Fantasy történetek - 25.oldal

Már közel járt. Érezte az emberszagot. Ugrani készült, mikor előtte termett egy másik farkas. Leon vicsorgott rá, az pedig vissza morgott. Megpróbált kitérni előle, de nem sikerült. Ekkor a nőstény farkas támadásba lendült. és Leon torkának ugrott. A farkast ez a támadás meglepte és ledöntötte a lábáról...

- Mikor lesz holdtölte?
- Még két nap. De érzem... mármint másnak érzem magamat.
Steve habozott.
- Levisznek majd a ketrecbe?
- Igen.
- Ha akarod én... szóval ott lehetnék veled...

- Én nem vagyok vérfarkas...

- Ó dehogynem. Megharaptak. Az első holdtölte alatt emgtörténik az átváltozás. Jobb, ha belátod, hogy igazam van. És légy óvatos. Az első átváltozás meglehetősen rizikós. Előtte pedig nagyon ingerült leszel. Szóval vigyázz az itt élők testi épségére. Kirendelek melléd egy tanítót. Ő majd elmond mindent amit tudnod kell...

- Sarah... Leont megharapta egy vérfarkas.
- Nem... ez lehetetlen... azt mondtad..azt mondtad, hogy a munkád miatt mi sosem kerülhetünk veszélybe!
- Sajnálom, nem az én hibám volt... a munkám szabályzata szerint meg kellene ölnöm...
- Daniel! Ő a fiúnk! Az egyetlen fiúnk! - zokogta a nő...

Danny lassan araszolt előre. Minden pad alá benézett. Nem hallott semmit. Elért a gyóntatókig. Vett egy mély lélegzetet és benézett. Sehol semmi. Homlokáról letörölte az izzadságot és indult a pince felé. Ekkor fentről egy kiáltást, majd egy lövést hallott. Danny gyorsan az emelet felé vette az irányt. Kettesével szedte a lépcsőfokokat, majd lelassított...

- Téged mindenki ismer, te vagy a kiválasztott. Sajnálom, de ezt meg kell tennem - mondta, majd hirtelen bőre levált testéről, és egy hatalmas farkas állt a helyén. Leont lebénította a félelem. Tudta, hogy apjának valami titkos munkája van... néha azt is hallotta, hogy vérfarkasokat és vámpírokat emlegetnek...

Cathy boldogan szaladgált a hatalmas házban, hisz ma tölthette első napját a fényben. Vadászni is csak megszokásból ment el szürkületkor. Teljesen el volt havazva. Kacarászott, s táncolt. Olyan boldogságot érzett, mint még sosem; majd a következő kacaj velőtrázó hörgésbe csapott át, s Cathy éles döfést érzett a mellkasán. Lenézett, s egy karó hegye tátongott kifelé testéből...

A szertartás után egyenként felemelte és magához ölelte őket az Úr. Azután így szólott.
- Nos, hagy hallom, mire jutottatok tíz év alatt? Megmenthető a Föld lakossága, vagy deportálnunk kell őket más bolygóra? - Kukulkán vitte a szót. Átnyújtotta a jelentést és röviden vázolta az eseményeket...

- Seth, Fiam… Felejtsd el, ami ma itt történt, és nem lesz semmi gond.
- Felejtsem el? Felejtsem el, hogy vámpírok törnek ránk és nézegetik magukat a tükörben? Mi ütött beléd, Apám? Ha jól emlékszem, Anyám sírjánál megfogadtad, hogy vámpírvadász leszel, amíg csak élsz...

Az éhség elvakította, ezért nem emlékezett hogyan jutottak el az üldözésig, de már nem érdekelte más, csak a vér lüktetése a srác ereiben. Vicky játszadozott vele… Nem esett nehezére lehagyni egy versenyautót sem, a legjobb futó volt a világon - persze a világ tudta nélkül. Élvezte a fiú ijedtségét, az élni akarása csak növelte az éhségérzetét...