A varázslásról

- Mesélj nekem a varázslásról – kérte a tündérmanót Amyna.
Sil végigsimított tenyerével az avaron, majd gömbölyű levélkét tépett le egy aprócska növény száráról.
- Milyen színű ez a levél? – kérdezte.
- Természetesen zöld – vágta rá a hercegnő.
- Biztos vagy ebben?
- Igen – Amyna zavartan nézett a tündérmanóra. – Miért, talán rosszul látom?
- Nahát, ennyire könnyű elbizonytalanítani téged? – csóválta meg a fejét Sil. – Ne hagyd magad félrevezetni. Ha te zöldnek látod ezt a levelet, akkor bizonyára zöld, hiszen születésedtől fogva ismered ezt a színt. Megtanították neked, hogy ez a zöld, és ebben soha nem is kételkedtél.
- Így igaz – hagyta rá Amyna. – De hova akarsz ezzel kilyukadni?
- Mindjárt meglátod. Mondd, hercegnő, mit szólnál, ha most azt mondanám, hogy ez a levél nem zöld, hanem piros?
- Azt mondanám, bolond vagy, vagy hogy rosszban sántikálsz.
Sil nevetett, majd magyarázni kezdett.

- A világ olyan, amilyennek látod. Csakhogy, mivel tudattal, értelemmel és képzelőerővel megáldott lény vagy, olyannak látod a világot, amilyennek te akarod. Megtanultad, milyen a zöld szín, ezért elméd kezdettől fogva zöldként fog fel mindent, ami ebben az árnyalatban pompázik. Anélkül, hogy tudatában lennél, olyannak akarod látni a környezetedet, amilyennek látnod kell, amilyennek mások elvárják tőled. Ám ha gyermekkorodban mindenki, akivel találkoztál, pirosnak nevezte volna a fák koronáját, a levelibéka bőrét, az éretlen gyümölcsöt –akkor bizony te is azt felelted volna az előbbi kérdésemre, hogy ez a levél piros színű.
- Ennek se füle, se farka.
- Meglehet. Ez az egész akkor nyer gyakorlati értelmet, ha mágikus képességgel párosul.
- Folytasd… kérlek!
- A varázslat mindenhol itt van körülöttünk. A mágia része minden: amit látsz, amit hallasz, amit belélegzel, amit megérintesz, amit nyelveddel megízlelsz. Ti emberek tudatlanul egy semmitmondó szót alkottatok az ősi varázsra: azt mondjátok, ez a természet. Azért mondom ezt, mert így talán könnyebben megérted. Hiszen a természet mindenhol jelen van, a növények, az állatok, minden értelmes és értelemmel nem rendelkező faj, minden élő s élettelen dolog része ennek a nagy egésznek. Így az emberek és a tündérmanók is. Mindannyiunkban ott lakozik a varázslat, s e világra születésünkkor mind megkaptuk a lehetőséget, hogy éljünk vele.

- Ez azt jelenti, hogy én is tudnék varázsolni, ha akarnék? – kérdezte izgatottan a hercegnő.
- Pontosan, az egész csak akarat kérdése. No persze azért nem ilyen egyszerű a dolog. Ahhoz, hogy a te fogalmaid szerint „varázslatot” hajts végre, három képesség szükségeltetik. Először is ismerned kell önmagadat, és tudnod kell, hogyan hívd elő a tudatod mélyéről és hogyan kezeld ezt az ősi energiát. Másodszor határozott elképzeléssel és élénk képzelőerővel kell rendelkezned, hogy pontosan lásd magad előtt, mit is akarsz varázsolni. Harmadszor pedig hinned kell magadban, és abban, hogy képes vagy megvalósítani azt, amit akarsz.
Sil behunyta a szemét egy pillanatra, majd végigsimított a mutatóujjával másik tenyerén tartott levélkén. Amyna legnagyobb döbbenetére az élénk piros színben ragyogott fel a tündérmanó érintése nyomán.
- Ezt meg hogy csináltad?
- Itt térünk vissza az eredeti kérdésemhez – hunyorgott a tündérmanó. – Milyen színű ez a levél?
- Piros.
- És miért piros?
- Mert te annak láttad? – Amyna úgy érezte, kezd derengeni a fény az alagút végén. – Ha elhiteted magaddal, hogy a levél piros, és tudod használni a mágiát, akkor velem is el tudod hitetni?
- Nagyjából igen. De nem csak arról van szó, hogy megtévesztettem a szemedet. A varázslat tényleg megváltoztatta a levél színét, és most már bárki más is pirosnak látná. Látod, hercegnő? Ha elég erős a hited, megváltoztathatod a világot.