Fantasy történetek - 22.oldal

Az óra 12:45-öt mutatott. Hát igen. Szemem égett a fáradságtól, de fent kellett lennünk, mivel a gépünk 04:30-kor indult. Szerintem nem is tudtam volna aludni az izgatottságtól. Kinéztem az ablakon. Szemben az Erdő terpeszkedett, méltóságteljesen, mégis vészjóslóan. Nappal az Erdő gyönyörű, és üde látványt nyújtott. A házunkig lehetett érezni a fenyő, és pézsma illatot. Sokan azt beszélték, hogy -az öregember is -farkasok élnek benne. Sose hittem el. Senki nem találkozott velük. Én se....

A történet egy teljesen átlagos fiatal pár újonnan vásárolt otthonában kezdődik minden úgy történik ahogy az egy átlagos ódon épületben szokott felújítás, takarítás... mígnem egy éjszaka működésbe lép egy ősi erő amely tán nem is emberi.
(Elnézést az esetleges szerkesztés béli hibákért.)

Hello! Itt a következő rész, jó olvasást!

A semmiből jöttem,
és a semmi felé tartok
sorsom a halál
a végzet embere vagyok

Több-kisebb részlet, egy másik soha el nem készülő műből.

Egy istennő állt a sziklabarlang előtti kiálló peremen, és az eget fürkészte. Xixea volt a sárkányok istennője. Áttetsző volt, mint egy szellem, de szivárványos halvány fények vonták be. Haja is hasonló volt lepléhez, ami testét fedte. Alakja kirajzolódott, de kezét, lábát nem lehetett kivenni. Arca olyan hatalmat sugárzott, amitől még az istenek is tiszteletet mutathatnak irányába nyomban...

egy el nem készült regény részlete...

Csekélyke részlet egy valószínűleg soha el nem készülő műből.

– Hány emberre figyelsz így?
– Amennyihez kedvem van… – flegmáskodott – az idő végtelen, ráérek akár mindenkivel foglalkozni.

A mágus két karját előrenyújtva, arcán eszelős vigyorral engedte szabadjára a következő két varázslatot. Könyökeiből kék, sistergő energianyalábok csaptak ki, amik végigfutottak karjain, kézfejein, majd ujjaiból lövelltek öt megmaradt ellenfeléhez. A két láncvillám egy pillanat alatt félholtra sokkolta az öt vasba öltözött lovagot.

A felkelő nap sugarai bántóan világítottak be a poros, egyszerű kis függöny melletti résen. Vayne bosszúsan fordult a másik oldalára és húzta fejére takaróját. Próbált volna vissza aludni, azonban valaki kopogott az ajtaján. Úgy gondolta, ha nem ad választ, az illető előbb vagy utóbb, de elmegy. Tévedett, ugyanis a kopogás másodjára dühödt dörömböléssé vált, mintha valaki az öklével verte volna az ajtót.