Egyéb történetek - 120.oldal

Vajon ha valaki eléri a csúcsot, akar utána zuhanni? Hiszen alulról mindig újabbak és újabbak törik az utat felfelé, és a csúcson nem marad senki örökké. Mikor érem el a tetőpontot? Lehet-e egy élet végén sikerről beszélni, és van-e értelme halhatatlanságnak? ...

Ez a valóságos történet azoknak is tanulsággal szolgálhat, akik a valamikori sérelmeikért érzett haragjukat az éppen aktuális kedvesükön, szerelmükön, partnerükön akarják kitölteni. Ha olyat bántunk, aki nem tehet arról, hogy egyszer valaki fájdalmat okozott az méltatlan cselekedet...

Újból rám néz, és mosolyog. Most először. Sosem láttam még őt mosolyogni. Nem egy boldog ember, rossz családi körülmények közt nőtt fel és nem is egy olyan, aki bármilyen érzelmét is kivetíti a világnak. De most nevet, és mosolyog rám. Szeretem őt, és ő is szeret engem. Nagyon rég nem érezte már ő ezt. Őt nem szerette senki, nem számított az eddigi életében csak a pénz és az érdekek. A legszebb nyár, legszebb és legrövidebb éjszakája volt a mai. A mi búcsú éjszakánk. Ma vége. Mindennek....

- Fú, még jó, hogy időben ébredtem különben..., mit akartál tenni? - még mindig a hátam mögött állt.
Nagy nehezen én is szóhoz jutottam:
- Semmi..., semmit – mentegetőztem - csak egy kis friss levegőt akartam szívni, semmi rosszat nem akartam tenni, különben is túl gyáva lennék az.... arra, hogy netalán kiugorjak - még mindig úgy álltunk...

- Te barom! - Ginny nevetése félbeszakította sírását, de nem sokáig, mert a következő szavát megint könnyek kísérték. - Miért nem vagyok elég jó neki? Miért akarja inkább azt a kis ribancot? Én mindent megtettem volna neki, de neeem! Ő inkább a kis pityergő picsával etyepetyézik! Hát én is tudok sírni! - Azzal a mozdulattal Draco vállára borult, és keservesen zokogni kezdett...

Elég fessnek látta magát a dereka köré és a fejére tekert törülközőkkel, hosszú, fehér fürdőköpenyében, noha tudta, hogy ez önámítás: a ruha előnyösebbnek mutatta alakját, mint amilyen valójában. Évek óta többé-kevésbé egy kis súlyfelesleggel rendelkezett, amit néha igencsak röstellt, de annyira még nem zavarta tartósan, hogy megpróbáljon megszabadulni tőle...

Persze vannak más emberek is. Vannak, akik felveszik a harcot a világgal… a jó és az igazság nevében. Én tisztelem őket… csak nem értem. Hogy képesek tudni, hogy mi a jó és mi a rossz? Mi igaz és mi hazug? Remélem, igazuk van, és a helyes úton haladnak. De egyelőre nélkülem… Mert én nem csatlakozhatom hozzájuk...

Túl szép lett volna az egész ahhoz, hogy igaz legyen. Nem is volt igaz. Észre sem vettem eleinte, hogy szinte mindig én hívlak, te max. visszahívsz, de magadtól sohasem. A találkozásainkat is így visszaemlékezve, én akartam mindig, és észre sem vettem, hogy te csak úgy elvagy velem...

Ezután már nem szól hozzám, nem néz rám. Pár perc alatt elkészül és otthagy. Majd hív egy hét múlva, ahogy szokott. Sajnálom őt, de nem adhatom meg neki, amire annyira vágyik. Megérdemli, hogy boldog legyen, de velem sosem lenne az. Már nem vagyok dühös, csak csalódott...

Egyszer csak azt vette észre, hogy valaki végig simítja állát, lefelé haladva furcsa, bizsergető érzést keltve a nadrágjában. Le a nyakán, a hasfalán, majd a nadrágon az érzés elmúlt. Kinyitotta jócskán álmos szemeit. Egy gyönyörű lányt látott. Barna, egyenes haj, vékony arc, és egy kaján vigyor.
- Csukd be a szemed, édes, és élvezz-, suttogta lágy hangon, majd a férfi érezte, amit ilyenkor kell…