Azt mondják, a legszebb dolog az életben a szerelem.
Általában minden tizenéves naiv lányka így is gondolja, amíg bele nem fut egy szörnyű szerelmi "katasztrófába"...
Mikor megismerkedtünk, megfogott Benne valami...Úgy éreztem, hogy Ő lesz Életem Nagy Szerelme. Ha megláttam, gyomromban ezernyi pillangó repdesett, ha rámmosolygott, csak azt a béna bájvigyort tudtam magamra erőltetni.
Aztán egy szép téli estén megtörtént a csoda. Három hónapnyi "szenvedésem" gyümölcse végre beért: azt mondta, hogy szeret! Attól a bizonyos estétől kezdve egy pár voltunk. Nagyon szerettem, mindent megtettem érte, de valahogy már nem éreztem azt, amit eleinte. Mintha valamilyen szempontból tévedtem volna.
A negyedik hónap környékén az álomból kezdett rémálom lenni...
Ha valami nem tetszett neki, rögtön azzal fenyegetőzött, hogy elhagy. Én pedig sírva fogadkoztam és hagytam magam. Inkább alávetettem magam a kis szabályainak, csak ne veszítsem el. Ez nagy hiba volt...
Ugyanis ettől kezdve minden egyes vele töltött perc hazugság volt neki és hazugság nekem.
Aztán gondolkodtam rajta, hogy elhagyom... De valamiért mégis mindig meggondoltam magam. Talán azért, mert azt hittem, hogy szeretem, talán azért, mert az ismerőseinktől mindig azt hallottam, hogy megérdemel még egy esélyt... É még egyet, és még egyet, és... és... és...
Hét hónap után betelt a pohár. Megmondtam, hogy vége és nem szeretnék tovább együtt lenni vele. Sírt, hogy beszéljük meg, de én otthagytam.
Elkezdődött egy újabb tanév, és én újabb reményekkel kezdtem neki az iskolának. De Ő itt se hagyott békén.
Mindenki előtt nevetségessé tett... Zaklatott telefonon, e-mailben és még a közös ismerőseinken keresztül is.
Fenyegetett, hogy kiugrik az ablakon...
Azt válaszoltam, hogy "Hát tedd meg! Sőt, segítek is, csak hagyj má végre békén!"
Mindez másfél hónapja történt. Ő azóta valószínűleg egy pesti kollégiumban szórakozik, barátkozik, talán csajozik is.
Én meg itt maradtam... és csak reménykedni tudok.
Már nem vagyok naiv kislány, aki azt hiszi, hogy minden fiú egy valódi szőke herceg fehér lovon.
A rémálomnak - úgy tűnik - vége.
M.W.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások
Andreas: Sajnálom, kicsit félreérthetően írtam. Nem abban reménykedem, hogy visszajön, hanem abban, hogy - ahogyan azt már Te is írtad - vannak még normális pasik.
dstella: Igazad van, ez inkább naplóbejegyzés. De azért írtam le és tettem fel, mert szeretném, ha másnak ezt nem kéne átélnie. Ezt egyfajta \"tanmesének\" is szántam.