Fantasy történetek - 28.oldal

1. iu. 1908. Június 3o-át írtunk, amikor az ominózus, a világ és a huszadik század sorsát megrengető eseménysorozat első fázisa bekövetkezett. A szibériai Tunguzka körzetében óriási vihar következtében egy iszonyú robbanás történt, melynek a robaja, lángja, füstje még 3o km-re is elért. A kietlen vidéken mindennaposak voltak a viharok, természeti jelenségek. Ez azonban más volt...

Az első találkozásunk tizenhárom éves koromban történt, épp egy vadászaton voltam, mikor egy négy fős vámpírcsoport érkezett Afgetsbe és vadászni kezdtek. Három nő és egy férfi, aki a vezetőjük volt és még ki tudja micsodájuk, hiszen éveken keresztül három nővel vándorolni eléggé uncsi lehetne, ha csak beszélgettek volna.
Én megöltem őket, de az egyiküket nem voltam képes. Nem azért, mert erősebb volt, hanem mert valami furcsa erő sugárzott belőle...

Tudjátok, hogy kell vámpírt ölni? Szerintem nem. Nekem viszont tudni kell, ha életben akarok maradni. A Főszabály egy karó a szívbe, bár ez nem mindig van így. Majd később elmagyarázom, hogy miért nem, vagy mindig jól jön, ha van nálad tűz, vagy olyan erőd van. Elfelejtettem mondani, hogy a vámpírvadászoknak mindig van három erejük. Nekem a telekinézis (az elmémmel tárgyakat mozgatok), pajzsot tudok emelni bárhová, és bármit fel tudok robbantani...

- Mit keres itt egy félvér a késői órákon?
- Ki vagy te? Ha megmondod, akkor én is megmondom.
- Miért is érdekelne engem a te dolgaid?
- Mert az előbb kérdezted, hogy mit keresek itt.
- Mi vagy te, talán egy ismétlő papagáj? Na akkor mond el ki, vagy és mit keresel itt.

- Ne félj Fortuna, nem engedem, hogy bántson. Amúgy is egy ideig nem mer megtámadni, amíg megvédlek addig nem.
- Kösz ezzel nagyon megnyugtattál, egy idegbeteg állat bántani akar, és te megpróbálsz megvédeni, bár azt ne feledjük, hogy bármit megtenne azért, hogy megöljön. Hát szerintem senki se tudd megvédeni tőle bármilyen erős. Ezt ne vedd sértésnek...

Egyszer csak megálltunk. Egy nagy csattanás kizökkentett. Sikításokat hallottam kintről és ordítást. Éreztem, ahogy a támadóim eltűntek én, pedig a földre estem először nem láttam semmit, mert meg volt kötve a szemem.
Aztán megismertem a hangot, Leó hangja volt az.
- Fortuna jól vagy?
- Igen, azt hiszem igen.
- De honnan tudtad, hogy baj van, és itt vagyok?
Egyrészt már nem vagy bajban. Kettő gondoltam, hogy Airon küld utánad valakit...

Én futottam, mint az örült ,de nem volt meg az a szerencsém, mint volt. Elkapott, és elkezdte volna szívni a véremet, mikor egyszer csak elrepült fél métere tőlem, nem tudom mitől, de csak megint hálálkoztam annak a bizonyos teremtőnek. Gyorsan elszaladtam a házba, és kiabáltam Miri után, de sehol sem találtam...

Egyik küldetése az volt, hogy egy klán fejét kell megölnie. A Shira klán tagjai bérgyilkosok voltak és több száz embert tettek már el láb alól, így az Őrzők elrendelték a klán megsemmisítését. Próbálták már megölni a vezért, de még sosem sikerült azelőtt...

Még egy szokatlan dolog van, amit elsőre nem vesz észre.
Ez a síri csönd.
És most, hogy jobban belegondol, ez az egyetlen lényeges különbség az emléke között. Hiszen akkor hallotta az alváshoz készülődő lovak nyihogását, a tücskök ciripelését, testvérei beszélgetését, nagyapja nevetését, aki kihozta őket ide csillagokat lesni, sőt, még a szellő lágy susogását is. Fortis megrémül. És ahogy hangulata változik, úgy alakul a táj is: nyoma sincs már az idilli környezetnek...

Napos idő volt. Az égen csak néhány felhő volt látható és a hőmérséklet is 30 fok felett volt. Csendes volt a rét, csak az apró kis rágcsálók halk léptei hallatszottak, amint élelmet kerestek a fűszálak között. Aztán hirtelen egy hatalmas rengés rázta meg a talajt. A kisebb állatok visszabújtak üregeikbe, hogy elrejtőzzenek a fenyegetés elől...