Egyéb történetek - 163.oldal

Tudta, felelősségre fogják vonni szegényt, több okból is. Először. mert nem tudta megakadályozni a tragédiát. Másodszor meg azért a pénzes erszényért, amit a sarki „jósnők” egyike fog becsempészni a zsebébe. Egy korrupt kopó. Nem szép, nem szép… ’Sötét’ röhögött, legszívesebben fetrengett volna a feltörő gurgulázástól, de összeszedte magát. Nála volt néhány szám, ami nem a lottó, és ezt el kellett juttatnia a címzetthez. Lenézett a Tajtékpipa utcára és a fogadó tetejéről egy kikészített...

- Úgy festesz, mint aki most szökött a Bowery-ről – mondta zavartalanul, vidáman Kelly. – Mégis, tele vagy nőkkel, meg dohánnyal. Fantasztikusan csinálod!
A lány ironikusnak szánta ezt a megjegyzést, ám elismerőre sikeredett. Sőt, Johnny egyfajta tiszteletet is kihallott belőle. Tudta, hogy húga értelmes, és gyors észjárású, akinek többnyire adni lehet a véleményére is. A lány gyakran elkísérte őt a koncertekre, és ugyanúgy viselkedett, mint minden más fiatal ekkortájt...

Hét kígyó csúszott be lassan, lassan míg a fénylő, csábító gyöngyök mellett és a tengermélyi roncsokból felszínre hozott rozsdás kincsek mellett eljutottak a drágaságig. Oh, mennyire várták ezt a pillanatot, és ezt a szerencsét. Két feladatot is teljesítettek. Egyik a nélkülözhetetlen folyadék, ami csak a ráadás, a másik, amiért jöttek: a szivacs...

Miért titkoljuk el önmagunkat?
A gondolatainkat, az álmainkat, vágyainkat?
Miért kell egy internetes oldal ahhoz, hogy azok lehessünk, akik valójában vagyunk?
Itt úgy érzem senki sem játsza meg magát!...

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részlegességgel írta le a kinti világot, a másik folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt...

Felvették az előbbi négy ágú alakzatot. A fegyverek a négy égtáj felé mutattak, a szemek szélesre nyíltak, a fülek hegyeződtek. Várták, hogy valami felbukkanjon a sűrűből. Takács gerincén lassan kúszott fel a félelem, mint a herpetológus kedvenc kígyója a karján. Ám egyelőre semmit nem láttak, semmit nem hallottak. Egyedül a félelem érzése volt valódi, hogy valami járt itt, valami szemmel tartja őket, és áthelyezte a táblát is...

- Jajj, Takács, nem szereted a virágokat? Akkor te rossz ember lehetsz!
- Meglehet - pillantott rá oldalvást Takács, azzal a különös mosolyával, ami olyan sok mindent engedett sejtetni. - Majd kiderül később.
Mirczik elgondolkodva vizsgálgatta a térképet, lekváros kezével a tájolót fogdosva.
- Itt valami fasírt van - mondta kissé értetlenkedő hangon, mint egy első osztályos általános iskolai tanuló, akit felszólítanak. - A térkép szerint nem ez az a tisztás az...

Ez a hely nagyon faja. Szép, de veszélyes is egyben. A jó militarista mindig nyitva tartja a szemeit a veszélyre készen. Milyen lehet itt eltévedni? És mennyi idő múlva érnénk el a legközelebbi házat?
Ám ez a veszély egyelőre nem fenyegette. Volt saját térképe, és a tájolót is aránylag jól tudta kezelni. Enélkül is meg tudta volna állapítani, merre van észak, de valahogy biztosabbnak érezte magát a kis műszerrel a zubbonya felső zsebében.
- 0111. szakasz, fegyverfelvételhez...

Az élet sosem fog elmúlni, ezért is nem félek attól, hogy nem sokára meghalok. Bevégzem a művünk rám eső részét, és teljessé teszem életem földi szakaszát.
Az élet csak egy rövidke része valódi lelkünknek, mely a materialista és túlontúl földi dolgokkal foglalkozik, mint például a születés és a halál fogalma...

A nap már lemenőben van, így a parton álló nádviskók árnyai hosszú, elnyúlt foltokat rajzolnak a szikrázóan fehér homokba, míg a türkizszínű tenger habjai csigavonalakat festenek bele, ahogy a tompa hullámok egymás után nyaldossák a partot. Beljebb pálmák sorakoznak, némelyiken óriási kókuszdiók csüngenek...