Egyéb történetek - 69.oldal

Elindultunk hát szokásos utunkon, amit már oly sokszor megjártunk. Verőfényes napsütötte meleg délután volt. Minden szép volt. A Táj is színesbe borult. Felfele tartottunk, fel a töltéseken. Lovaink prüszköléssel jelezték elégedettségüket. Lovam le-föl kapkodta fejét, amivel csak engem bosszantott, akár hányszor beletépett a karomba. Nem haragudtam rá… inkább nevettem. Élvezte a játékot, ahogy én is...

Tudom, csak 14 éves vagyok, jó esetben az életemnek még csak a negyedét éltem le... Tudom, sokan nem ismernek el. Azt is tudom, hogy sokan nem fogják elhinni azokat a szavakat, melyeket leírok, de úgy érzem, hogy megtanultam mi az a szeretet, szerelem, boldogság, melyekre más ember akár egész életében is a választ keresi! Igen, egész életében, mert hány olyan ember van a világon, aki kétségbeesetten keresi a boldogságot, mely lehet akár egy jó karrier, sok pénz, egy drága autó vagy lakás,...

Minden egyes Veled töltött perc, számomra mindennél többet jelentett.
Még abba is beletörődtem, hogy a focilabda mérkőzések helyett, a Te kedvenc sorozataidat nézzem.
Még a tojásrántottát is én készítettem el magamnak vasárnapokon.
A zoknijaimat sem dobáltam össze-vissza, hanem szépen berakosgattam őket a fiókos szekrénybe.
Melyik férfi csinálná ugyanezt, mint én?

Azt mondják, a legszebb dolog az életben a szerelem.
Általában minden tizenéves naiv lányka így is gondolja, amíg bele nem fut egy szörnyű szerelmi "katasztrófába"...

Amilyen rövid nadrágban vagyok, annyira bátor: mellé ülök. Nagylelkűen beszélget velem és nekem fontos lesz, amit mesél. A kis sziget templomáról, ahová hajnalban hajóval kell menni, arról milyen kiskölyök volt, a balatoni nyarakról, az élet rövidségéről, de nem megyek haza vele.
Figyelmeztetnek, hogy nagyon sikeres, éttermet vezet… ezért átértékelem...

Endy szép lassan felültetett, de úgy, hogy még háttal nekitámaszkodtam. Nem szépítek. Olyan érzés volt a hátamban, mintha baltával dobáltak volna meg. Ja hát igen, a kamerás a szerkentyűjével még csak meg se rezzent. Homályos nekem a fickó. Még mindig minket vett. Remek...

- Ezt nem teheted – sírt Tina. – Engem is megalázol ezzel.
- Nem érdekel. Kibírod. Engem tizenhét évig aláztak meg folyamatosan.
- Mert szánalmas vagy. Most látom, hogy tényleg szánalmas vagy. Legalább azt mond meg, hogy mennyiért alázol meg.
- Ötszáz dollár.
- Ennyit értem neked? Ennyi t ért neked az a két vagy több hónap?
- Nem érdekelsz...

Hát igen, a zenésztársaim végignézték, ahogy előttük settenkedek, sőt, akik előttük voltak, azok is hátrasandítottak. A legtöbben azzal biztattak, hogy "Hajrá Elvira! "
Ahogy odaértem az állványhoz, gyorsan lekaptam róla a telefont és felvettem.
- Anya most nincs időm beszélni, de igen, elmegyek, kb. tizenegyre odaérek, de most már leteszem, szia! - sutyorogtam távolabb a mikrofontól, aztán eltettem a mobilt. Lassan visszamásztam a helyemre. Ahogy leültem, leporoltam...

Azt mondják, hogy a szem a lélek tükre. De a te szemed rejtélyes, feneketlen kút, amelyben alámerülnek a dolgok. Csupán a felszínen ragyogó derűt látom. S mikor rám nézel, ez a derű nem csupán a felszínen van, hanem egészen mélyről fakad. Mintha a kút mélyén felragyogna valami értékes, hosszú ideje elfeledett dolog. Szép... sőt, nem csupán szép, hanem gyönyörű, értékes, szívet melengető. Legszívesebben örökre ezt nézegetném, s hagynám, hogy feneketlen tekinteted elnyeljen, s finoman magába...

Vivian hozzábújt szorosan és simogatni kezdte, majd a szájával kényeztette, csókolta a mellkasát a combja belső felét, a hasát, majd lassan körkörös mozdulatokkal eljutott az újra duzzadt hímvesszőig. A férfi felnyögött és húzta magára a lányt, aki könnyedén csusszant bele a hatalmas cövekbe. Most a lány kezdett ütemes táncba és közben a szeretett férfit nézte, akinek határtalan boldogság látszott az arcán...