Egyéb történetek - 156.oldal

Fáradt vagy már… Már nem tudsz mihez kezdeni. Gyűlölöd, ami történik Veled. Nem bírod tovább, érzed, hogy belül Benned, ordít a fájdalom, ami egy könnycseppet szül szemedre, majd abból az egyből egész folyó lesz, ami csak folyik, és úgy érzed, sosem apad el, csak gyűlik bele a hatalmas tengerbe, eddigi életed könnyeinek tengerébe, ami már egy egész világot elmoshatna, a Te világodat, az álmaidat, a reményt, a boldogságot...

És Roger, 25 év után, végre mindent megértett. És mindenre emlékezett. Fehéren izzó pengeként hasított agyába a felismerés: valamiben, annyi évvel ezelőtt, végzetesen tévedett. Most, olyan hosszú idő óta először, a szíve mondta ki az igazságot: megbocsájthatatlan bűnt követett el, elárulta nemzedékét, és végül olyanná lett, akihez hasonlókat fiatalkori önmaga mindig is gyűlölt. Nem volt más választásom – suttogta halkan a tudatában megszólaló, könyörtelen hangnak. – A fenébe is, nem tehettem...

Eljött egy új nap, a lány odaért a padhoz, de nem volt ott senki így leült, és várt. Az eső aznap is esett, de most sokkal viharosabban. Bea –mert így hívták- fázott, de úgy gondolta megéri elázni, ha láthatja Őt. De a fiú csaknem jött. Pedig a közelben volt. Beától nem messze, úgy tíz méterre állt. Túl bátortalan volt talán? Bár szívesen beszélt volna a lánnyal, de még nem tudott volna mit mondani. „Majd legközelebb!” gondolta...

Aztán eljött a nap, ami lelkileg összetört akkor hosszú időre. Egy fennsíkon volt a csata, részletekbe nem bocsátkoznék, lényegtelen ilyen távlatokból... Tisztán emlékszem... szabályszerűen egymásnak rohantunk a napsütötte mezőn és összecsaptunk. Ellenfeleim sorra térdrehullottak és csak küzdöttem "gépiesen". Ekkor megláttam feleségem a csatatéren és felsikoltott a kérdés bennem, hogyan lehet itt...

1975-ben látta meg a napvilágot. Azt a napot, melyet a mai napig átkozott napnak emlegetnek az újságok és az emberek. Kedd! Ezen a nyári napon gyilkolták meg Minidivarelt a Niuplikonok legendás vezérét. Halála pusztulást jelentett… és átka melyet arra az egy emberre mondott, ki meggyilkolta, emberek tömegének halálát jelentette…
A gyilkosa ki féltestvére volt Minidivarelnek kínkeserves halállal végezte. Napról-napra öregebb és gyengébb lett, míg egy éjjelen porrá omlott szét, mintha...

igényes, izgató erotikát írni nem könnyű. keveseknek közületek megy, de ők a kisebbség. legtöbbetek írásából csak az írni-nemtudás és a vágyakozó ábrándok tükröződnek. így írtok ti, erre gerejedünk mi, avagy paródiák azokról a zsengékről, amiket akkor olvasunk, amikor csak mellesleg van kedvünk a szexhez.

- Tudtam hogy ismerős valahonnan ez a szöveg. – mondta Edward. – A Stonehange környékén egy kelta faluban találtak kőtáblákat, amiken hasonló írás volt. Arról beszéltek, hogy van valahol egy hely, ahol a gonosz uralkodik. Ott van egy tó, amit csak a holtak tavaként emlegetnek. Azt hiszem ez lesz az a tó. Így már meg tudom fejteni a szöveget, de ahhoz le kell mennünk a tópartra.
- Minek? – kérdezte Katie ásítva.
- Vannak itt olyan dolgok, amik elég zavarosak. Lehet, hogy a tó...

Még nem tudtam, mi várhat rám. Mi rosszabb, mint a halál? A kiságy üres. Gondolatok milliói futnak át az agyamon. A színes játékok szétszórva hevernek a földön. Kint megállíthatatlanul szakad az eső. A cseppek kopogása, akár a léptek dobogása. Akár a volt férjem lépteinek zaja. Megéreztem a levegő apró tölteteiből a veszélyt."Menj a kicsihez."Az anyai ösztönöm mágnesként húzott a kisfiamhoz, de tudtam, hogy nem vagyok képes megvédeni...

Kiértem az utcára, s láttam, hogy az égiek pocsék munkát végeztek. Mindenhol olvadó vízcsöpögés hangja, sáros latyak, helyenként befagyott tócsák; a látvány öntudatlan félelmet ébresztett bennem, rettegtem a hazaúttól. Azt hiszem, a körülmények hálóztak be...

jó szájönszfiksönt vagy fantáziadús fántözit írni nem könnyű. nektek nem is megy. nézzünk néhány példát, milyen hibákat is követ el a műkedvelő (és nem sztétika-kedvelő) delikvens, aki csak úgy, csak úgy mellesleg foglalkozik az írással, és annak komplett tudományával. paródiák következnek...