton, robbantsd a házat - vetette oda a Nagyúr, és a Halálfalók köddé váltak. Perselus gyorsan elvégezte az átkot, a ház a levegőbe röpült, és milliónyi darabra robbant. Piton megdörzsölte a kezét, és gyorsan dehoppanált.

*

Szülei haláláról persze Dudley mit sem sejtett. A televíziót bámulta, mikor meghallotta azt a bizonyos erőteljes kopogást. Kiment, Lucius eldarálta neki, hogy miért is jöttek, majd gyorsan végeztek vele.
- Szép nap volt a mai! - mondta vidáman Bellatrix.
- Ahogy mondod-felelte Malfoly - élvezet csírájából kiirtani mindent, ahol Potter életében valahol is megfordult.
A többiek nevettek.
- De mára még nem volt elég. Remélem, követtek-szólt a Nagyúr, halálfalói pedig vele együtt váltak köddé.