Egyéb történetek - 110.oldal

Az életem során sok érdekes, elgondolkoztató sorsot ismertem meg. Az átlagosnál jobb memóriával és következtető képességgel áldott meg Istenem, ezért évtizedeken át tudtam gyűjtögetni az információ mozaikokat, mire sikerült a képet kiegészítve össszeraknom, egy-egy sors, életút egésszé állt össze. Mindig megpróbáltam megérteni a történések mozgatóit is. De a világ változásai miatt a kort, amiről nem tehet az aki benne él. A mai tudásunkkal, erkölcsünkkel nem lehet az akkori világot megérteni......

Hirtelen ráeszmélsz, nem vagy egyedül a legalább egy tucat átruccanó van körülötted. Aztán a földből kinő Tapsi hapsi rádtuszkol egy ejtőernyőt és lelök a tetőről. Nincs időd kinyitni. Pont egy buszra esel, de nem esik semmi bajod, mert ez Trenton city...

Egy esős nap felmegy a város legmagasabb házának a tetejére egy átlátszó férfi, aki feltehetőleg üvegből van. Nekirugaszkodik az ugrásnak, mintha ötven méter gyors döntőjében lenne, kisvártatva ugrik, átadva magát a gravitáció csodájának...

Most fájdalmat érzek, felemészt belülről. Kifordultam önmagamból. Megváltoztam. Összetörtem. Szerelmes lettem. Elhagytak. Pusztít bennem, a hiány, a fájdalom, a kétségbeesés, a magány. Összetörték a gyermeki énem dédelgette álmokat. Végleg felnőttem...

Az igaz szerelem ritka. Kevés, mint minden, amit nem sző át hazugság álnok, láthatatlan hálója. Szerencsés, ki belekóstol, de meg nem részegül bódító cseppjétől. Ki finoman kóstolja, ízleli a megérlelt nedűt, s nem akar többet, csak annyit, ami a poharába töltetett.
Hiszem, hogy egyszerre felhajtani a szerelem borát kár. A mohósággal elvész a várakozás sejlő gyönyöre. Az íz, az egyedi, ugyanolyan jelentéktelen lesz, mint a többi. Feledhető. Felismerhetetlen...

Már félúton járt hazafelé, amikor az egyik sötét saroknál valami csattogásra lett figyelmes.
Tcs, tcs,tcs. A szaggatott hang nem volt erős, és nem volt benne biztos, hogy nem a részegsége miatt hallja ezeket...

Egy szép napon Dávid szerelmes lett. Emlékszem a napra, hiszen ez pontosan 2 éve történt. A lánynak gyönyörű méz szőke haja volt, és csillogó kék szeme, elbűvölő mosolya. Ha fiú lettem volna, biztos én is beleszeretek, de mivel lány vagyok, így csak irigykedtem rá. Dávid az első perctől oda volt a lányért, és úgy vettem észre, hogy a lánynak is nagyon tetszik az én legféltettebb barátom. Félni kezdtem...

Ekkor kezdte el mondani halálos ítéletemet… Hogy nem tudja, hogy mi a baj vele, de nem tud megszeretni, pedig tökéletes lány vagyok és velem nincs semmi baj, csak benne van a hiba talán a múlt miatt, és hogy nagyon fontos vagyok neki, stb. Ahogy ezt kimondta érezem, hogy vége… vége van az álmaimnak, a vágyaimnak és már sosem lesz enyém ez a srác többet...

Elfeledkezünk a villamosról. A galambokat nézzük, ahogy igyekeznek egymást kicselezve a pogácsából csípni. A pogi pedig gurul, egészen a járdasziget széléig. Nem vesszük észre a közelgő villamost. A galambok is elfeledkeznek az óvatosságról, csak a pogácsára figyelnek...

Egy férfi megy el mellettem, megdöbbenéssel és undorral az arcán mér végig. Képzelem, milyen látványt nyújthatok. Egy fiatal lány, lucskos barna haja a szemébe lóg, bőrig ázva, két papírlapot szorongatva tántorog az utcán. Megáll egy pillanatra, rám néz, mintha szólni akarna… de aztán vállat von és továbbmegy. Én is ezt teszem. Vonszolom magam tovább...