A félvérség IV.

Mire mondani akartam valamit, csak annyit hallottam, hogy Maya síkit, és egyre halkabb és halkabb, de mire kiértem csak Miri hulláját és Mayát látom, ahogy elvérzik. Airon csak néz rám, majd oda jön hozzám és annyit mondott,
- Ne fenyegess soha, mert azt te bánod meg!
Majd eltűnt, mint akit a föld nyelt volna el. Én oda rohantam Mayához, de mire elértem, addigra elvérzett.
- Maya nem halhatsz meg, hallod, nem halhatsz meg!
Semmi válasz, csak síri csönd. Maya, Miri halott. Én vagyok a hibás. Ha nem keresem a válaszokat, akkor ez sem lett volna. Vajon most mit tegyek. Ez a kérdés volt csak a fejemben, hogy mit tegyek?

Már három napja a történteknek, de én még mindig csak azon őrlődök, hogy az én hibám.
Ráadásul még meg sem köszöntem Phonixnek amit értem tett. Míg én, feldolgoztam az eseményeket, addig mindig volt valaki mellettem, aki őriz engem Airon elől. Igaz nem mondtam el az alkut nekik. Végülis szinte az eltelt időben csak sírtam. Este 6 óra körül járt az idő, mikor Leó meglátogatott. Megkérdezte, hogy vagyok, én paraszt módra olyan durván neki rontottam azzal, hogy mégis mit gondolsz, te mit éreznél, ha a családod meghal?
Erre maflán ott hagytam csapot-papot. Egy hírtelen ötlettől vezérelve, elindultam megkeresni Airont és meg akartam ölni még, ha ő az egyetlen, aki elárulná, hogy ki is vagyok. Hiába oly erős ő, én mérgemben talán képes lettem volna legyilkolni, amiért megölte a szeretteimet.
Mivel ő vámpír volt, először a temetőben kerestem, ott nem találtam, így kerestem tovább, bár nem volt ötletem hol van, emiatt csak ténferegtem az utcákon.
Egy hang hírtelen a sötétből hozzám szólt.
- Mit keres itt egy félvér a késői órákon?
- Ki vagy te? Ha megmondod, akkor én is megmondom.
- Miért is érdekelne engem a te dolgaid?
- Mert az előbb kérdezted, hogy mit keresek itt.
- Mi vagy te, talán egy ismétlő papagáj? Na akkor mond el ki, vagy és mit keresel itt.
- A nevem Fortuna Wentra és azt szeretném megtudni hol, találom meg azt mindenre képtelen, csélcsap, eszetlen, gyilkoló gépet, akit most meg akarok ölni, mert mindenemet elvett.
- Huh, kislány te aztán jól megsértődtél, de azért ne rajtam tölts le a mérged.
- Gyere elő. Miért bujkálsz, amúgy segítesz, vagy ne állj az utamba.
- Itt vagyok előtted.
- Előttem csak egy nagy fa és egy bokor van.
- Ki mondta, hogy nincsenek beszélő fák és bokrok.
- Te egy beszélő fa vagy?
- Nem olyan meglepő, ahhoz képest, hogy félvér vagy és már találkoztál farkasokkal és vámpírokkal.
- Jól van na.
- Ha a vámpírt keresed, menj el a kezdetekhez.
- A kezdettekhez és aztán.
- Aztán csak rajtad múlik minden.
- De hol kezdődőt?
- Már mindent tudsz, úgyhogy menj vagy kénytelen, leszek eltörölni az életed.
Elkezdtem futni haza, hogy beszéljek Mirivel, de rá kellet jönnöm, hogy már halott, Airon miatt.

Mikor haza értem, az üres ház fogadott és a macskám. Nem értem, őt miért nem ölte meg Airon, bár lehet, hogy elbújt, mert érezte a bajt.
Nem tudom, jelenleg nem tudtam mi lesz ezután, csak azt, hogy muszáj pihenjek, mert ha nem alszok, ott helybe elájulok, és többé nem térek magamhoz. Másnap reggel kipihenten ébredtem. A levegőben csak finom illatok áradoztak. Végig mentem a folyóson, majd befordultam a konyha felé. Phonixet és Leót láttam a konyhába, amint beszélgetnek, egyszer csak elhallgattak, és mindketten rám néztek.
- Sziasztok - köszöntem nekik.
- Szia Fortuna. Hoztunk ételt a tegnapi után.
- Köszönöm. Mikor jöttetek, mert nem hallottalak benneteket, mikor haza értem.
- Csak 2 órája, de nem akartunk felébreszteni, hadd aludd ki magad.
- Tegnap nem esett bajod, mert éreztük a friss vért, ami tőled származott.
- Hát beszéltem valakivel. Végén haza fele menet valahogy megvághattam magam.
- Ha te mondod. Mindegy a lényeg hogy jól vagy.
- Ja amúgy még nem köszöntem meg az sem, hogy ennyit segítettetek.
- Mi megértjük, főleg ami veled történt, az után már ezen nem lehet csodálkozni
- Kösz.
- Na nekem mennem kell, de ti, azért ha lehet, ne nagyon köszöngessetek a halálnak.
- Szia.
- Hello, majd találkozunk.
Ezzel Phonix elment, így csak én és Leó maradtunk ketten.
- Szóval mi van veled?
- Semmi.
- És miért nem vagy a suliban?
- Mert rád vigyázok.
- Nekem mikor is kell mennem?
- Akkor, ha vége van ennek, és meghal Airon.
- És nincs más megoldás, valami olyan, amiben nem kell meghalnia?
- Csak akkor, ha egész hátra levő életében ólom és ezüst ketrecben lenne, de ahhoz neki is engedelmeskednie kell.
- Vagyis önkéntes száműzetésbe vonul.
- Igen. De ezt már egyébként is megbeszéltük.
- Mond csak, valahogy megtudnád azt az információt, hogy hol haltak meg az igazi szüleim?
- De miért?
- Csak megtudnád szerezni?
- Talán.
- Talán?
- Cserébe kérek valamit.
- És mi lenne az?
- Gyere el velem a testvérem esküvőjére.
- Rendben. Végülis mi baj lehetne?
- Elméleti síkon semmi, de ki tudja, hisz bármi megtörténhet.
- Kösz.
- Neked bármit.
Majd egy csókot, nyomot a homlokomra és elment. Én csak mosolyogtam magamban, de pár másodpercre elfogott a rossz érzés, tudtam, hogy ez Airon hatása. Mikor már vártam őt és vele a halált. Majd elmúlt a rossz érzés és csak a jó maradt a helyén de azért még mindig féltem, mert ő bármikor betoppanhat.

Reggeli után, elpakoltam, elmosogattam, és még mindent a házban és körülötte.
Ilyenkor becsüli meg az ember a munkáját, mikor látja milyen, rendezett az otthona.
Most Miri biztos büszke lenne rám, ha látna, hogy mennyire ügyes vagyok. Igen Miri és Maya is. Gondoltam magamban elkeseredve a végén. Hiába szép, tiszta a ház, ha üres.
Egyedül voltam, mint a kisujjam. 2 héten keresztül ez így ment, míg kaptam egy levelet.
Nem volt rajta semmi a nevemen kívül.
Felbontottam. Egy karkötő és egy levél volt benne.
A levélben ez ált:

Kedves kislányom, ha ezt a levelet olvasod, akkor vagy nem élünk, ami többé, mint valószínű, vagy elválasztottak egymástól minket.
Lehet, hogy most nem érted ezt, de majd minden értelmet nyer, ha megtalálod a bátyád.
Igen van egy testvéred. Mikor kicsi volt, nem gondozhattuk apáddal, mert megöltek volna benneteket. Ezért őt nagyapátokhoz helyeztük, ő fog gondoskodni róla, míg el nem éri azt a kort, amikor átveheti a család jogos tulajdont és értékeit. Kérlek, ha megtalálod, akkor mutasd meg ezt a levele és a karkötött, ezzel fogjátok igazolni, hogy a mi vérünk vagytok.
Szeretettel apa és anya.
1935. Január. 3

Hisz, ekkor voltam 6 éves, és ekkor haltak meg a valódi szüleim. Szólnom kell Aironak.
Nem azt, nem tehettem, mert most ölte meg a szeretteimet. De mégis, ezzel talán töbre jut ő, mint én.
Végül úgy döntöttem, hogy nem mondom el, még ha, kényszerít is.

Pár perc és megvirrad a holnap. Nem tudtam mit kezdeni a levéllel ezért megvártam, amíg Leó megérkezik.
Fél óra elteltével, itt is volt. Nekem olyan jól esett, ha mellettem volt. Elmesélte, hogy Airon mindig, minden hova követett a szaga alapján. Bár sejtettem, mikor és hol, de nem mondtam semmit.
- Fortuna, tudod, mondtam, hogy a húgom esküvője nem soká lesz. Nos az a nem soká az 3 nap múlva lesz. Ezért délre áthívtam egy öltöztető, aki kiválasztja, hogy mit vegyél fel.
- Mi? És miért nem szóltál nekem?
- Hát, mert múltkor megegyeztünk, és szóltam egyébként.
- Mikor szóltál?
- Hát most.
- Jézusom, te tényleg ennyire disznó vagy, esetleg én képzelem ezt csak?
- Nem disznó, hanem farkas vagyok.
- Muszáj neked kifordítani a szavamat.
- Én nem is fordítom ki.
- Aha
- Na jó, talán egy kicsit, de jó szándékkal.
- Rendben, hiszek neked.
- Ja, ez úgy is hallatszót.
- Tessék?
- Semmi-semmi.
- Ezt most fejezzük be.
- Oké. Na és jutottál már valamire a családoddal kapcsolatban valamire?
- Nem sokra.
- De valamire mégis.
- Kaptam tegnap este egy levelet, amin a nevem volt csak és annyi volt benne, hogy van egy bátyám, akit nem ismerek, ez a levet, még 1935-ben írták, akkor voltam 6 éves, ugyan annyi voltam, amikor a szüleim is elhaltak.
- Megnézhettem azt a levelet?
- Tőlem talán te többet értesz meg a levélből.

Miután elolvasta a levelet, nem talált semmit, viszont megígérte, hogy utána jár mindenek. Délután átjött a szabó és levette a méretett, azt mondta, hogy a ruha már holnap kész lesz, a ruhát, majd elküldik. Másnap egy hűvös fuvallat kíséretében, megérkezett az ősz. Elkezdtem pakolászni, kimosni és a szokásosat. Valaki kopogtat az ajtón. Kinéztem, de senkit nem láttam, csak azt, hogy a szél az arcomat simogatja lágyan, gyengéden, akinek még a szél is behódol. A szemem nem látott, a fülem ne hallott. Csak az orrom volt jó, de az, piszkosul. Épp vissza akartam fordulni és bemenni a házba, mikor megcsapta valami az orromat. Ilyen illatot még sose éreztem.

- Halihó, van valaki ott?
De senki sem válaszolt, csak egy hűvös kéz a vállamat simogatta. Hátra fordultam, ismét senkit sem találtam. Enyhe szél fújt és éreztem, ahogy a szemem, szép lassan lecsukódik.
Kora reggel, egy frissen nyírt fű illatára ébredeztem, egy oázisban találtam magam, ami körül sok volt a homok, de az időjárás, mintha még mindig a házam előtt lettem volna korra reggel, ha csak korra reggel volt. Ki tudja, meddig aludhattam, és hogy kerülhettem ide, és vajon ki hozott ide. Megannyi kérdés járt a fejemben.
Valaki hívogatott, bár nem láttam tisztán, hogy ki lehetett az, szerintem egy nő volt, egy fiatal nő. Ki vagy? Kérdeztem, de ő csak a nevemet mondta egyfolytában. Ugyan az- az illat csapta meg az orrom és ismét elaludtam.
A kapunkban álltam, majd egyszer csak összerogytam. Megpróbáltam felállni, de nem sikerült.

Airon feküdt az ágyam, mikor felkeltem.
- Jézusom, te mit keresel itt.
- Kérlek, ne csináld, ezt az áll meglepett arcot. Amúgy is kint találtalak össze rogyva.
- Akkor köszönöm, hogy behoztál a házba. Egyébként mi járatban vagy?
- Mesélték, hogy kerestél.
- Mégis ki?
- Az most nem lényeg azt is mondták, hogy a legyilkolásom szándékában kerestél.
- Mit vártál megölted a szeretteimet és ha megtaláltuk az válaszokat, akkor megöllek, így vagy úgy. Amíg meg nem dögölsz.
- Szívi gyenge vagy hozzám és én hamarabb megöllek, mint te azt reméled.
Felkeltem és lementem, hogy igyak egy kis vizet, de mire kiértem a macskám kinyiffanva találtam a vére a padlomon. Én úgy kikeltem magamból, mint még soha így.
- Aaaiiiiroonn, te szemét gyilkoló gép, gyere ide, megöllek, majd megfőzöm az agyvelőd, kitekerem a nyakad, nyársra és bitófára kitűzlek.
- Mi van? Ja a macsek, éhes voltam, de ha te nem szolgálsz ki, akkor önként kell elvennem,
- Amúgy a macska vér és a többi állat vér a legfinomabb vér. Én személy szerint a veréb vére és a fecske vérért vagyok oda.
- Hát köszi, de én jobban szerettem élve az állatokat és a többi élőlényt, mint holtan.
- Az te vagy. Nekem élve kell, maradjak, hogy a nevem mindig fönn maradjon.
- Ezt az egot. Mellesleg ha lehet, akkor egyél, mielőtt ide fáradsz, nehogy a közelemben lévőket is kinyírd. A végén még engem is megölsz.
- Ettől egyenlőre nem kell félj.
- Találtál már valamit?
- Akkor találtam valamit, ha azt mondod nekem, hogy kaptál valamit tegnap.
- Semmit ne kaptam.
- Biztos?
- Igen, arra csak emlékeznék, ha kaptam volna valamit.
- Jó, akkor semmi újjal nem szolgálhatok.
- Aha. Ha lenne valami amit kaptam volna feltételezzük, akkor az mit jelentene?
- Na most akkor kaptál valamit vagy se? Mert aki így beszél az általában titkol valamit.
- Csak kíváncsi vagyok, hogy mit jelent akkor.
- Elméletileg mindent vagy semmit.
- Micsoda? Ezt most nem értem, mindent vagy semmit?
- Ja, de most megyek, nehogy kihaljon körülötted mindenki.