A félvérség III.

A nap hátra levő részében Mayával és Mirivel beszélgetünk Phonixről. Maya sokat mesélt újdonsült fiújáról és a családjáról. Elmesélte nekünk, hogy az anyja egy régiség kereskedő
és mellesleg az apja a suli igazgatója, így rendes kislányként kell viselkednie majd a suliban.
Mellette van még két testvére, egy bátya és egy húga. A bátyját Patrick, a húgát Urielnek hívják. Ő is elmesélte Phonixnek a saját történetét. Sőt még Leóról is beszéltek és kiderült, akit múltkor láttam vele az a féltestvére, Ingrid. Valamiért én megörültem ennek. Halványlila gőzöm sincs miért de, nagyon örültem!

Hétfő reggel már alig vártam, hogy találkozzam Leóval, de csalódnom kellet, mert aznap se jött iskolába, nem értetem, hogy miért nem jött, mert szombaton kereset ekkor esett le, hogy ő vagy farkas vagy, vámpír, nem tudtam melyik fajba tartozik, mert ő nappal járkál és szag alapján megtalál, viszont reggel is csak korán jött és a vámpírok nappal igen ritkán jönnek fel
kuckójukból, ezért nem tudom melyik fajba tartozik. Lehet, hogy ő is félvér, mint én bár ki tudja. Viszont én is csak, a könyvekből tudom mindezt, mert egy kicsit utána jártam reggel.
Legalább közelebb jutottam valamennyivel az igazsághoz. Az első két óra természet tan, hírtelen nem tudtam mit jelent, mert még erről se tudtam és most olyan érzés kerített hatalmába, hogy sík hülye vagyok, és nem tudok semmit sem a világról, vagy ami benne van.
Az órán kimentünk a temetőbe én csodálkoztam, mit akarhat a tanár a temetőben, de volt, aki ennek nem örült valaki repesett a boldogságtól, én nem tudtam mit is érzek valószínű nekik többet mint nekem. A temetőbe érve csak azt mondta a tanár keresünk egy ritka növény a neve Potentilla erecta, mikor maghallottam nem tudtam mi lehet az, sejtettem valami növény, de mi lehet ekkor valaki megfogta a kezem. Leó volt az.

- Szia
- Szia
- Kerestelek tegnap, de az anyád azt mondta, hogy még alszol, ezért nem zavartalak
- Nem zavartál volna, amúgy miért kerestél?
- Csak meg akartam kérdezni, hogy, mit mondott az igazgató.
- Mesélt a vámpírok és a farkasok keletkezéséről, és a legfurább hogy ismeri a szüleimet, de nem hajlandó elmondani, hogy kik ők és mit tud róluk.
- Mi volt a válasza?
- Nekem kell kiderítenem, mellesleg kiderült, hogy van egy öcsém.
- Van egy öcséd, ki az?
- Hát ezt is nekem kell kiderítenem
- Állj meg!
- Miért?
- Mert megtaláltuk a Potentilla erecta vagyis a vérontó pimpót.
- Ez lenne a virág? De hisz ez egy bokor.
- Ez nem egyszerűen egy bokor. Tudod, úgy tartják, aki kezében a virág annak nagy lesz a szerencséje. Hát szerintem ez nem igaz, de hát valaki hisz ebben, és ha szerinte igaz hát legyen igaza. Neked talán szerencsét hoz.
- Az rám fér.
- Hogy- hogy nem jöttél napokig suliba?
- Csak volt egy kis elintézni valóm egy másik városban és nem volt éppenséggel jó idő,
csak tegnap este érkeztem.
- Aha, biztos jól érezted magad.
- Hát ezt nem állítanám.
- mindegy a lényeg, hogy épségben hazaértél.
- Amúgy Airon felkeresett?
- Nem, de miért? Talán megint bántani akar?
- Nem tudom, de lehet, ő nála nem lehet sose tudni. Mindig valami történik, amikor a közelben van.
- De hát, napok óta nem lehetett látni (szerencsére)
- Igen, de ahogy mondtam már, nála sose lehet tudni, nem árt figyelni.
Ennél a mondatnál megállt bennem az ütőerő egy pillantra.
- Ne félj Fortuna, nem engedem, hogy bántson. Amúgy is egy ideig nem mer megtámadni, amíg megvédlek addig nem.
- Kösz ezzel nagyon megnyugtattál, egy idegbeteg állat bántani akar, és te megpróbálsz megvédeni, bár azt ne feledjük, hogy bármit megtenne azért, hogy megöljön. Hát szerintem senki se tudd megvédeni tőle bármilyen erős. Ezt ne vedd sértésnek.
- Nem veszem sértésnek, mert valamilyen szinten igazad van. Ő egy idegbeteg, és meg kell ölni. De azért nem kéne olyan gyengének beállítani engem, igenis erős vagyok, és bármikor le tudnám győzni.
- Elhiszem, másrész egyáltalán nem állítottalak be gyengének. De miért kell megölni, hisz elég lenne bezárni.
- Őt nem állítja meg egy rács, ő egy vámpír egy elég erős vámpír. Nem olyan erős, mint egy tiszta vérű, de ha egyszer harcolna, egyel, talán legyőzné azt is. Érted már miért kell megölni.
- Én azért sajnálom.
- ?
- Sajnálod, ezt hogy érted?
- Hát nem tehet róla, hogy ilyen, talán a szülei hibája, vagy egyszerűen ilyenek született.
- Te még véded is?
- Nem védem, csak azt mondom, hogy nem biztos, hogy az ő hibája.
- De hát meg akart ütni! Hihetetlen vagy, te még képes vagy megbocsátani ezután.
- Nem, félre érted én nem megbocsátok neki, de nem vagyok képes elhinni, hogy azért,
akarjátok megölni, mert, majdnem megütött.
- Most akkor megvédjelek, vagy hadjalak meghalni?
- Te most tényleg azt mondod, hogy egyszerűen hagynál meghalni, ha kérnélek?
- Igen.
- Akkor menj a pokolba, és sose gyere vissza
- Bocs voltam már ott és nem tervezek vissza menni.

Ezután elrohantam és ott hagytam. Eljöttem az iskolából is. Mérgemben legszívesebben azt kértem volna, hogy jöjjön el értem Airon és vinne innen el. El se tudtam hinni, hogy ezt mondta minden esettre valamiért most Airont akartam, de csak egyedül voltam egy kihalt utcán. Fura, illet rá a neve suttogó utca, onnan kapta régen a nevét, mert úgy hitték itt régen szellemtanya van, és nem mertek idejönni, én mégis itt jártam kedveltem a helyett. Itt végre egyedül voltam és gondolkozhattam bármin itt senki, nem keresne.
Recsegést hallottam a fák mögül, először megijedtem. Először egy alakot láttam, majd megpillantottam Airont.
- Airon, te mit keresel itt?
- Hát nem örülsz, hogy itt vagyok, pedig úgy védtél a temetőbe engem, mintha oly rég ismernél. Tudod valahogy én sem értem, de én is érezlek ha a közelemben vagy, ha veszélyben vagy akkor az-az érzésem, hogy meg kell védjelek.
- Mit szeretnél tőlem?
- Kössünk alkut, kiderítjük, miért van ez, cserébe nem jár el a szád a farkasnak. Na mit szólsz?
- Rendben legyen.( Nem tudom miért, egy megmagyarázhatatlan ok miatt bármit, amit mond azt teljesíteni akartam, valamiért nagyon erős volt kettőnk közt a kötelék.)

Kedden nem mentem suliba, azt mondtam Mirinek, hogy rosszul vagyok, és lehet hogy ételmérgezés, vagy csak a temetőbe tett látogatás.
Miri kérdezte, hogy nem csak a suliról van szó, mert akkor kénytelen lennék mégis menni, de mint egy szent úgy mondtam, hogy biztos a temető és a kaja nem fér össze és ennek a hatása a gyomorrontás. Ekkor megenyhült Miri szíve és mégis itthon maradhatok. Visszagondolva talán nemcsak Airon miatt, hanem Leót sem akartam látni, mert féltem, hogy komolyan gondolja a múltkorit, vagy a végén mégis kiderül, hogy találkoztam Aironal.

Mikor Maya is haza jött megüzente, hogy Leó jobbulást kíván, én mondtam Mayának,
hogy Leó elmehet a temetőbe végleg aludni. Ő csak nézet, hogy miért mondtam ezt, én elmondtam a temetőben történetet (az Aironos dolgot megsem említettem).
Mikor másnap haza jött Maya akkor hozott valakit magával először azt hittem Phonix az, de nem. Leó kísérte haza. Bejött a szobámba és engem keresett. De nem talált, mert kint voltam és segítetem Mirinek összeszedni az almákat, mert már a fa nem bírta az alma súlyát, oly sok volt rajta. Leó a hátam mögé lépett és megfogta a karom, megpörgetettet majd felemelt és bevitt a házba, vagyis csak akart, mert leugrottam a kezeiből. Megdöbbent, majd megfogtam a kezét és bevezettem a házba, ő ezen nagyon meglepődött, de aztán egyszerűen egy mosoly jelent meg a száján.
- Na mit csináljunk. Kérdezte gúnyosan?
- Először is te mit keresel itt, kettő mi nem csinálunk semmit.
- Nyugi, csak jöttelek meglátogatni. Amúgy betegen miért vagy kint és miért akarod, hogy a hallottakhoz csatlakozzam?
- Mert már jobban vagyok és múltkor azt akartad, hogy hallott legyek, mit vártál mit reagáljak rá?
- Jól van, azért nem kell ennyire csípős legyél, és ami azt illeti te védted múltkor Airont,
ezért mondtam azt, amit mondtam.
- Minden esetre én nekem csak az esett le, hogy azt akarod hogy én haljak meg!
- Ne butáskodj, ha így folytatod, akkor kénytelen leszek drasztikusabb lépésre száni el magam.
- Mint például?
- Elviszlek egy olyan helyre, ahonnan csak én ismerem a kijáratott.
- Figyelj, én nem megyek veled sehova. Fontosabb dolgom van, mint jelenleg bármi!
- Mi lenne az?
- Kideríteni ki is vagyok valójában.
- Miért fontos az hogy ki vagy?
- Mert akkor megtudom ki az öcsém, ha megtudom, legalább megismerhettem.
- Azután ha megtalálod mi lesz?
- Még nem tudom, csak azt hogy meg kell találnom őt, ő az egyetlen aki tudja ki vagyok.
- Ha megtudod, mi változik? Megmondom semmi, és egyébkén adok egy másik tanácsot.
Ne keresd őt, mert ha igazán tudni akarja, hogy hol vagy rég megtalált volna..
Ezzel elviharzott és csak a szél maradt utána, ami az ajtó bevágódása után maradt.
Este meg vacsiztunk és lefekvéshez készülődtünk. Egyszer csak neszt hallottam a
konyhából. Kisurrantam és megpillantottam Airont.
- te mit keresel itt?
- Hát tudod az alkunk.
- Ja, igen és mire jutottál?
- Te most komolyan kérdőre vonsz? Egyébként is itt volt a nyomorult farkas. Miért is jött ide?
- Csak azért, hogy jobbulást kívánjon. Amúgy még nem válaszoltál a kérdésemre, na akkor találtál valami?
- Igen is és nem is.
- Hát ez meg miféle válasz? Megmagyaráznád?
- Te csak ne vonj kérdőre, amúgy is nincs közöd hozzá, hogy mit derítettem ki.
- Képzeld van közöm, mert nem csak téged érint az a kérdés, hanem engem is!
- Jó. Eddig csak innyit tudok, hogy valamiféle egyezmény van köztünk, amiről nem tudunk.
- És mi van az egyességben?
- Ez a másik, hogy nem tudom. Viszont az érdekelne engem, hogy ki is vagy te valójába.
- Kérlek, ne kezdjük elölről. A múltkor is csak vita lett belőle.
- Nem azt kérdeztem most, hanem a szüleid nevét, a valódi szüleidét.
- Hát ezt az igazgatótól kéne kérdezni, nekem nem árulta el. Te ki tudod deríteni?
- Ha neked nem mondta el, akkor nekem még inkább nem fogja, főleg a múltkori miatt.
- Ja még valami, mit keresel itt valójában?
- Csak ellenőriztem, hogy jól vagy e.
- Miért is?
- Mert egy pillanatra megborzodtál, én pedig nem tudtam ennek az okát, és emiatt féltettelek
- Féltettél?
- Igen, tudod a kötelék.
- Ja igen
- Mond, van valami állatotok?
- A macskám Fred, de miért?
- Ó, csak már rég ettem, és nem szeretnék éhen pusztulni, de ha te a saját véredet akarod, vagy egy családtagodét, azt sem bánom.
- Azt ne merészeld te dög.
- Fenyegetsz? Mert akkor gyors halált halsz!