Miért titkoljuk el önmagunkat?
A gondolatainkat, az álmainkat, vágyainkat?
Miért kell egy internetes oldal ahhoz, hogy azok lehessünk, akik valójában vagyunk?
Itt úgy érzem senki sem játsza meg magát!
Bár az élet engedné a tisztaságot, a nyíltságot, azt, hogy egy kimondott szó után, merjünk még belenézni álmaink pasijának, nőjének szemébe, és bár ne lennénk zavarban, hanem teljességgel természetes jelenség lenne a szerelem. Bátran, bárhol és bármikor felvállalható lenne, de persze bizonyos határokon belül!
Bár az őszinteség egyszerre adna biztonságot és boldogságot és nem csak sértésként vágnák az emberek egymás fejéhez.
A szorongás, depresszió, félelem pedig kitörlődne az emberekből.
Az örök földi életre talán nem is vágyunk, mert szerintem jobban sajnáljuk azt, aki fontos nekünk és elveszítünk, mint saját magunkat. Mostanában ezt a fajta halálfélelmet nem látom az emberek arcán. Viszont a keserűséget, a minden napi rutin nyomait bizony nap, mint nap. Szomorú tények ezek, amin sürgősen változtatni kellene, de ehhez össze kell fognunk és nem csak dédelgetni az álmainkat, hanem közösen támogatni a lelki fejlődést. Mert bizony nagyon le vagyunk maradva a szellemi fejlődéshez képest.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Jelenleg 13 éves vagyok.
Hozzászólások
.....
Az, hogy a boldogtalanság az ember alapállapotává vált, elsősorban a nevelésnek köszönhető. Amikor egy gyermek megszületik, minden idegszálával a környezetét lesi: lénye tiszta mezejére, a külvilágból eltanult minták építik fel személyiségét. Mikor egy gyermek békésen gyönyörködik az életben, vagy épp boldogan elmerül a játékai között, a kutya sem törődik vele, sőt, a szülei örülnek, hogy csend van végre, s megnézhetik a tévében a meccset, vagy az aktuális szappanopera következő részét. Ha a gyerkőc hangosan kacagva boldog, még rá is ordítanak, meg is büntetik, mert hát nem hallják, mit sugároz nekik a Doboz… Ám amint beteg lesz, azonnal szeretetteljesen fordulnak felé, azonnal kitüntetik figyelmükkel. A gyermek rájön, hogy csak akkor kapja meg azt a figyelmet, amit szeretne, csak akkor lesz "jó" gyerek, csak akkor kap szeretetet az ordítás helyett, ha beteg, ha szomorú. Így válik hát egy ember személyiségének alapjává, a létezése alapállapotává a boldogtalanság…
Ha most a szüleid nyakába akarod varrni a saját boldogtalanságod, akkor sosem fogsz megszabadulni a beléd nevelt elvektől, s az egész életed a görcsös örömhajhászásra fog elmenni. Már csak azért se hibáztasd a szüleidet, mert beléjük is azt nevelték, hogy a boldogtalanság erény. Ráadásul a megoldás kulcsa nem a felelős keresése, hanem a folyamat tudatossá tétele. Mert ha tudatára ébredsz a neveltetésed ezen átkára, esélyt kapsz a szabad életre, esélyt a boldogságra. Ne maradj egy beprogramozott számítógép: ha vágysz a boldogságra, akkor lépj túl a beléd nevelt programon. Megteheted, ha akarod…
Mindent megtehetsz.
A. J. Chrisztián