Delfin sztorik 3

"Apró" tények: A delfinek egymás közt változatos füttyjelekkel, azok bonyolult kombinációival kommunikálnak. Az újszülöttnek folyamatosan fütyörész, sípol a "mama", és ezzel a tudatába vési saját hívójelét. Amikor vadásznak, (pontosabban halásznak), kattogó hanglokátor jeleket bocsátanak ki, a denevérekhez hasonló módon, azzal a különbséggel, hogy a delfinek sokkal szélesebb hullámhossz skálán képesek ezt művelni. Így tájékozódnak környezetükről, csakúgy, mint az áldozat pontos helyzetéről. Ahogy közelednek az élő "étlaphoz", úgy gyorsul a kattogás. A zsákmányejtés pillanatait közvetlenül megelőzően a kattogás roppant intenzívvé válik. A megfigyelések arra utalnak, hogy az áldozatot szinte elkábítják ezzel a technikával.

Időről időre akad delfin, ki bevési nevét a történelemkönyvekbe.

"Opo" fiatal, talán egy éves palackorrú delfinleányzó lehetett, amikor felbukkant New Zeland partjainál 1955 elején. Megjelenése előtt napokkal kaptak el egy fiatal suhancot, aki lelőtt egy felnőtt nőstényt. Sokan úgy gondolják, Opo akkor maradt árván. Opo szeretett hajókat kísérni Opononi falu öblében, (innen a becenév eredete) és élvezettel vette a baráti simogatást, vagy a szivaccsal (nem velem:) történő gyengéd dörzsölést. Emberi kapcsolatokat keresve, szinte minden nap jelentkezett. Hamar hiressé vált, és nagy tömegek látogatták Opo-t. Ugyan időbe telt, mire megbarátkozott valakivel, de, ha elnyerték kegyeit, végtelenül barátságossá vált. Különös kapcsolat alakult ki egy 13 éves helybéli kislány és Opo közt. A kislány sokat, de mindig gyengéden játszott vele. Ha Opo másokkal volt elfoglalva, labdajáték, fröcskölés, egyéb trükkök, amikor a kislány belépet a vízbe, mindekit maga mögött hagyva úszott fiatal kedvencéhez. Idővel törvényerejű rendelet is született: Senki nem árthat a delfinnek.
A sors iróniája, hogy a rendelet hatásbaléptét követő naptól Opo nem jelentkezett többé. Napokra rá találták meg halott testét a parti sziklák közé szorulva. Nem bizonyított, de sokan úgy gondolják, hogy robbanóanyag-halászat vetett véget életének.
Ma egy bronz emlékmű fémjelzi egykori létét a város főterén, sokaknak idézve eszébe a vele töltött örömteli órákat.