Fantasy történetek - 39.oldal

- Azt mondja, hogy... hány óra? Fél tíz? Huh. Akkor Varázstanra kell mennem.
Előkotorta nyakkendőjét, köpenyét és ingét, gyorsan felöltözött, aztán előszedte a varázspálcáját is.
Bedobálta a szükséges holmijait a táskájába, vállára lendítette, azzal lesietett a lépcsőn. Megint megbámulták, valaki még fel is nyögött, de most sem törődött vele. Zihálva nyitott be a Varázstan terembe...

Tudta azt is, hogy hiába utazik el Kathbodára. Hiába fog győzni – minden hiába már. Egy éve kifejlesztették a Lagerfeltes mesterek ellen a fegyvert: az idegroncsoló lövedéket. Egy Lagerfeltes mester saját kezüleg véget vethet az életének – s Dia búsan arra gondolt, hogy ez az ötlet egyre többször fordult már meg a fejében, de lépésre sosem szánta el magát – még mindig élt benne egy halvány reménysugár, hátha a holnap jobb lesz... majd holnap történik valami...

Miután kiszálltak, nem csak az idő miatt hűlt le a levegő. Hermione szabályosan lelassult. Minden értelemben. A járása, a reakciói, de még a beszéde is… Ám a Jones- ra való tekintettel próbált kedves lenni a vendéglátókkal. Udvariasan kezet fogott és – amennyire tudott – elbeszélgetett velük. Néha ugyan elbambult és ez nemegyszer Harry irányába történt, mégsem történt különösebb kihágás a személyes kis etikettjében. Igen, gondolta, ezt is csak ő nevezhette el így…

Tóni, úgy érezte, hogy ruhái iszonyatosan szűkek, és testét dörzsölő durva szövetté válnak. Eddig még sosem volt ilyen érzékeny a bőre; nem tudta elviselni ezt a rengeteg kínt. Ezért, ledobálta magáról szegényes gönceit, és anyaszült meztelenül a vízhez vonszolta magát. Nem értette, miért cselekszik így. Talán azt hitte: hogy, terhe, ott akar megszületni. A tengerbe fog világra jönni az, az új szirén, akiért akaratlanul, a saját létét fogja áldozni...

- Sellők... sellőket láttam, Apám! - a fiú egyből felélénkült, amit a vízi lényekre gondolt; bár nem sokra emlékezett a találkozásukból, az a kevés, mégis mélyen megmaradt benne.
- Sellőket!? Az nem lehet... már a falu közelébe is bemerészkednek! - majd, mint aki szörnyű dolgot mondott volna, és félné, hogy ezért megbünteti a tenger istene, ujjával gyorsan magára rajzolta vallása egyszerű jelképeit.
- Miket beszél, apám? - értetlenkedett a zavarodott tekintetű fiú. Legbelül,...

- A varázslat mindenhol itt van körülöttünk. A mágia része minden: amit látsz, amit hallasz, amit belélegzel, amit megérintesz, amit nyelveddel megízlelsz. Ti emberek tudatlanul egy semmitmondó szót alkottatok az ősi varázsra: azt mondjátok, ez a természet. Azért mondom ezt, mert így talán könnyebben megérted...

A fiú mostmár mind a 2 kezével dörzsölte Sophia karjait, mint aki nem akarja, hogy kihűljön, majd megfogta a kezét és elindult befelé vele.
Damien viszont nem tűnt el teljesen:a szervezetében megváltoztatta a molekulák halmazállapotát, és így ő maga is halmazállapotot cserélt;légnemű lett. Viszont bármelyik pillanatban visszanyerhette eredeti formáját...

Minden koppanás után megremegtek. Halk, tompa és kísérteties volt… Az árny látta, hogy ezzel nem sokra megy. A hatodik koppantásnál meggondolta magát és csuklyája felé emelte a kezét. Lassan, óvatosan csúsztatta hátra a ruhadarabot. Hermione érezte, ahogy Harry megfogja a bal kézfejét és szorítja minden centinél, amennyit csak haladt az árnyék. S ekkor elérkezett a pillanat. Az árny többé nem volt árny...

Beléptek a kis szobába. Blakmun egyből odarohant a tükörhöz.
- Látod, még mindig itt van!
- És ott lesz egészen addig, amíg el nem mész onnét!
- Miért kéne elmennem?
- Nézd. - lépett a fiú mellé Noira, mire tükörképe megjelent Blakmuné mellett. Az döbbenten kiáltott fel.
- Egy N néni van a fiú mellett!
- Istenem- sóhajtott fel a nő. - Egészen eddig azt hittem, hogy ti szuper intelligensek vagytok... Lehet, hogy tévedtem...

- Kb. 2000 évvel ezelőtt, egy férfi tábláját hozták Hél úrnő elé. A táblára azt írták, hogy egy lány elhagyta a szeretőjét, egy másik férfiért, akihez hozzá kellett mennie. A szerető azt kérte, hogy pusztítsuk el a férfit, a családját, és mindent, ami számára kedves, csak a nőt hagyjuk életben. Megtettük. A nő azonban nem volt hajlandó visszamenni a fickóhoz, mivel megszerette a férjét. A férfi évekkel később még egy táblát írt, csakhogy arra a táblára a volt szerelme nevét vésette, azzal,...