Fantasy történetek - 41.oldal

Volt régen egy hercegnő a neve Tiszavirág volt. Szerelmet ébresztett egy királyfiba, de hűtlen lett hozzá. Ezért egy varázsló kérésszé változtatta, és az lett a büntetése, hogy százévente csak egyszer térhet vissza a földre, hogy egynapos élete alatt megtalálja az szerelem igazi értelmét...

Sosem vált meg tőle. Hiszen a nyakéktől különleges ajándékot kapott: az örök életet. Ennek az ékszernek köszönhette, hogy mindvégig erős, akarat teljes uralkodó volt. És persze ez az ékszer hatalmas, természetfölötti erővel ruházta fel. A királynő befolyásolhatta az időjárást, a természetet és a birodalma lényeit.
De történt valami, ami örökre megváltoztatta az életét...

Szebb volt minden embernél. Az alakja hibátlan, izmos, ám mégis gyöngédnek, és karcsúnak tűnt. De a legszebb talán mégis az uszonya volt. Lila, zöld, kék, és fekete színekben pompázó pikkelyei voltak, fátyolszerű, lebegő halfarokban végződött. Így van. A tengerészek, matrózok félték, rettegték e lényt, e nőt, félelmetes történeteket terjesztettek róluk. S a neve: szirén...

Eragon ordítva kirontott rejtekéből, és kilőtt egy nyilat az éjszakába. Látta Arya-t elsuhanni, látta, amint felkapja az íját, és ekkor felvisított a ra’zac. Eragon elesett, és fülére szorítva a kezét, rángatózav feküdt a földön. Kathrina és Arya is alig bírták. A két ra’zac a két szárnyasuk hátán közeledtek, és nyilaztak. Saphira ekkor érkezett...

- Jól érzed magad? Nem fáj semmi? Mi baj?- Hangja gyöngéd volt, de mégis férfias. Elanor szíve egy kicsit hevesebben kezdett dobogni az aggódó szavak hallására. Elmosolyodott.
- Elanornak hívnak, és itt lakom, nem messze a falutól. Egy farmon.- Pillantása a sárkányra esett, aki érdeklődve figyelte a jelenetet. - Ez egy…egy…
- Sárkány.- bólintott az ifjú. - De hogy került ide? Te találtad? És...

- Kedves kastélybeli lány. Királyunk tudomást szerzett ittlétedről, és szeretne vendégül látni otthonában, ezért ma délután kérlek, mind a ketten jelenjetek meg a palotában.
- Már ma?- hitetlenkedett Berione. - Ezt nem hiszem el! Na jó… higgadjunk le. – Három mély levegő után folytatta csak.- Köszönjük az értesítést és a meghívást, elfogadjuk. - Ezzel a követ el is ment. - Úristen! Igyekeznünk kell! Sok dolgot kell elmondanom, neked pedig megtanulnod...

Síkföldén, három királyság osztozik. A legterjedelmesebb az előbb említett Kreg, majd ott az ugyancsak kiterjedt szomszédja Muyrs és végül a legkisebb, Zaladun. Háború és viszálykodás jellemezte, nem túl felhőtlen szomszédságukat, de az utóbbi három évtized, békében és nyugalomban telt. Ha azonban jobban körültekintünk, láthatjuk, hogy vitán felül a legfigyelemre méltóbb királyság, Kreg...

A vad harcosok, felbuzdulva a sikerek láttán, bekebelezték az egész vidéket, földig rombolva a falvakat s városokat. A szomszédos birodalmak, rémült félelemmel tekintettek, új szomszédaikra, kik csak úgy nevezték magukat, kregek. E nép ezelőtt, ismeretlen volt a mágusok, hatalmas könyvtáraiban...

- Varázslat ellen talán varázslattal kellene próbálkozni – morogta Caleb és odébb húzódott. Chasity energiagömböket vágott az útjukat álló anyagba, sebtében megidézett villámokkal próbálta keresztülfúrni, a sárkány pedig tüzet okádott. A kettejük lényéből fakadó mágia végre megtette hatását, az üvegfal pont úgy ezer darabra szakadt, mint az előcsarnokban az óriási jégcsapok...

Új korszak kezdődött, az istenek már csak a templomokban élnek, és minden faj emlékezetében. Tehát már rájuk sem igazán számíthatunk. Meg küldtük a levelet minden faj vezérének, hogy segítsenek titeket, de mindezidáig nem érkezett válasz, sem a hegyekből, a törpöktől, sem a havasokból, az ork hordáktól, az erdők is némán hallgatnak, kerestük a gyíkokat a barlangokban. Jóformán mind eltűntek, tehát ránk, emberekre hárul a feladat...