Sorok Neked

Még emlékszem az illatodra, a kezeid puha érintésére, ajkaid finom csókjára.
Érezni akarom újra a pillanatot, mert hiányzol, nélküled csupán egy magányos, sápadt árnyéknak érzem magam.
Azon a téli éjszakán, a forró csokoládét szürcsöltük, kis kelyhekből, a város egyik leglátogatottabb kávézójában.
Aznap is zsúfolt volt a kávézó, de mi csak egymásra figyeltünk, nem törődtünk másokkal...
A Te hajad össze volt tűzve egy fényes hajpánttal, amit tőlem kaptál ajándékba. Még meg is dicsértél érte, amiért olyan hajpántot választottam, ami Neked is tetszik.
Minden egyes Veled töltött perc, számomra mindennél többet jelentett.
Még abba is beletörődtem, hogy a focilabda mérkőzések helyett, a Te kedvenc sorozataidat nézzem.
Még a tojásrántottát is én készítettem el magamnak vasárnapokon.
A zoknijaimat sem dobáltam össze-vissza, hanem szépen berakosgattam őket a fiókos szekrénybe.
Melyik férfi csinálná ugyanezt, mint én?

De Neked ez sem volt elég. Folyton veszekedtél velem, és állandóan panaszkodtál rám.
Pedig a hálószobában eltöltött együtt létünk alkalmával mindent kitettem magamért.
Minden egyébre lehetett elégedetlen megjegyzésed, de a francia ágyunkban nyújtott alakításaimra nem.
Kissé sértve is érzem magam ezért.
De nem érdekel, mert szeretlek.
Oh igen... legelőször ezt akkor mondtam ki, amikor a lakásomon voltunk, és egy üveg félszáraz pezsgőt felnyitottunk.
Vagyis te nyitottad fel, ragaszkodtál ahhoz, hogy te nyithasd fel, mivel életedben nem bontottál még pezsgőt.
A harmadik üveg pezsgő elfogyasztása után, kissé szédelegtünk és egymás karjaiba dőltünk.
Valami érdekes parfüm illatot árasztott a mélyen kivágott rózsaszín felsőd. Később elárultad, hogy egy olcsó pacsulival kented be magad.
Én feléd hajoltam, és beszívtam az illatot, majd hunyorogva ezt mondtam.
- Szeretlek...
Az érzéseim azóta sem változtak. Talán még most jobban is akarlak Téged, mint régebben.
Amikor sorban álltunk a jegyekért a Párduc című musical előadásán, azt mondtad, én vagyok az egyetlen férfi, akit igazán szeretsz.
Hiszen melyik férfi áldozná fel magát egy musical fellépésért, a szerelme miatt?
De Te mégis elhagytál. Egy búcsú szó vagy, egy árva levél nélkül.
Pedig tudom, hogy visszajössz hozzám.
Megcsaltalak Téged, de rájöttem csak Te vagy az egyetlen nő, aki fontos nekem.
Elnézed nekem a hibáimat, amit immár megint elkövettem ellened. Sajnálom, de megtettem.
Te megbocsátasz nekem, mert szeretsz.