Kórházi szerelem...?

Oda mentem a kórház ablakához és megpróbáltam kinyitni szépen, csendben, óvatosan. Amikor elfordítottam a nyitót rajta, még minden oké volt, de amikor megpróbáltam kihúzni egy nagyot reccsent. Christoph azonnal felébredt, és oda rohant hozzám és szorosan átölelt hátulról. Én köpni nyelni nem tudtam. Megszólalt:
- Fú, még jó, hogy időben ébredtem különben..., mit akartál tenni? - még mindig a hátam mögött állt.
Nagy nehezen én is szóhoz jutottam:
- Semmi..., semmit – mentegetőztem - csak egy kis friss levegőt akartam szívni, semmi rosszat nem akartam tenni, különben is túl gyáva lennék az.... arra, hogy netalán kiugorjak - még mindig úgy álltunk.
Oda fordultam Christophoz, és megint nagyon szorosan megölelt. A francba! Ez olyan jó volt. Annyira furcsa dolgot éreztem a hasam és szívem körül. Ilyet amikor Tom megölelt, soha nem éreztem. De nagyon-nagyon jó volt, és szerintem ezt Christoph is érezte, mert mélyen a szemembe nézett, és adott egy puszit a számra .Ez tök király volt, csak az a baj, hogy talán, talán... szerelemes vagyok? De hogy szerethettem bele Christophba 3 nap alatt? Akkor ez szerelem első látásra. Nem hittem, hogy ilyen is létezik. És még az a puszi. Olyan hosszan történt, vagy csak én éreztem így? Olyan volt, mintha a mennyországban lennék.

Amikor elhúztam magam - igen én húztam el magam - a karjaiból csak álltam ott. Egy szót nem tudtam szólni, hanem visszamentem az ágyamhoz és lefeküdtem. Christoph odajött és megkérdezte, hogy jól vagyok-e?
- Jól vagyok, légy szíves menj ki és hagyj békén.
- De hát mi a baj, rosszat tettem? - kérdezte kétségbeesetten.
Jézusom, nem elég most nekem anya és apa halála, még ez is, hogy szerelmes legyek. Ezért úgy döntöttem, hogy bevágom azt, hogy utálom és akkor csak nem fog közelíteni. Őt biztos zavarná a korkülönbség. Ez biztos csak olyan vigasztaló puszi volt, érzelmek nélkül, de bennem felébresztette, hogy szerelmes lettem bele. Jaj, de úgy nem tudom őt gyűlölni egy puszi miatt, ami természetesen nekem is jó volt. De muszáj lesz.