Boldog gyermekkor

Ma egész délelőtt arra gondoltam az iskolában, hogy Anya éjszakás lesz. Ami azt jelenti, hogy délután aludni fog és nekem kell megetetnem az állatokat, csendben kell lenni, még a tévét sem szabad nézni kilencig, amíg föl nem kel és aztán jön az éjszaka és megint jön Apa.
Amikor hazaértem rögtön kukoricát morzsoltam, mert természetesen nem volt és aztán darálni is kellett. A csirkékkel sokáig elszórakoztam, mert olyan mulatságosan rohangáltak, amikor dobtam nekik a magokból. A kakasoktól viszont nagyon félek. Amikor bemegyek a csirkeudvarba mindig megpróbál valamelyik megtámadni. A malacoknak szerencsére kívülről kell beönteni a moslékot, amit ők rögtön nagy csámcsogva megesznek. Tőlük azért félnék, mert olyan mohóak, ha bemennék lehet, hogy engem is megennének. A nyulaknak friss füvet szedtem, és azt adtam, és mindegyik ketrecbe raktam be friss vizet is. Arra nagyon figyeltem, hogy a ketreceket mind becsukjam, mert egyszer nyitva felejtettem néhányat és a nyulak kiszöktek.

A baj az volt, hogy a kutyám azt hitte, hogy új játékot kapott és halálra játszott velük. Szegény rémült kis nyuszikák az én hibám miatt pusztultak el. Amelyik életben maradt azt is le kellett vágni hétvégén. Most szerencsére nagyon odafigyeltem mindenre és már csak a macskáimat kell megetetnem meg a kutyámat. A macskáknak adtam tejet is, pedig azt mondják, hogy azt a drága tejet kár a macskáknak kiöntözni. Majd én kevesebbet iszom és azt mondom én ittam meg. A kutya hűségesen ül itt mellettem, amíg én olvasok és napozik a kőrakás tetején a kertben. Ez a kőrakás már évek óta itt van és már senki nem emlékszik, hogy Apa mit is akart belőle csinálni, de az biztos, hogy olcsón szerezte. Akkor is részegen jött haza és elővette a megtakarított pénzünket, mert jött a hatalmas teherautó a kővel. Még a kerítést is kidöntötte, hogy beljebb tudjon állni. Leszórta a hatalmas fehér sziklákat ide a kertbe és azóta a macskák bujkálnak alatta és én szoktam a tetejére ülve olvasni. Innen elég messzire el lehet látni és időnként énekelni is innen szoktam. Kiállok a kövek legmagasabb pontjára egy fadarabot veszek a kezembe ami a mikrofont helyettesíti és hangosan énekelek.

Most a cicáim is itt alszanak mellettem. Marci a fehér kandúr a kedvencem, ő mindig velem van amikor itthon vagyok. Amikor már sötétedni kezd érzem, hogy be kell mennem. Tudom, hogy Apa ott van a konyhában, mert láttam megjönni öt óra után. Amikor belépek látom, hogy részeg, mint mindig. Amikor beszél a nyelve meg-megbotlik és veréssel fenyeget mindenért. Próbálom csitítani, nehogy Anya fölébredjen, mert akkor tényleg lesz is verés. Mindig én kapok ki, ha valaki fölébreszti éjszakás műszakban és akkor is én kapok ki ha nem éjszakás. Amikor Apa délután jön haza munkából Anya mindig ideges. Előtte egy órával már el kell őt kerülni, mert mindenre eljár a keze. Nagyon kemény pofonokat tud adni és nem csak pofonokat, hanem üti a fejemet, mint a cséphadaró. Ilyenkor lehajtom a fejem és várom, hogy abbahagyja. Aztán amikor elfáradt és befejezi, akkor még kiabál, mindennek elmond, de én tudom, hogy semmit nem gondol komolyan csak ideges, mert Apa megint részegen fog hazajönni.

Amikor fizetésnap van, akkor tényleg nem szabad Anya szeme elé kerülni, mert akkor még robbanékonyabb. Apa mindig kifizeti a bögrecsárdákban a tartozásait a fizetéséből és mire hazaér, már alig marad valami és ezért Anya már előre ideges. Volt úgy, hogy elment egy-két ilyen helyre ahol hitelbe itatták Apát, de hiába, mert azok csak kibeszélték őt és Apának is elárulták, aztán ő is kapott. Egyszer annyira megverte Anyát, hogy pár bordája eltörött és a vállkulcsa is ami miatt hetekig volt betegállományban. Ekkor az orvos bejelentette a rendőrségre a bántalmazást és be is kellett menni vallomást tenni. Anya engem is magával vitt, mert akkor nem volt iskola, és amikor a vallomásban a legizgalmasabb részekhez értek, azokhoz, amiket én nem láthattam, mert Apa és Anya a másik szobában csinálták, a nyomozó engem elküldött a szomszéd pékségbe, hogy hozzak neki két forintért kenyeret.

Mire visszaértem a kenyérrel Anya már alá is írta a jegyzőkönyvet. Akkor azt hittem, hogy Apát majd elviszik, de nem történt semmi. Apa régen rendőr volt és azok ott, akik nyomoztak mind a haverjai voltak és eltusolták - mondta később Anya. A bátyám soha nem volt itthon. Reggel korán elment az iskolába, délután meg a haverjaival lógott késő estig, volt úgy, hogy ott is aludt náluk, hogy ne kelljen hazajönnie, főleg amikor Anya nem volt otthon, mert Apa belé is mindig belekötött. Sokat gondoltam arra, hogy jó lenne, ha hazajönne, mert segíthetne az állatok körül vagy akkor Apa sem jönne oda éjjel, de szólni nem mertem még neki. Időnként megjelenik a haverjaival és akkor mindig nagyokat röhögnek rajtam. Pár éve azzal szórakoztak, amikor még nem jártam iskolába, hogy beküldtek a boltba, hogy kérdezzem meg mennyibe kerül az egyforintos csoki. Megkérdeztem és Pista Bácsi a boltos adott egy csokit, mert megsajnált. Persze aztán a hitelünkhöz írta a csokit és a hó végén Anya azért is adott pofont.
- Nem elég, hogy az Apád elissza a pénz, még te is csak költöd? - kiabálta végig az úton a boltból hazafelé. Az ismerősök kiálltak a ház elé és szerintem azt gondolták, hogy milyen rossz is ez a lány, megérdemli a verést.

Ilyenkor, amikor hazaértünk elbújtam a kert végében és olvastam. A könyvek nagyon jók, mert abba a világba képzelhetem magam ahol játszódnak. A környéken már tudom kinek milyen könyvei vannak. A szomszédék könyvtárát már mind kiolvastam és most a szomszéd utcába járok kölcsönözni. Ahonnan most kapom a könyveket csak krimik vannak, de ezek is jók, izgalmasak. A legjobb a Világirodalom Klasszikusai sorozat volt. Azt nagyon szerettem. Erzsi Néninek megvolt az egész sorozat és én kétnaponta jártam hozzá cserélni, mert akkor még enni is olvasás közben ettem, vécére is vittem magammal és ott is olvastam. Kinti vécénk van és a két ház vécéje egymás mellett áll az udvar végében.

Mindig lehet tudni, ha a szomszéd is kint van, mert ő is ott szokott olvasni órákig és cigizik is. Amikor füst van tudom, hogy ő is ott van, na azt utálom, olyankor én sietni szoktam. Anya lassan ébredni fog és pakolni kell neki ennivalót. Levágom a kenyeret, ami miatt megint veszekedni fog, mert túl vastagra vágom és megkenem zsírral, paprikát vágok közé és mellé teszek néhány paradicsomot is. Amikor kiveszem a kamrából a paradicsomokat, akkor jut eszembe, hogy délután le kellett volna szednem a kertből a megérett szemeket, de elfelejtettem. Ha lesz időm reggel, mielőtt Anya hazajön, akkor még kiszaladok iskola előtt és leszedem, mert ezért is ki fogok kapni, ha Anya napközben nem talál egy szemet sem és „én meg hagyom kinn rohadni a bokron”Becsomagolom a szendvicseket, és teát töltök egy üvegbe. Az ízesítést biztos elrontottam, mert nekem ízlik, de én állítólag mindig túl édesre csinálom, pedig egy kanál cukorral kevesebbet tettem bele.

Kilenc óra és Anyának csörög az óra. Álmosan jön ki a szobából és nagyokat ásít. Annyira rossz, hogy most el kell mennie. Meg is mondom neki, de ő nem figyel rám, kérdezgeti mindent megcsináltam-e. Sorolja a tennivalókat és én mindenre igent mondok, pedig most derül ki, hogy a nyulak ólját is ki kellett volna pucolnom és én csak enni adtam nekik. Nem vallom be az igazat a békesség kedvéért, hátha megúszom ezt az estét verés nélkül. Anya meglátja a könyvet, amit az ágy szélére raktam és azzal fenyeget, hogy el fogja tüzelni, ha még egyszer meglátja, hogy ilyen haszontalansággal töltöm az időmet mint az olvasás. Tíz évesen lehetne már annyi eszem, hogy hasznosabb dolgokkal töltöm az időmet. Tudom, hogy a könyveket dugni kell előle, mert nagyon haragszik rá.

Azok a téli esték voltak jók, amikor olvasni tanultam és Anya megengedte, hogy felolvassak neki történeteket. Amikor a könyvek elfogytak akkor én írtam történeteket és azokat olvastam föl neki. A nagy kockás spirálfüzetemben már van egy csomó történet. Anya nagyokat nevetett mindig a történeteimen. Igaz én nem viccesnek szántam őket. Az én történeteimben mindig nagy szerelmek voltak és mindig volt egy férfi egy hős, aki jött és megmentette a lányt akit mindig úgy hívtak mint engem.
Anya már indul és engem zavar be aludni. Rámparancsol, hogy nem olvashatok és már indul is. Apa hangosan horkolva alszik a konyhában, és én nem ébresztem föl. Anya azt is mondta, hogy ébresszem föl és küldjem be aludni, de nem merem. Jó lenne, ha ott aludna kinn a konyhában az ágyon. A bátyám megint nem jött haza és most már nem is fog, mert Anya bezárta a kaput és nekem nem adott kulcsot, Apa kulcsa meg ki tudja, hol van. Igaz a kerítésen be tudna jönni, mert ott én is sokszor bemásztam már. Oldalt a kútnál nagyon könnyű föllépni a kerítésre és onnan a dróton keresztül a kút kávájára lehet lépni és onnan be.

A szobában éppen elhelyezkedtem a hideg dunyha alatt mikor hallom Apa motoszkálását, kiment az udvarra és hallom hogy az ajtó előtt közvetlenül a lépcsőről pisil kifelé. Reggel majd ezt is le kell mosnom, mert Anya ezért is haragudni fog, ha meglátja. Ezért is kijárna pár pofon nekem, csak el ne felejtsem. Apa jön befelé. Becsukom a szemem, hogy azt higgye alszom és befelé fordulok az ágyon. - Hé - hallom Apát - alszol? - nem válaszolok és lélegezni sem nagyon merek.
- Hééé! Alszol? - kérdezi megint és én nem mozdulok. - Ne csinálj úgy, mintha aludnál. - mondja és már érzem is hogy emeli föl a takarómat és nyomakodik mellém a keskeny heverőn.

Hányingerem van a félelemtől és remegek attól, hogy megint meg fog történni, az. Hátulról a melleimet markolássza, amik nagyon fájnak és érzékenyek. Sajnos nőnek már és ezt utálom, mert Apa nagyon szereti fogdosni. Érzem, hogy azt a nagy kemény valamit a hátamnak nyomja és ütemesen mozog, aztán az egyik kezével benyúl a hálóingem alá és lejjebb húzza a bugyimat. Azt a nagy keményet a lábaim közé nyomja, és ütemesen mozog. Próbálom a lábaimat összeszorítani, de nem megy, mert ő erősebb.

A szemeimet még mindig szorítom össze, mintha azzal, hogy nem látok semmit, talán meg nem történtté tudom tenni a dolgokat. Egyre nedvesebb lesz a lábam között a combom, a bugyim és a puncim is. Azt suttogja, hogy engedjem meg neki, hogy a hegyét odadugja és ne szorítsam és majd meglátom, hogy nekem is milyen jó lesz. Nem bírom elengedni magam, egyre melegebb lesz és már úgy érzem az egész testem tűzben ég mikor jön az a furcsa érzés ott lent és elárasztja az egész testemet. Amint elmúlik, érzem, hogy a lábam közét elárasztja valami folyadék és Apa végre fölkel mögülem és elmegy.

Kirohanok a konyhába és egy lavórba vizet öntök és mosom magam , dörzsölöm a testemet és nagyon-nagyon szégyellem magam. Szeretném ledörzsölni a bőrömet is magamról, de nem megy. Amikor újra a szobába megyek Apa már megint horkol. Sokáig nem tudok elaludni és akkor eszembe jut, hogy az órát is elfelejtettem beállítani reggelre csörgőre. Félek, hogy el fogok aludni, és a sötétben próbálom kitapogatni a vekkert, majd mikor megvan az ablakhoz lépek vele, hogy az utcai lámpa fényénél be tudjam állítani, de amikor vissza akarok menni az ágyba megbotlok a szőnyegbe és majdnem elesek. Apa fölriad és megfenyeget, hogy agyoncsap ha nem hagyom aludni.

Reggel, amikor csörög az óra nagyon nehéz fölkelni. Hideg van és nem jó kibújni a meleg dunyha alól, ami este még olyan hideg volt ilyenkorra nagyon bemelegszik és nem akar elengedni. Kidugom a lábamat, de rögtön vissza is húzom, aztán odahúzom a ruháimat és a dunyha alatt öltözöm föl. Még így felöltözve se esik jól kikelni a melegből, de muszáj és rá is szánom magam. Egy pohár tejet iszom lekváros kenyérrel reggelire, mert semmi kedvem kakaót főzni és már rohanok is ki a kertbe paradicsomokat szedni. rengeteg érett szem van és nem fér el a kezemben, mivel elfelejtettem tálat kivinni a pulóverem alját hajtom föl és oda pakolom az érett paradicsomokat. A konyhában aztán egy tálba pakolom mindet és beteszem a kamrába. Ezekután fogok egy locsolókannát, amit teletöltök az utca végén a sarkon lévő csapnál vízzel és hazacipelem majd lemosom a lépcsőt, ahová este Apa pisilt. Remélem, hogy odasüt a nap és Anya nem fogja már látni mikor hazajön. A táskámba bedobálom a könyveimet és azt a krimit is amit előző nap olvastam, hogy Anya nehogy otthon megtalálja és szaladok a két házzal arrébb lakó barátnőmékhez, hogy együtt menjünk iskolába.

Zsuzsa nincs sehol, hiába keresem a kis nyárikonyhában, ahol ilyenkor lenni szokott. bemegyek a nagy házba lopakodva, mert nem akarok senkit sem fölébreszteni és a nagyszobából hangokat hallok. Zsuzsának sok testvére van, de most egyet sem látok itthon. Az egyik bátyja az én bátyámmal egyidős és sokat vannak együtt. A nagyszobába lépve Pista Bácsit látom háttal, amint valakire éppen ráhajol és ütemesen mozog. Ez a mozgás megrémít és azt sem tudom hogyan de rohanok kifelé a házból és megfogadom, hogy soha többé be nem teszem oda a lábamat. Amikor kilépek Erzsi Nénit látom meg a nyárikonyhában a Pista Bácsi feleségét. Úgy lépek be mintha az utcáról jöttem volna és megkérdezem hol van Zsuzsa, mert együtt mehetnénk iskolába. Ő már elment a testvéreivel mondja az anyja és én még mindig zavartan indulok el rohanva az utcán az iskola felé. Még mindig azon jár az eszem, hogy kivel volt a szobában Pista Bácsi, de mikor az iskolában összetalálkozom Zsuzsával nem merek neki szólni arról amit láttam.

Az iskolában jól érzem magam, de már megint azt íratta be az osztályfőnök az ellenőrzőbe, hogy pénzt kell vinni és ez nem jelent jót, mert otthon ebből nagy zűrök lesznek. Délután mikor hazamegyek az iskolából Anya levele van az asztalon amiben leírja, hogy miket kell megcsinálnom. Anya nem tud helyesen írni és fogok egy piros tollat és kijavítom a hibákat, mint ahogyan azt a tanártól láttam az iskolában. Tudom, hogy majd ezt el kell tüntetnem, hogy ne lássa meg, de ottfelejtem az asztalon, mert amit megcsinálok azt mindig kipipálom. Elmosogatok, kukoricát darálok, kipucolom a nyúlólakat, adok enni az állatoknak, krumplit teszek föl főni a malacoknak egy hatalmas fazékban, amit alig tudok fölhúzni a tűzhelyre. A vizet már ott töltöm bele egy kisebb lábassal. Hozok vizet a sarkon lévő csapról két vödörrel is.

Amikor mindennel végzek, rohanok Zsuzsához, mert azt mondta a legidősebb bátyja egy lányt hozott haza bemutatni előző este. Amikor bemegyek az udvarukba mindenki ott ül kinn és hangos zene szól a házból. Két bátyja együttest alakított és mindig itt szoktak próbálni. Nagyon szeretem a zenéjüket. A lány ott van és nagyon szépnek látom. Zsuzsa elmondja, hogy tizenhét éves és összefognak házasodni Lacival. A lányra nézek lopva és már tudom, hogy kivel láttam reggel Pista Bácsit a szobában. Elvörösödök, és mélyre temetem ezt a titkot magamban a többi titokkal együtt. Amikor hazamegyek, már sötétedik és Apa a konyhában eszik. Kiabál, hogy hol csavarogtam és én rémülten csitítgatom és próbálom lehiggasztani a hírrel, hogy Laci nősülni fog és elhozta a lányt bemutatni.

Apa lehiggad és halkan azt mondja, hogy ha az esti dolgot elmondom Anyának akkor ki fog nyírni. Befejezi az evést és kimegy az udvarra, látom az ablakból, hogy a cicám a lábához dörgölődik és ő fölkapja és egy zsákba dugja és elkezdi a földhöz csapkodni. A zsákból keserves nyávogás hallatszik és vér jelenik meg rajta. Bénultan állok és nézem, képtelen vagyok elfordítani a fejem, a szememből folynak a könnyek, ordítani szeretnék, hogy ne bántsa azt az egyetlen lényt aki szeret engem, de nem tudok lépni sem. Amikor Apa bejön azt mondja, hogy ha eljár a szám akkor engem rak a zsákba. Kirohanok a kert végébe és ott sírok sokáig. Tudom, hogy ezt soha nem fogom megbocsátani Apának. A másik cicám bújik oda hozzám és én sírva ölelem és könyörgöm neki, hogy bújjon el amikor Apa jön, de ő csak bújik és dorombol és vigasztal engem.

Este, amikor Anya fölébred és meglátja a levelet, amit kijavítottam egy hatalmas pofont ad és én nem haragszom rá ezért a pofonért. Amikor végre a bátyám hazajön, boldognak érzem magam. Tudom, hogy most nyugalmas éjszakám lesz. Gyorsan átöltözöm, és már rohanok is lefeküdni. Még hallom a konyhából, ahogyan Anya elpanaszolja, hogy a kisasszony hibát talált abban, amit írt. Ezt Apa is és a bátyám is méltatlankodva fogadja, és arra biztatják, hogy fegyelmezzen meg jobban, mert nagyon el vagyok kényeztetve, na és biztosan a sok olvasás ment az agyamra. Nem érdekel, mit mondanak, boldogan alszom el, de éjjel álmomban megjelenik a kép, ahogyan Apa a földhöz csapkodja a cicámmal a zsákot és hallom a puffanásokat és hallom a nyávogását is. Fölriadok és érzem, hogy könnyes a szemem. Félek, hogy hangosan sírtam, de ahogy fekszem az ágyamban és a hangokra figyelek csak Apa horkolását hallom. Megkönnyebbülten sóhajtok, de már nem merek elaludni.