Star Wars- A hoth-i csata 1. rész

2000 lázadó katonát vezényeltek ki az Echo bázis elé, hogy megvédjék azt a Birodalom közelgő támadásától. Legtöbbjüket karabállyokkal és protontorpedóvetőkkel szerelték fel. Hősünket, Aran Nomate-t egy egyszerű lövészárokba osztották be 8 társával együtt. Előttük éppen egy tiszt mondott lelkesítő beszédet neki, és a csapattársainak. Mindenki tudta, hogy muszály megvédeni a bázist, legalább addig amíg befejezik annak kiürítését. A tiszt befejezte a beszédet és minden ember tapsolni kezdett egy ideig. Mikor a taps elhalt, a tiszt tovább állt, hogy másokat is buzdítson. Nem messze volt tőlük egy tányérágyú, amihez most lépett oda a kezelője. Leült az mögé, és beindította azt. Egy rövid és halk vinnyogás jelezte, hogy az ágyú működőképes. Arannak most alkalma volt jobban megnézni társait. 3 nő, és 5 férfi volt körülötte. Már éppen be akart nekik mutatkozni, amikor egy hangosbemondó szólalt meg:
- Birodalmi lépegetőket látok! Ismétlem. Birodalmi lépegetőket látok!

A bejelentést követően csend borult az árokra. Az Aran mellett álló katona kutatni kezdett a táskájában, mígnem előhúzott egy régebbinek látszó távcsövet. Először belenézett majd álítgatni kezdett rajta valamit. Mikor abbahagyta tátott szájjal meredt egy bizonyos pontra. Mikor már többen nézték elkezdte körbeadogatni a távcsövet, és a többiek reakciója sem tért el nagyon az első emberétől. Végre Aranhoz ért a távcső. Mohón tartotta a szeme elé. Ő is elámult a látványtól. 5-6 Birodalmi AT-AT lépegető képe bontakozott ki a távolban. Körülöttük még jó néhány kisebb lépegető is mozgolódott. Nagyjából durván 1 km-re lehettek. Fölöttük hamarosan két tucat hósikló száguldott el, a lépegetők irányába. Aran rájött, hogy már több mint egy perce szorongatja a távcsövet a kezében. Sietve továbbadta a mellette lévő férfinak. Közben társai kibiztosították a fegyvereiket, és így ő is így cselekedett. Ezután minden másodperc örökkévalóságnak tűnt. Percek múlva már látótávolságba kerültek a lépegetők és tüzet nyitottak a lázadókra. A mellettük lévő tányérágyú is megkezdte a tüzelést az egyik négylábú lépegetőre. Már távcső nélkül is látszott, hogy az egyik hósikló vontatókábellel kezdte körbetekerni az egyik lépegetőt. Három kör után már vastagon látszott a lépegető lába körül a kábel.

A sikló kioldotta azt és elrepült. Az AT-AT a következő lépésnél már megbotlott, és magatehetetlenül zuhant le a földre. A sikló egy félkört leírva visszafordult, és lézerágyúival könnyedén szétlőtte a lépegetőt. Mindenhonnan örömujjongás hallatszott a lázadók lövészárkaiból. Aran társai elkezdtek kimászni a lövészárokból, és elindultak a lépegetők felé. Pontosan a legrosszabb időben. A vezérlépegető becélozta a közelükben álló tányérágyút, amit sikerrel első lövésre eltalált. Aran visszazuhant az árokba (ugyanis épp társai után akart indulni). Lábába belenyilalt a fájdalom. Rögtön a társaira gondolt, de beletelt neki fél percbe, mire fel bírt kelni a fagyos földről. Rendesen csak fegyverére támaszkodva tudott feltápászkodni a földről. Azonnal társaihoz rohant, és ellenőrizte a pulzusukat. Csak egyikük élt. Az a férfi, aki nekik adta a távcsövét. Aran elkezdte bevonszolni társát az árokba. Első ránézésre semmi baja sem volt, de talán belső sérülése van, gondolta a férfi. Ahogy beértek az árokba, rögötön lefektette a földre. Aran ekkor ballra nézett. Az ágyú kezelőjének elszenesedett holtteste a földön feküdt. Körülötte az ágyú darabjai. Aran ekkor újra lenézett társára, aki nyitogatni kezdte a szemét. Úgy látszott, hogy magánál volt, és komolyabb sérülést sem szenvedett. A férfi felé nyújtotta a kezét:
- Evan. Evan Norden.
Aran pedig bemutatkozott:
- Aran. Aran Nomate.
- Mi lett a többiekkel?- kérdezte Evan.
- Mind meghaltak.- felelte Aran.

Evan hirtelen felállt, és így láthatta elesett társai testét. Aran is felállt, és mindkette szomorúan néztek. Egy pillanattal később Aran felkiáltott:
- Nézd! - mutatott egy bizonyos irányba. Jól kivehető volt, hogy egy AT-ST felderítő-lépegető tart feléjük. Aran lebukott, Evan pedig kiugrott az árokból és elindult bajtársaik teste felé.

Aran kíváncsian nézte, hogy mit csinálhat bajtársa ott. Evan megfogta saját, ottfelejtett karabélyát, és elvett a társaitól két protontorpedóvetőt. Ezekután visszarohant az árokba, és odaadta társának az egyik rakétavetőt, majd azt mondta:
- Ezekkel kilőhetjük a lépegetőt, de először feküdj le, és csinálj úgy mintha halott lennél.- osztotta ki utasításait Arannak. Mindketten lefeküdtek a földre, és mozdulatlanok maradtak. A lépegető ideért, de hamar tovább is akart állni, látván, hogy itt ,,mindenki" halott. Mikor az AT-ST megfordult, Evan fölkelt, és a kis lépegető felé lőtt. A rakéta telibe találta az AT-ST lábait, amely nyomban eldőlt, és kisebb robbanások rázkódtatták meg a roncsát. Evan ledobta a rakétavetőt, és magához kapta lézerkarabéllyát, majd elindult a lépegető felé. Aran észbekapott és követte társát a roncs felé. Evan kinyitotta a lépegető fején lévő ajtót, amiből füst szállt fel. A férfi benézett, de azonnal kidugta a fejét a roncsból.
- Mind a ketten meghaltak.- mondta Evan a pilóták helyzetét.- Most mit tegyünk?
- El kell érnünk egy transzportot. A bázis nincs messze, és szerintem azt még nem foglalták el.- adott választ Aran társa kérdésére.
- Rendben, akkor igyekezzünk.- mondta Evan, és felkapta vállára Aran még nem használt protontorpedóvetőjét.
Majd a hegyek mögött elindultak, nehogy keresztezzék magukat az AT-AT-ok útvonalával.