Egyéb történetek - 164.oldal

Az élet sosem fog elmúlni, ezért is nem félek attól, hogy nem sokára meghalok. Bevégzem a művünk rám eső részét, és teljessé teszem életem földi szakaszát.
Az élet csak egy rövidke része valódi lelkünknek, mely a materialista és túlontúl földi dolgokkal foglalkozik, mint például a születés és a halál fogalma...

A nap már lemenőben van, így a parton álló nádviskók árnyai hosszú, elnyúlt foltokat rajzolnak a szikrázóan fehér homokba, míg a türkizszínű tenger habjai csigavonalakat festenek bele, ahogy a tompa hullámok egymás után nyaldossák a partot. Beljebb pálmák sorakoznak, némelyiken óriási kókuszdiók csüngenek...

"Opo" fiatal, talán egy éves palackorrú delfinleányzó lehetett, amikor felbukkant New Zeland partjainál 1955 elején. Megjelenése előtt napokkal kaptak el egy fiatal suhancot, aki lelőtt egy felnőtt nőstényt. Sokan úgy gondolják, Opo akkor maradt árván...

Ajánlom ezt az írást Hochspannung-nak, remélve, hogy jobban fog tetszeni neki, mint az előző történeteim, valamint Riának, és Tóth Alexandrának a gyönyörű szerelmes verseikért, továbbá mindenkinek, aki hozzám hasonlóan szereti szabadjára engedni a fantáziáját.
A helyszínek és helységek valódiak, ám a történet minden szereplője kitalált személy. A szereplők és valós személyek közötti mindennemű hasonlóság csakis a véletlen műve.

Ez megtörtént, és mi részesei voltunk. Azóta is rengeteget gondolok rá, számtalanul eszembe jut az a sötét éjszaka, mikor a hatalmas ufó ott lebegett nem sokkal fölöttünk, és szemtől szemben álltunk Reactorfighterrel, aki valaha egyik osztálytársunk volt, és aki valamilyen úton-módon megtalálta a lehetőséget az idegen civilizációkkal való kapcsolatfelvételre. Szövetségre lépett az idegenekkel...

Edina vidáman felkacagott. A „változzak kolbásszá” monológ semmit nem vesztett mulatságosságából azalatt a másfél év alatt, mióta együtt vannak. A csapatból ő volt a legkevésbé izgatott, és már alig várta, hogy este ágyba bújhasson az ő rendőrével.
Több szó nem volt...

- Üdvözöllek a tűzben – mondta lassan, vontatottan Reactorfighter, anélkül, hogy egy pillanatra is Alízra nézett volna. Arcvonásai komolynak, és nemesnek tűntek.
- Mi ez? – kérdezte félénken Alíz. Nem merte felemelni a hangját, de biztos volt benne, hogy Reactorfighter hallja őt.
Reactorfighter egy ideig nem szólalt meg. Majd az előbbi beszédmódban válaszolt.
- Ez az én helyem.
- Melegem van – mondta Alíz, és a reaktorra pillantott. Valóban melege volt, minden...

A „nagy fordulópontról” szeretnék mesélni nektek, hátha valaki hasonlóan hülye, mint én, s átélt már ilyent. Ha van ilyen, azt üzenem, ne gondolkodjon, váltson!
Az exemmel már másfél éve együtt voltunk, de kapcsolatunk igencsak a széthullás szélén állt. Teljesen kisajátított magának, még levegőt sem vehettem az engedélye nélkül...

4 év. Ennyi kellett ahhoz, hogy az övé legyek.
4év. Sokan már rég feladták volna, de ő nem tette. Ezért szerettem meg igazán...

Megcsókolták egymást. Ezzel a csókkal valami olyan kezdődött náluk, ami még soha. Ezután a lány nem tudott semmi másra gondolni csak arra, hogy milyen jó volt, és a fiúra , mert attól a naptól kezdve a szíve az övé lett.
Eddig senki nem tudta megmutatni a lánynak, hogy mi a szerelem, de most a fiú megtette a lehetetlent. A lány rettegett attól, hogy ami történt tönkre teszi a barátságukat, de sok – sok álmatlan éjszaka után engedett a szívének, és megpróbálták...