Egyéb történetek - 95.oldal

A gondolatok ölnek.
Lassan, fájdalmasan. Kételyt ébresztenek, mely kígyóként tekergőzve alattomosan vájja méregfogát védtelen szívünkbe.
Az örökös bizonytalanság, a hiába súgott- üvöltött kérdések felemésztenek.
Valami változásra lenne szükség. De a változás a szemnek láthatatlan. Tündérhálóját szaggatják szét a mindennapok, a türelmetlenség...

Mikor elfogyott a sor megkönnyebbült sóhajjal belefekszik, egy darabig mocorog, keresi a helyét. Addig is Cigány Bandi a szúrágta zongorához ül és szívszaggató blueos nigger hangját kiengedi. Néhány szentimentális csak bort rendel és a zene hatására pohárba potyogó könnyeikkel hígítják...

Ám történt valami egy alkalommal, amikor Viki és Ádám együtt táncoltak, és lelassult a zene. Ilyenkor egészen ringatóvá vált a hangzás, szinte nem is dübörgött. Ádám megfogta Viki derekát és így himbálóztak egymással, ritmusra. Viki nem ellenkezett, sőt Ő is megfogta Ádámot a vállánál. Újabb dübörgős rész következett és most vadabbul mozgott mindenki. Majd megint jött egy könnyedebb szakasz és ekkor Viki eldöntötte magában. Ő lesz a kezdeményező. Azzal belenézett Ádám szemeire, aki szintén...

Nincsenek kék szemű, szőke hercegek fehér lovon, sem hercegnők, kik arra várnak, hogy megmentsék őket. Csupán átlagos emberek, kiknek van egy-egy olyan jellemvonása, mely első találkozáskor feltűnik nekünk és megtetszik. Majd miután jobban megismerjük, némiképp csalódunk...

Sajnálja, persze, én meg nem, mi? Aztán amikor látja a szememben a végső kétségbeesést, az elfojtott indulatot, megkérdezi hogy de nekem ez tényleg ennyire fontos-e… A válaszom egy igen, aztán búcsúképpen otthagyom, elfordulok tőle, és a barátnőmhöz menekülök.
Hát így megy tönkre egy álom pár perc alatt...

Mire visszaértem a kenyérrel Anya már alá is írta a jegyzőkönyvet. Akkor azt hittem, hogy Apát majd elviszik, de nem történt semmi. Apa régen rendőr volt és azok ott, akik nyomoztak mind a haverjai voltak és eltusolták - mondta később Anya. A bátyám soha nem volt itthon. Reggel korán elment az iskolába, délután meg a haverjaival lógott késő estig, volt úgy, hogy ott is aludt náluk, hogy ne kelljen hazajönnie, főleg amikor Anya nem volt otthon, mert Apa belé is mindig belekötött...

Anna kitépi magát a szorításból és futni kezd. Befordul az utcájukba, már szinte összefolyik szeme előtt a házsor, lihegésétől alig hallja a kocsi dübörgését, inkább csak az üldözött vad ösztönével sejti a mögötte csörtető veszélyt. Kiszolgáltatottsága, anyai méltóságának megsértése bántja, perzseli lelkét a szégyen...

- Amikor Angéla idejött, a férfi már törzsvendégem volt egy ideje. Majdnem minden este leitta magát, na persze csak addig, amíg tartott a pénze. Egyszer megjelent itt a párja, hűű, de oltári nagy balhét csapott. Először kiabált, aztán sírt, de nem segített: a fickó másnap újra megjelent itt és újra ivott...

. De aztán jöttek az én megmentőim az én szép kismadaraim, akik jóízűen fogyasztották őket, hogy biológiailag pontosak legyünk azért nem is voltak annyira kicsik. Ennek megfelelően nagy volt a hangjuk és minden egyes reggel az ö flörtölésükre ébredtem, azonkívül a buta fácánokat se szerettem, mert mindig megijesztették lovamat...

A férjem mindig is tudta rólam, hogy belőlem hiányzik az időérzék, vagy ha van is, sokkal türelmesebben jár, mint a rámváróké. Így hát igyekeztem ennek a számomra "csoda"- nak minden előnyös és előnytelen, hasznos és haszontalan részét megismerni. Sokszor maradtam fenn így éjszakákat...