Fantasy történetek - 36.oldal

Tudta, hogy az erdei elfek, olyan mágiát birtokolnak, amivel könnyedén megigézhetik a halandókat; és ez által, kiszedhetik belőlük, akár a legféltettebb titkaikat is. Remélte, hogy különleges barátja nem rendelkezik ilyen bűbájjal. Eddig nem tételezett fel róla ilyesmit, hiszen a férfi nem mutatott semmilyen hajlandóságot a varázslásra. - Sőt egyszer, egy gyenge pillanatában még be is vallotta neki, hogy nincs benne semmilyen elf-mágia, ami a hasznára válhatna. - Most viszont, a fiatal...

„Végül a kardot övezem fel rátok. Ama pengét, mely a lovagot szimbolizálja. A rúnákkal teleírt kard megvédi gazdáját. Eme kardokat csak a nagymester kovácsolhatja. Ez így volt a kezdetektől. Továbbá én, azaz a nagymester fog felövezni titeket, amely fontos cselekedet, hisz a szolgálatot testesíti meg. Mert ahogy én szolgállak téged, úgy szolgálsz majd te is engem. S ha majd mi is megtérünk őseinkhez, akkor ezt a bizalom alapját, képező szolgálatot, kell tovább adnotok utódaitoknak. Mert...

„Nézd fiam. Ő talán csak egy múló szeszély volt. Hisz eddig még nem volt olyan, hogy emberfia és tündér lánya szerelemben egyesüljön, mint tettétek ti is. És kérdem én, mi a hozománya egy tündérnek. Alexandra hercegnő való inkább hozzád. Ha feleségül veszed, te lehetsz Achai-föld ura s parancsolója, Scolák Domesztikosza!” ...

- Dia! – kezdte. – Én... én csak jót akarok, az Isten áldjon meg!
- Tudom, de én NEM akarok visszamenni! Se Yuballal vagy más orvossal beszélni, mert ők nem látlak engem a valómban, ők csak az elmebajomat látják! Őket nem érdekli az, hogy én mit akarok és mit nem!
- De valamivel féken kell tartanod ezt a betegséget! Értsd meg, nem élhetünk így! ...

A köpenyes alak jobb kezét az elementál felé nyújtotta és mormogni kezdett. A varázslat hatására egy villám csapott a férfi kezéből a széllénybe. Az megtorpant, aztán szétesett. Hatalmas lebegő gömbök lettek belőle. A férfi újabb varázslatot használt, mire az összes gömb felé kezdett lebegni. Amikor elérték, egyé váltak, és a varázslóba szálltak...

- Yubal azt mondta, Diát nem támadták meg.
- Hogy...
- Csak beképzelte az egészet – folytatta Sanyi kíméletlenül, nem törődve Kindesné egyre fehérebb arcával. – Hallucinált. A jelek szerint ezúttal komolyabb dologról van szó, mint legutóbb. Lehet, hogy Dia igazából elmebeteg, de az is lehet, hogy üldözési mániája van.
Kindesnének földbe gyökerezett a lába.
- Yubal szeretné kivizsgálni. – Sanyi lassan járkálni kezdett az asszony mellett. – Én beleegyeztem......

- A Gyűrű él! - mondta Frodo féltő mérges hangon - életben van! Gollammal! Segíts! Kérlek! Meg kell akadályozni az új" Sötét Úr felemelkedését!
- Ez nem fog megtörténni! Míg a királyság él! - szólalt meg hátulról egy szelíd, komoly hang... Frodo hátranézett és Legolas volt az... Mint mindenki más ő se öregedett...

Egy órával azelőtt, hogy Sanyi hajója újra landolt volna Dumnón, Dia felriadt. Síri csönd honolt a házban, mégis nyugtalanság fogta el. Először nem is tudta, miért. Aztán rájött. Zörejt hallott az ajtónál.
Zsigmond, Niki, Gyula és a két mardigói fiú nyugodtan aludtak. A sötétben azonban valami kékes por kavargott felettük, éppen csak Dia felett nem.
A lány feszülten figyelt. Mi történik itt? ...

És veletek mi van?
- Zsigmond Nikivel él – fogott bele a mondókájába Gyula. – Én meg igazából hol itt, hol ott. Annyi a küldetés és munka, hogy nem érek rá állandó lakhelyet keresni magamnak. Hallottad, hogy a minap micsoda felkelés robbant ki Retón?
- Retón? – ismételte Sanyi, s ez a hír úgy tűnt, valóban felkeltette az érdeklődését.
- Sanyi öt évvel ezelőtt volt Retón – mondta Zsigmond. – Famiont állította meg Diával... ugye jól tudom? ...

Nem... nem, végülis... tényleg jobb, ha a jelenre koncentrálsz.
Dia hirtelen kiegyenesedett. Sanyi unottan fújta az újabb és újabb füstfelleget a levegőbe, láthatólag nem is figyelve.
- Sanyi – szólalt meg Dia kiszáradt szájjal. – Miért kérdezed ezt?
- Hm? Ja... semmi. Tényleg semmi. A jelenre koncentrálok – tette hozzá magyarázatképpen, és összevissza hadonászott.
Dia megmagyarázhatatlan módon elmosolyodott.
- Én is – mondta szelíden. – Csakis a jelenre......