Fantasy történetek - 40.oldal

„Legalább nyaral, és világot lát.”- gondolta Angela. Tessa érdeklődve vetette bele magát a régészet világába. Tavaly egy inka romtemplom feltárásánál voltak Dél-Amerikában, most pedig a világ másik végén, Ausztráliában. Ezek mind nagyon szépek és érdekesek voltak a lány számára, akinek tetszett, hogy minden földrészen más és más emberi civilizáció és életforma volt az uralkodó...

- Mit akarsz tőlem?!
- Hát nem tudod? Csupán csak az elemi erődet kedvesem. – Ezzel a tűz és a levegő uralmára célzott, ami Nóra kezeiben van.
- Mit kezdesz vele? Az enyém nem elég, amíg a másik fele nincs meg! És a hordozóját sosem találod meg!
- Ellenkeznem kell, már meg is találtam.
Nórát közvetlenül a folyadék fölé engedte, amiben egy félig levájt csontváz úszott.

Aztán beálltam a Sötét Nagyúr csatlósai közé, hogy annyi sárvérűt tiporjak el, ahányat csak tudok. Pettigrew persze követett abban a reményben, hogy így mindig az övé leszek, de csalódnia kellett. Közöltem vele, hogy csak szórakoztam. Persze nem csak vele. Csillapíthatatlan vágyat éreztem arra, hogy mindenkitől elvegyem azt, amit tőlem is ellopott az az átkozott James Potter...

Másnap, mikor kinyitotta szemét, azzal a kellemetlen, rossz érzéssel ébredt, mint mikor rosszat álmodik az ember. A legborzasztóbb dolgok egyike, amikor a valóság rosszabb, mint egy rémálom. Amikor inkább az álmodban maradnál, minthogy felkelj, és tedd a dolgod, éld az életed. De ő még csak nem is álmodott, ha álmodott is, már nem emlékezett rá...

- Harry! - a lány gyors lépésben, trappolva a lehullott avarban, majd futva, kabátját maga után húzva a földön közeledett régi jó barátja felé és egyenesen a nyakába ugrott. Úgy, mint minden iskolás évükben a Roxfortban, vagy ha Ronnal és vele a szünetben találkoztak. Átölelték és nevetve üdvözölték egymást. Miután elengedték az ölelést, csak csodálkoztak azon, mennyit változott a másik. Hermione nevető, csengő hangon kérdezte: - Úristen! Ki maga és mit csinált Harryvel?! ...

Ekkor nekirepítettem a sziklának, de vigyáztam arra, hogy ne essen nagyon nagy baja, mert kellet Nina és Colin visszahozásához. Ránézésből úgy ítéltem, hogy tetszett neki a képesség így hát belement! Megegyeztünk, hogy előbb feltámassza Colin- t majd adom az erőt és Ninát is feléleszti...

Most tételezzük fel, volt gyermeke és felesége Jézusnak, ezek után hova menekülhetnek?
Természetesen a Római császárság fennhatósága alatt álló Európába, ahol nem csak mint zsidót utálnák, de mint keresztényt is lazán felkoncolnák.
Aki ezt beveszi az vagy nagyon naiv, vagy ütődött, vagy pontosan ezt akarja elhitetni a világgal és akkor tuti a történelem, a jog a felsőbbrendűségre...

Lassan vékonyultam.
Visszakaptam a hosszú, hosszú évekig nélkülözött, nem-emberi-bőrt.
Menyire hiányzott már!
Lassan tíz éve, hogy elvállaltam ezt a feladatot.
Embernek lenni...

Volt régen egy hercegnő a neve Tiszavirág volt. Szerelmet ébresztett egy királyfiba, de hűtlen lett hozzá. Ezért egy varázsló kérésszé változtatta, és az lett a büntetése, hogy százévente csak egyszer térhet vissza a földre, hogy egynapos élete alatt megtalálja az szerelem igazi értelmét...

Sosem vált meg tőle. Hiszen a nyakéktől különleges ajándékot kapott: az örök életet. Ennek az ékszernek köszönhette, hogy mindvégig erős, akarat teljes uralkodó volt. És persze ez az ékszer hatalmas, természetfölötti erővel ruházta fel. A királynő befolyásolhatta az időjárást, a természetet és a birodalma lényeit.
De történt valami, ami örökre megváltoztatta az életét...