Hollan Kiara Naplója

1. bejegyzés

A nevem Hollan Kiara. Nem emlékszem másra a múltamból, csak ez lebeg a szemem előtt. A többi elítélt úgy tizenhatnak tippel. Lehet, hogy igazuk van. Meglehet, hogy nem. Az űrsikló egy nap alatt legalább kétszáz fényévet halad előre egy számomra ismeretlen cél felé. Nem tudom miért akarnak lecsukni. Helyesbítek, már le is csuktak. Szerintem embert öltem. És ha kell újra megtenném. Remélem nem tér vissza a múltam. Sok férfival összezárva lenni nagyon szar. Nem is értem, hogy juthattam idáig... Az egyikük, egy charme-os fiatal férfi megszólít:
- Szia édes. - mögöttem áll. Ha lenne nálam egy kés szívesen szíven döfném vele.
- Helló szépfiú. Nem most születtem úgyhogy ne is próbálj megfélemlíteni.
Rávillantom a legdermesztőbb és legkegyetlenebb mosolyomat, erre ő visszaül a helyére. Maradjon is ott. A hangosbemondó megszólal, recsegős hangján.
- Egy perc az érkezésig.
Remek. Megérkeztem a dutyiba.
Kilökdösnek minket az ajtón és elképesztő látvány tárul a szemem elé. Egy hatalmas betonból épült erőd előtt állok. Hiába van 2319 még mindig nem tudom elhinni, hogy léteznek még ilyen 22. századi építmények. Leküzdöm a csodálatomat és arra gondolok, hogy ez az a hely ahol valószínűleg meghalok. Egy olyan bűntény elkövetése miatt amiről egy emlékem sincs. Vicces. Annyira, hogy elnevetem magam. Hangosan, önfeledten nevetek. Nevetésem  hangjait visszaverik a komor betonfalak. Ez is vicces. Az már nem annyira, hogy egy őr jön felém, áramos DT36- tal a kezében. Ez nem jó. Feltűröm, fekete rabruhám bő ujjait és felé fordulok. Kész vagyok harcolni.
- Miss Hollan álljon vissza a sorba és hagyja abba a nevetést.
Ez biztos egy betanult szöveg mivel már abbahagytam a röhögést. Felém lő, de nagyon ügyetlen, simán kitérek a lövedék útjából. Többre számítottam. Egy másik őr is megindul felém. Még mielőtt ideérne az elsőt állkapcson rúgom, őt pedig lelövöm az újonnan szerzett menő kis villámló DT36- tal. Azonnal a földre esik, kis villámok futják be a testét és ölelik körbe a végtagjait. Végül egy egész csapatnyian ugranak nekem és a földre szorítanak. Kapok egy ütést a puskatussal és elvesztem az eszméletem. Mégis, hogy győzhettek le? Eszembe jut még valami. A másik nevem ez volt: Az éj hölgye. Ez tetszik. Most már viszont úgyis mindegy. Börtönbe kerülök.
Egy üvegliftben ébredek. A falhoz erősített lánccal korlátozzák a mozgásom. Előttem áll az első őr akit jól állon rúgtam. Lilul is már az arca. Felszisszenek. ez holnapra nagyon csúnya lesz.
- Hé, haver milyen az állad? - kérdezem, mire ő felé fordul és jól bever nekem egyet.
Igen. Megérdemeltem. Valamire csak most eszmélek rá. Süt a nap. Alattam a felhőtakaró alatt egy hatalmas vízfelszínt pillantok meg. Egy másik bolygó? Nem, ez volt a betonfalakon belül, egy tényleg HATALMAS vízzel borított terület. a közepén van a börtön, egy hatalmas, az égbe törő fehér oszlop tetején egy kisebb város terül el. Nem jutok szóhoz. Ez lenne a Mandara? A kemény börtönbolygó?
- Mi van újonc? Csak nem elakadt a szavad?
- Nem. Csak nézem milyen szép  bolygótok.
Mekkorát hazudtam? Igenis elállt a szavam. Egy kis csöngetés jelzi, hogy felértünk a kis városhoz. Az égbe.
- Üdvözölünk Mandarán. - mondja gúnyosan az egyik őr.
Kitessékelnek a liftből. Egy tölcsér alakú város, amiben minden "rabnak" van egy buborék szerű szállása. Az egész fehér és néhány helyen üveg. Csodálatos...
Mielőtt berendezkednék az őrök átadnak egy kedves mosolyú, de komoly tekintetű nővérnek aki elvégez néhány orvosi vizsgálatot, majd kijelenti, hogy egészséges vagyok. Egy újabb szoba következik ahol kapok egy új ruhát. Ez testhezálló és kék, néhány helyen fém berakással. Érintésre az anyag fénylik. Van hozzá egy menő, ugyanilyen színű magassarkú csizma is. Lenyűgöző, hogy bánnak itt az emberrel. Viszont egy kérdés nagyon is foglalkoztat. Miért teszik ezt?
A legfelső szinten van a cellám. A fele üveg. Egy helyem még a padló is. Nincs ágy, csak egy fehér asztal egy székkel. Meg egy gyakorlótábla kis korongokkal. Hogy elüthessem az időt valamivel. Egy ajtót is felfedezek ami mögött egy tiszta és kulturált mosdót fedezek fel. Miért minden ilyen tökéletes és tiszta? Én korhadó falakra és szakadozott matracra gondoltam. Valamit akarnak. Talán ez nem  is börtön hanem mondjuk kiképzőhely? A kísérőm kimegy és én lefekszem az üvegre. Innen mindent látok. A másik oldalon is van egy ilyen. Az a belső térre néz ahová a liftből kérve érkeztem. A hátamon fekszem és elmélyülök a gondolataimban amikor benyit egy ember. Látom, hogy egy körülbelül velem egyidős fiú az. Fehér ruhát visel. Haja barna, szeme kék. nagyon jóképű. Megszólal.
- Ön Hollan Kiara? - bólintok. - Holnap megtud mindent amin eddig gondolkozott. Az igazgató honlap elmondja önnek a hely valódi funkcióját.
Akkor mégis jól éreztem. Van valami a színfalak mögött.
- Viszlát Kiara kisasszony. Remélem még találkozunk.
Kimegy. Az ajtó becsukódik én a zár kattanását hallom. Egyedül maradok a gondolataimmal. Holnapig...

Rögzítve: 2319. gunszing hónap. 18. napján
Szerző: Hollan Kiara
Cím: Hollan Kiara Naplója
Utolsó szerkesztés: Ma