Fantasy történetek - 36.oldal

Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban egy távoli bolygócskán (inkább nevezném kavicsnak, de nincs kedvem a csillagászokkal veszekedni már megint) megtörtént az a furcsa dolog, amit ha most leírnék nyílván azt gondolnád, hogy ez egy újabb mese. Azonban most leszögezném, hogy ez bizony megtörtént. Természetesen most még nem fogod megtudni mi is történt, mert akkor nem olvasnád végig a történetem...

A Fejnélküli tiszteletet parancsolóan kuporgott lován, végigügetve a kövekkel kirakott úton. Úgy vonult be a tisztásra, mint király a koronázásra; fején kalpagja leheletnyit félrecsúszott a nagy igyekezetben. Bús magányába burkolózva állt meg középen, fekete kabátját összébbhúzva magán. Szívében kusza érzelmek egyvelege kavarog. A hóhérra gondol, s a pódium mellett álló lányra...

Dia temetésére mindenki hivatalos volt. Diákok, tanárok eljöttek Lagerfeltből, Dia édesanyja, Sanyi szülei, Lednar meg Yubal is ott volt, sőt, még Sanyi régi barátja, Kristóf is, akit lenyűgözött az új bolygó. A Lagerfeltes mesterek egy csoportban álltak, mind szobormerev arccal, fekete köpenyben. Még azok a gyerekek is értesültek az eseményről, akiket Dia annak idején Iboz kastélyából kiszabadított tizenkét éves korában...

- Olyan mintha a testem lebegne! - mondta magának Frida. - Vajon hol lehetek? Meghaltam? - hangokat hallott. Suttogó hangokat, a fölé hajolt emberek társalogtak.
- Mik lesznek a következmények? - kérdezte egy fátyolos, női hang.
- Nem tudhatjuk pontosan. Ez egy aszkon tőr volt. Voltak olyan esetek, mikor a seb egy túlerőltetésnél olyan görcsbe rándult a test, hogy kiszívta az összes életerőt a sebesültből és meghalt...

Tudta, hogy az erdei elfek, olyan mágiát birtokolnak, amivel könnyedén megigézhetik a halandókat; és ez által, kiszedhetik belőlük, akár a legféltettebb titkaikat is. Remélte, hogy különleges barátja nem rendelkezik ilyen bűbájjal. Eddig nem tételezett fel róla ilyesmit, hiszen a férfi nem mutatott semmilyen hajlandóságot a varázslásra. - Sőt egyszer, egy gyenge pillanatában még be is vallotta neki, hogy nincs benne semmilyen elf-mágia, ami a hasznára válhatna. - Most viszont, a fiatal...

„Végül a kardot övezem fel rátok. Ama pengét, mely a lovagot szimbolizálja. A rúnákkal teleírt kard megvédi gazdáját. Eme kardokat csak a nagymester kovácsolhatja. Ez így volt a kezdetektől. Továbbá én, azaz a nagymester fog felövezni titeket, amely fontos cselekedet, hisz a szolgálatot testesíti meg. Mert ahogy én szolgállak téged, úgy szolgálsz majd te is engem. S ha majd mi is megtérünk őseinkhez, akkor ezt a bizalom alapját, képező szolgálatot, kell tovább adnotok utódaitoknak. Mert...

„Nézd fiam. Ő talán csak egy múló szeszély volt. Hisz eddig még nem volt olyan, hogy emberfia és tündér lánya szerelemben egyesüljön, mint tettétek ti is. És kérdem én, mi a hozománya egy tündérnek. Alexandra hercegnő való inkább hozzád. Ha feleségül veszed, te lehetsz Achai-föld ura s parancsolója, Scolák Domesztikosza!” ...

- Dia! – kezdte. – Én... én csak jót akarok, az Isten áldjon meg!
- Tudom, de én NEM akarok visszamenni! Se Yuballal vagy más orvossal beszélni, mert ők nem látlak engem a valómban, ők csak az elmebajomat látják! Őket nem érdekli az, hogy én mit akarok és mit nem!
- De valamivel féken kell tartanod ezt a betegséget! Értsd meg, nem élhetünk így! ...

A köpenyes alak jobb kezét az elementál felé nyújtotta és mormogni kezdett. A varázslat hatására egy villám csapott a férfi kezéből a széllénybe. Az megtorpant, aztán szétesett. Hatalmas lebegő gömbök lettek belőle. A férfi újabb varázslatot használt, mire az összes gömb felé kezdett lebegni. Amikor elérték, egyé váltak, és a varázslóba szálltak...

- Yubal azt mondta, Diát nem támadták meg.
- Hogy...
- Csak beképzelte az egészet – folytatta Sanyi kíméletlenül, nem törődve Kindesné egyre fehérebb arcával. – Hallucinált. A jelek szerint ezúttal komolyabb dologról van szó, mint legutóbb. Lehet, hogy Dia igazából elmebeteg, de az is lehet, hogy üldözési mániája van.
Kindesnének földbe gyökerezett a lába.
- Yubal szeretné kivizsgálni. – Sanyi lassan járkálni kezdett az asszony mellett. – Én beleegyeztem......