Egyéb történetek - 95.oldal

Mikor elfogyott a sor megkönnyebbült sóhajjal belefekszik, egy darabig mocorog, keresi a helyét. Addig is Cigány Bandi a szúrágta zongorához ül és szívszaggató blueos nigger hangját kiengedi. Néhány szentimentális csak bort rendel és a zene hatására pohárba potyogó könnyeikkel hígítják...

Ám történt valami egy alkalommal, amikor Viki és Ádám együtt táncoltak, és lelassult a zene. Ilyenkor egészen ringatóvá vált a hangzás, szinte nem is dübörgött. Ádám megfogta Viki derekát és így himbálóztak egymással, ritmusra. Viki nem ellenkezett, sőt Ő is megfogta Ádámot a vállánál. Újabb dübörgős rész következett és most vadabbul mozgott mindenki. Majd megint jött egy könnyedebb szakasz és ekkor Viki eldöntötte magában. Ő lesz a kezdeményező. Azzal belenézett Ádám szemeire, aki szintén...

Nincsenek kék szemű, szőke hercegek fehér lovon, sem hercegnők, kik arra várnak, hogy megmentsék őket. Csupán átlagos emberek, kiknek van egy-egy olyan jellemvonása, mely első találkozáskor feltűnik nekünk és megtetszik. Majd miután jobban megismerjük, némiképp csalódunk...

Sajnálja, persze, én meg nem, mi? Aztán amikor látja a szememben a végső kétségbeesést, az elfojtott indulatot, megkérdezi hogy de nekem ez tényleg ennyire fontos-e… A válaszom egy igen, aztán búcsúképpen otthagyom, elfordulok tőle, és a barátnőmhöz menekülök.
Hát így megy tönkre egy álom pár perc alatt...

Mire visszaértem a kenyérrel Anya már alá is írta a jegyzőkönyvet. Akkor azt hittem, hogy Apát majd elviszik, de nem történt semmi. Apa régen rendőr volt és azok ott, akik nyomoztak mind a haverjai voltak és eltusolták - mondta később Anya. A bátyám soha nem volt itthon. Reggel korán elment az iskolába, délután meg a haverjaival lógott késő estig, volt úgy, hogy ott is aludt náluk, hogy ne kelljen hazajönnie, főleg amikor Anya nem volt otthon, mert Apa belé is mindig belekötött...

Anna kitépi magát a szorításból és futni kezd. Befordul az utcájukba, már szinte összefolyik szeme előtt a házsor, lihegésétől alig hallja a kocsi dübörgését, inkább csak az üldözött vad ösztönével sejti a mögötte csörtető veszélyt. Kiszolgáltatottsága, anyai méltóságának megsértése bántja, perzseli lelkét a szégyen...

- Amikor Angéla idejött, a férfi már törzsvendégem volt egy ideje. Majdnem minden este leitta magát, na persze csak addig, amíg tartott a pénze. Egyszer megjelent itt a párja, hűű, de oltári nagy balhét csapott. Először kiabált, aztán sírt, de nem segített: a fickó másnap újra megjelent itt és újra ivott...

. De aztán jöttek az én megmentőim az én szép kismadaraim, akik jóízűen fogyasztották őket, hogy biológiailag pontosak legyünk azért nem is voltak annyira kicsik. Ennek megfelelően nagy volt a hangjuk és minden egyes reggel az ö flörtölésükre ébredtem, azonkívül a buta fácánokat se szerettem, mert mindig megijesztették lovamat...

A férjem mindig is tudta rólam, hogy belőlem hiányzik az időérzék, vagy ha van is, sokkal türelmesebben jár, mint a rámváróké. Így hát igyekeztem ennek a számomra "csoda"- nak minden előnyös és előnytelen, hasznos és haszontalan részét megismerni. Sokszor maradtam fenn így éjszakákat...

Kegyetlenül éreztem magam, kegyetlennek tartottam magamat és a világot egyaránt. Nézni sem tudtam, hogy ne fájjon, milyen hamar elment...
Milyen hamar elment, én pedig ilyen egyedül maradtam. Nem volt többé senkim, nem várt rám senki, és én sem vártam többé senkit. Szabadság ez, de valahol lehúzott, hogy többé nincs kihez, mihez húzzak...