Fantasy történetek - 37.oldal

Kindesné szúrós szemmel nézett Sanyira.
- Mi ez az egész? Követelem, hogy megmondd!
- Jól van – morogta Sanyi. – Arról van szó, hogy... nos... Szóval, Diáról van szó.
- Igen, gondoltam.
- A lánya... hát... nos... nem mondtuk meg, de... – Sanyi elmagyarázta, hogy Diát őrületbe kergette egy jaeli.
- Aztán.... sajnos, míg azt hittük, végleg vége a szenvedésének, pár hete kiderült, hogy megint hangokat hall. És... úgy tűnik, ezúttal... nem a jaeliek műve....

- Koncetrálj a dolgodra! – javasolta Dalma, mikor Sanyi megosztotta a lánnyal aggodalmait.
- Próbálok, próbálok, de mi van, ha beteg?
- Majd kiderül. Most a legfontosabb a mesteri cím.
- Nekem nem – jelentette ki Sanyi, de azért elindult a Fehér Toronyba. Ideges volt, persze, izgatott is, elvégre most, hogy befejezte tanulmányait, mester lehet...

De mi lett volna, ha Sanyi meghal a becsapódás következtében? Lito lerombolta az Élet Barlangját, és ha Sanyi végzetes sebe miatt nem tudták volna feléleszteni, most ugyanolyan halott lenne, mint volt pár hónappal ezelőtt! Diának talán ez fájt a legjobban. De vajon köze van-e Sanyi vakmerő tettének őhozzá? ...

- Nem hallottál még a mesterek későbbi lakhelyéről? Azok, akik visszatértek Lagerfeltbe, mind az alagsorban laknak. Dia valószínűleg ott van.
- És hogy lehet lemenni? – nyögött fel Sanyi. Jól emlékezett még a Valakusde szakadékra, azonban, mint kiderült, ez az alagsort nem egészen ott van, ahol ő elképzelte.
- A tanárok tornyából nyílik egy átjáró – magyarázta. – Ott kell lemenni...

Hajni odafutott a fiúhoz, aki a tarkóját dörzsölgette.
- Azt hittem, védekezel majd – térdelt le a lány.
Sanyi ránézett.
- Én meg nem hittem, hogy ilyet használsz. Tulajdonképpen... – kezdte, miközben a fejét tapogatta, és megállapította, hogy vérzik -, ... miféle varázsige volt ez?
- Az egyik legerősebb taszítás. – Hajni a pálcájával begyógyította a sebet, majd megfogta Sanyi karját, és talpra állította.
- Megtanítalak rá. Bowel ezt is fogja kérni......

Az éjszaka csendben telt, senki sem ébredt fel. A pilóta gépvezérlésre állította a hajót, és a székében szundikált. Sanyi az ülések egyikén hevert, és hangosan horkolt. Dia mozdulatlan volt. A többiek felől halk szuszogás hallatszott.
Egyvalaki virrasztott csak, a társaság magányos tagja, Dágos Gyula. A történteken rágódott, ezért nem jött álom a szemére. Nem értette, miért is kellett Sanyinak így nekikeserednie. Dia is másképp viselkedett már a hajón. Sokkal szomorúbb és csendesebb...

Sanyi nem rettent meg. Felindultan szónokolt tovább.
- ... és igenis, tudnék veled mit kezdeni! Az isten áldjon meg, ha még egy évig járunk, én komolyan oltár elé hurcollak! És igenis, azt akarom, hogy a feleségem legyél, Dia! – Sanyi szeme megszálottan csillogott, de közben kiült az arcára a kétségbeesés. – Úgyhogy ehhez tartsd magad, oké?! ...

- De hogy tudott belökni egy lyukba? Hisz meg voltál kötözve!
- Úgy tűnik, minden jaeli más-más képességekkel rendelkezik – vont vállat Zsigmond. – Képzelhetitek, mennyire meglepődtem. Az egyik pillanatban még ott fekszem a jégkötéllel megfogva, a másik pillanatban meg egy lyukban heverek, és azt se tudom, hogy kerültem oda. És fültanúja voltam Niki és Dia veszekedésének...

. Bent csodás látvány tárult Hermione szem elé. Akár egy kastélyban: márványlépcsők, rajtuk kékes árnyalatú lépcsőszőnyeg, az ablakok között képek lógtak, többnyire híres varázslóké, és köztük persze ott volt maga Albus Dumbledore is. Ő álmából felkeltve, de kedvesen mosolygott az érkezőkre, ám mivel éjjel volt már, inkább aludt tovább. Voltak festmények, amik nem mozogtak, mert nem voltak elvarázsolva, ezekről a lány felismerte, hogy mugli képek...

- A Szabadság kesztyűje? – kérdezte a lány, érdeklődve szemlélte a kesztyűt. – Gwedmir mesélt nekem erről. Azt mondta, ennek őrzője öli meg a három mestert, akiket persze nem is hoztam magammal.
- A Szabadság kesztyűje az enyém! – rivallt rá Lito. – Mint ahogy a denevér is!
- Maga megtörte az átkot – jegyezte meg Dia, továbbra is tűnődve. – A jaeliek átkát. Így hát nem volt szükség felesleges áldozatokra. Gondolom, ha maga meghal, akkor a kék fal is eltűnik, és végre feltámaszthatom...