Fantasy történetek - 30.oldal

- Hát én sem úgy gondoltam, hogy átváltoztatunk halandókat, és csak úgy neki engedjük a vámpíroknak. Livyvel kimennétek Görögországba. Ott legalább a sellőkel és nimfákkal jól el lehetne. És az újoncokkal pedig mi is odamennénk a kastélyba, kiképeznénk őket. Utána pedig Gábriell nyomába erednénk. - mondtam Zeknek.
- Ez az ötlet jól hangzik. De mégis hány újoncra gondoltál? - kérdezte Zek...

Három család érezte úgy az ifjú Kharrel koronázásakor, hogy itt az alkalom. A három családfő összedugta a fejét hadvezéreikkel, és olyan tervet kovácsoltak a trón megdöntésére, amely tökéletesen hatékonynak és egyszerűnek látszott. Amelynek minden emberi számítás szerint ragyogóan kellett volna sikerülnie.
Rejtély maradt, hogy miért vallottak mégis kudarcot...

- Akkor a következő állomás az üst kereskedés lesz. Ott megvesszük az üstöt, a kémcsöveket, a mérleget és... - anyám egy szuszra mondta el, és elfogyott a levegője. - És hogy visszük haza? - nézett rám huncut mosollyal.
- Tértágító varázslatot alkalmazunk a hátizsákomon, amitől kívülről normális marad, belül viszont hatalmas hely lesz...

Valahol a reggeli elején járhattunk, amikor kopogást hallottunk az egyik ablak felől. Egy szúrós tekintetű gyöngybagoly kopogtatta az ablakot. Apám beeresztette az állatot. Az nem sokat tétovázott berepült a konyhába, és elém nyújtotta az egyik lábát. Remegő kezekkel szedtem le a zsinegről a levelet. Mielőtt bármit is szólhattam volna, a bagoly fontoskodva megrázta a tollait, majd kirepült az ablakon...

- Gyilkos! – üvöltötte magából kikelve, mire Matthias úgy ugrott föl helyéből, mintha tűzbe ült volna. Amint hátranézett, Zoe sáros arcát és dühtől parázsló szemeit látta meg. A lány vicsorgott, de hallgatott.
- Zoe, mióta vagy itt?
- Te gyilkos! Mindent láttam! Igen, tudd meg, hogy nem mertem idejönni, de láttam mindent, és mindenkinek el fogom mondani az egész világon, hogy kioltottad a legjobb barátnőm életét, hidegvérrel, esélyt sem adtál neki! Mit ártott ő? Mi...

A várva várt nap végre elérkezett: a nap, amit elejétől a végéig az erdőben fognak tölteni a lányok! a reggel kellemesen hűvös volt, mindenki minden hasznos és fölösleges csomaggal felszerelve várt az iskola előtt a még érkezőkre, vagy az indulásra. Zoe úgy érezte, ha akart volna, akkor se tudott volna többet olvasni és megjegyezni a tóról, az erdőről, és a mocsárról. Rengeteget gyakorolt: úgy vélte, már felismeri a legtöbb növényt, és a felükről tudja, hogy milyen nyavalyákra jók, még...

- Zoe! Évek óta nem félek a lidércektől, tudod nagyon jól!
- Te nem, de én még egy picit igen… az a kék lángocska a sötétben… olyan ijesztő tud lenni!
- Majd ha a napsütéses tavaszon az erdőt járod Matthias tanár úrral, kérd meg, hogy magyarázza el neked, milyen is egy lidérc, és utána már nem fogsz félni. Ártalmatlanok, tényleg, csak kissé szeleburdik. A mocsár viszont álomszép tavasszal! Majd egyszer megint kimegyek, kijöhetnél velem, és elmondanád, amiket Matthias...

A lápi tündérek pedig a rét tündéreinek szülői. Matthiast teljesen elbűvölte a tavi tündér, és elhatározta, hogy így vagy úgy, de eggyé válik vele. Nem a testét akarta, dehogyis csak azt… a lelkét, az elméjét, minden kis rezdülését, egy test, egy lélek akart lenni vele. Tudta persze, hogy ez lehetetlen. Ő halandó, Ülaia pedig olyan lény, aki örökké él, csak lelke nincs. Matthias mindig a tó környékén bóklászott ezután, reménykedve, hogy újra megpillanthatja a csodálatos lényt...

Ki tudja – gondolta Zoe – ha létezik a tavi tündér, a szelek úrnője, ha léteznek a koboldok, és még annyi minden más, akkor ő miért ne lehetne varázsló? Ha mágiával meg tudnám magam óvni a rossz dolgoktól, én is megtenném. Lehet, hogy ő intézte el, hogy a szelek úrnője ne léphessen a kertjébe… még az is előfordulhat, hogy lefújná a házak tetejéről a cserepeket. Vagy csak bemesélem magamnak ezt az egészet? Minden esetre érdekes...

- Tisztelt tanulók, tanítók, és dolgozók! Nagy örömömre szolgál, hogy ismét találkozhatunk. Igen, jó újra látni a régi arcokat, és jó először látni az újakat. Nekik bemutatkozom: Elman igazgató vagyok. Remélem, mindnyájan megtaláljátok önmagatokat intézményünkben, szorgalmasan és jó eredménnyel fogunk együtt dolgozni, hogy az eddigi évekhez hasonlóan kiváló eredményeket érjünk el. Iskolánk fő célja művelt, odaadó, ugyanakkor ambiciózus és dolgos hölgyeket az élet útjára bocsátani, hogy...