Az Ablak

Két súlyosan beteg feküdt ugyanazon korterembe. Egyikük minden nap délután felült az ágyában egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa szervezetét. Az ágya a korterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakom át a kinti világból. A másik ágyon fekvő beteget, egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolok tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részlegességgel írta le a kinti világot, a másik folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő beteg nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a beteget fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetem, hogy kivigyék az elhunytat.

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyba fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezni őt az ágyon majd magára hagyta. Lassan fájdalmaktól gyötörve az ablak fele fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.
- Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! – mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derünket és boldogságunkat osztjuk meg, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg pénzért.
Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg napjaidat, melyek száma, - bármilyen sok is jusson, – véges.