Sinos falu, 642. március 22.
Elder lassan hazafelé kullogott. Vadászni indult az erdőbe, de nem járt sikerrel. A hatásosabb rejtőzködés érdekében, barna nadrágot és egy világoszöld felsőt viselt. Térde főfoltos volt. Íját kezében tartotta, nyilait pedig tegezben, a hátán. Arca sima, haja szőke, szeme kék és füle hosszú, mint egy átlagos Elfnek*.
Elérte a falu határát. Lassan haladt a kövekkel kirakott úton. A nap még látszott a magas fák koronái felett, de a faluban már sötét volt. Az útszélen a növények már összecsukták gyönyörű virágaikat. Elder megállt az ajtó előtt, kinyitotta, majd belépett.
***
- Mehet! – adta ki a parancsot Thorak.
A három katapult egyszerre tüzelt a falu felé. A gyalogos katonák, Thorak kapitányt követve megkezdték a támadást. Egész nap itt rejtőzködtek, és a napszálltára vártak.
Thorak arcát egy vágás torzította el, mely a bal szemén haladt át, így erre a szemére nem is látott. Mogorva, szigorú természetű, tapasztalt katona volt. Már sokszor aratott győzelmet a Vörös Kereszt katonájaként. Most egy új, számára ismeretlen ellenséggel néz szembe, amely az ő meglátása szerint, nem túl erős.
A fáknak, melyek mellett elhaladt, elképesztően vastag törzsük volt. Hatalmas sziklák süvítve szálltak el magasan a feje felett, egyenesen a falu irányába. Előrántotta kardját és elhaladva az utolsó fa mellet, kiért az erdőből.
- Lasto! – hangzott egy falusi kiáltása.
***
Elder becsukta maga mögött az ajtót. Levette hátáról a tegezt és az íjjal együtt az asztalra helyezte.
A henger alakú helyiségben egy könyves szekrény, egy asztal, pár kép a falon és egy lépcső helyezkedett el. Az Elf fáradtan rogyott az egyik székre, ott elbóbiskolt. Arra ébredt, hogy az utcáról kiáltozás szűrődik be. Rossz érzés kerítette hatalmába. Megfeledkezve fáradságáról, gyorsan felpattant és az ajtó felé sietett. Kinyitotta az ajtót, és döbbenet fogta el.
Az utcán teljes volt a káosz. A szemközti ház összedőlt, az utat törmelék borította, és ismeretlen katonák özönlenek az erdőből.
Az egyik, a szeme láttára szúrta le, a vele szemben lakó Elfet. Ettől hirtelen harag fogta el.
Felkapta az első dolgot, ami keze ügyébe került, egy kisebb faldarabot, és a katona felé hajította.
Hasán behorpadt a páncél, elesett és beverte a fejét a földbe.
Elder felkapta a véráztatta kardot és a hozzá legközelebb álló katonát szemelte ki következő célpontjául. Az első ránézésre, egy félszemű katonával állt szemben. Az egy pillanat alatt felkapta a kardját és hárította a támadást. Pajzsával hasba vágta Eldert, aki elesett, majd, mintha misem történt volna, tovább ment.
Elder egy kötéldarabot látott a földön. Felkapta, a kardal egyetemben, felállt és a katona után ment. A kötél egyik végét bal kezére erősítette. A kard lapjával hátba vágta a félszeműt, hogy magára vonja a figyelmét. Az megfordult és amikor meglátta, kiáltott valamit a maga furcsa nyelvén. Elder rövid ideig, de tanulta ezt a nyelvet, még kiskorában. Annyit tudott kivenni a kiáltásból, hogy neki szólt. A katona, megpróbált egy egyenes döféssel végezni ellenfelével, de az elkerülte a támadást. Meglendítette a kezét, és a kötél, mely rá volt erősítve, a kard markolatára csavarodott. Mire Thorak észbe kapott, már fegyvertelen volt.
Futásnak eredt. Elder gyorsan bement a házba, fogta íját, és az utolsó nyílvesszőt és visszatért az utcára. Felajzotta fegyverét, majd lőtt, de a lövés pillanatában oldalról meglökték. A kilőtt nyílvessző egyenesen a félszemű katona tenyerén fúródott át. Az kínjában felüvöltött, és térdre esett.
Eldernek hirtelen eszébe jutott, hogy hová rejtette a tartalék nyilait. Diadalittasan rohant vissza a házba. A könyves szekrény irányába indult. Hirtelen fülsüketítő dörrenést hallott, ezzel egyidejűleg, haloványan megremegett a föld. Elder felnézett, és az utolsó emléke az, hogy a tető, egy katapult lövésének következtében, leszakadt és a törmelék egyenesen lefelé esik.
***
Lassan visszanyerte eszméletét. Minden porcikája sajgott. Kinyitotta a szemét és körülnézett. A nap, már régen lement. Koromsötét volt. A ház felső szintje teljesen megsemmisült. A romok mindent a felismerhetetlenségig tönkretett és maguk alá temetett. Eldernek szerencséje volt, mert egy nagyobb darab, amely könnyen a végét is okozhatta volna, mellé esett. Az egyetlen súlyos sérülése, a lábán volt, de az is csak csekély mértékű. Kívülről nem látott a lábán semmi érdemlegeset, de mégis annyira fájt, hogy alig bírt megállni.
Nagy nehezen lábra állt, és az egykori kijárat felé bicegett. Kilépett az utcára. Ott gyomorforgató látvány fogadta. Az út közepén egy hatalmas halom hevert. A halott falusiak tetemeit összehordták egy halomba. A legjobb barátai, társai tetemei hevertek előtte. Az éjszaka sötétjében nem látta, ám hallotta a közelben zümmögő legyeket. Mintha hasba vágták volna, szíve fájdalmasan dobban, gyomra felfordult. Hogy gondolatait elterelje és megnyugodjon kissé, jobbra fordult, és elindult az utcán.
A legközelebbi lakott terület innen húsz nap járóföldnyire fekszik, az Őserdő mélyén, Delwood városa. Sejtése szerint, ha az emberek a szigetnek ezt a részét akarják, Arkont és Delwoodot el kell pusztítaniuk. Azok, akik lerohanták a falut, Homoktenger* felé, egyenesen Arkon városába mentek. Vagyis Delwood a következő. A lábát kínzó fájdalomról megfeledkezve, felkapott egy kardot és futni kezdett, keleti irányba. A lelke mélyén remélte, hogy ott összefut még a félszemű katonával, és tisztességes módon lerendezhetik ezt a vitát.
2. Homoktenger: a sziget legnagyobb része, egy hatalmas sivatag. Felülnézetből egy skorpió nyitott ollójára emlékeztet. Több száz méteren keresztül csak homok és kő. Itt-ott oázisok találhatók. Az Óriás Skorpió származási helye.
Meghagyom az értékelést másoknak.