Fantasy történetek - 23.oldal

Tóni hazament panelkuckójába, és miután elfogyasztotta hűséges neje paprikás krumpliját, lefekvés után megekecselte az asszonyt,és lefordulva róla, mély álomba merült. Úgy fújtatott álmában, mint egy kiszuperált keshedt gőzmozdony. Álmában, a paradicsomban járt és a mennyország legszebb huriival szeretkezett a végkimerülésig.

Az első komolyabb irományom, kérek kritikát pozitivat, negatívat egyaránt, ha tetszik, folytatom. A történet egy bérgyilkosról szól, a többit a szövegből kiderítitek.
Kedves olvasó, kellemes olvasást!

Szokásos délutáni sziesztáját töltötte gödrös díványán elnyúlva Tóni, s szendergéséből ébredve a plafonon mászkáló legyeket figyelte. Sose lehet tudni, hogy ez a megfigyelés mennyiben viheti előre a világ dolgait. Mióta ebben az ingatag ezoterikus világban él, bizony állandó készenlétben kell állnia a Mindenható Atya újabb ráosztott feladatának teljesítésére. Mint hajdani masiniszta jól tudta, hogy egy virtigli vasutas, az mindig készenlétben van, ha esik, ha fúj. Mert ha szólít a kötelesség,...

Elder lassan hazafelé kullogott. Vadászni indult az erdőbe, de nem járt sikerrel. A hatásosabb rejtőzködés érdekében, barna nadrágot és egy világoszöld felsőt viselt. Térde főfoltos volt. Íját kezében tartotta, nyilait pedig tegezben, a hátán. Arca sima, haja szőke, szeme kék és füle hosszú, mint egy átlagos Elfnek...

Gyakran gondolok arra, hogy milyen lenne az életem, ha nem haltam volna meg olyan fiatalon. Úgy gondolom, hogy a húszas éveim elejére már benőtt volna a fejem lágya. Ha nem gyilkolnak meg, akkor fősulira vagy egyetemre járhattam volna, dolgozhatnék és akár családom is lehetne.
Lucas jutott eszembe, sőt a gondolataim nagy részét ő töltötte ki. Nem, nem tetszett nekem úgy, bár igen jóképű. Sosem tetszettek a kékszemű fiúk, Lucas szemei mégis rabul ejtettek. Egy pillanatra, nem többre......

Ha az ember felejteni akar, akkor mindenféle dolgot csinál a barátaival, szüleivel, ismerőseivel, csakhogy elterelje saját gondolatait. Kipróbál számára új dolgokat, szórakozik, esetleg alkot valamit, vagy csak igyekszik más dolgokról beszélgetni a barátaival.
Hát, a démonoknál nem így van...

Tudok a birtokodon történt gyilkosságról, amit eltusoltatok... Tudom, hol van Farkas Helga holtteste.
– Elég! Hazug barom! Letartóztatlak, börtönbe csukatlak! Elmeszociális intézetbe záratlak! Miket beszélsz itt össze-vissza? Jó, hogy nem azzal jössz itt nekem, hogy tudod, hol van Attila aranykoporsója.
– Kapaszkodj meg patkánykám, ezt is tudom, de még nem jött el az ideje, hogy nyilvánosságra hozzam. Most az ügyek felgöngyölítése a feladatom. Te nem fogsz ellenem tenni semmit,...

Azon az utolsó munkanapon furcsa, mondhatni úgy is, hogy meghatározó dolog történt Tóni életében. Megérintette az ezoterika szele. Szürkület volt, amikor a gurítóra ért. Megállt a gurítás előtt pár méterre, s felnézett az égre. Szemét nem tudta elfordítani a pillanatok alatt keletkező bárányfelhőről. A felhő nőtt, növekedett, majd egy arcot látott. Az arc egyre közelebb jött, hirtelen köd ülte meg az agyát, s fejében kongtak a szavak...

Itt a következő rész, jó szórakozást!

"Miközben ezen gondolkodtam, észrevettem valakit. Egy ember állt a szemben lévő bérház előtt és engem nézett. Tekintete furcsa volt, mintha szánna engem.
Idegesen csapkodtam John vállát.
- Mi van? - kérdezte nem túl lelkesen.
- Azt mondtad, az emberek nem látnak minket, ő mégis engem néz - mutattam a férfi felé. John ránézett, majd újból az ég felé fordult."

A szárnyait kifeszítette és már repült is. Megfigyeltem a testtartását, térdeit behajlítja és finoman előredől. Leírt egy nagy kört úgy ötven méter magasan, majd könnyedén landolt tőlem nem messze. Szárnyait ismét leeresztette. Várakozóan nézett rám.
– Azt hiszem, most én jövök – nyeltem egy nagyot, majd futni kezdtem. Úgy gondoltam, első próbálkozásnál inkább nekifutok, mintha távolt ugranék. Úgy tizenöt méter után, hirtelen elhatározással elrugaszkodtam a talajtól...