Star Wars A múlt biztos... 2. rész

- A leszálló egységek vegyék körbe a túlélőket, hogy védve legyenek beszállás közben. – osztotta parancsát Kéler az egyik csatahajó utasterében – Tegyen le minket annál a két túlélőnél. – mutatott Dzséjtre és Nakatára, aki mindent megtett, hogy megvédje életüket.
A csatahajó megközelítette őket, de még talajt sem ért, mikor Kéler már aktivált fénykardjával társai segítségére sietett. A két Jedi és a hajó már több is volt, mint elég a védekezésre. Az, hogy a hajóból kiugró klónozott katonák még fedező tüzet is biztosítottak, már csak ráadás volt.
- A hajóra, gyorsan. – kiabálta túl Kéler a fegyverek zaját.
Nakata eltette fegyverét, magához vette Dzséjtét, majd a fiút is a vállára kapta és felszökkent a csatahajóra. Amint Kéler és a katonák is a fedélzeten voltak, a csatahajó a magasba emelkedett. Csatlakozott a többi felszállóhoz és Geonosis síkságai felé vette az irányt.
- Épp időben érkeztél barátom. – hálálkodott Nakata – Kösz.
Lézernyaláb suhant el a csatahajó mellett, mire az meredek fordulóval a távolabb dúló csatatér felé fordult. Alattuk a köztársasági sereg már gyülekezett, hogy harcba szálljanak a droidsereggel. Még távolabb egy csatahajó szétlőtt egy techno uniós hajót, ami a földre borulva droidokat is magával sodort a pusztulásba.

Kéler hajója csatlakozott egy kötelékhez, ami a felszállni készülő gömb alakú hajók felé vette az irányt. Mindegyik rakétát indított a Kereskedelmi Szövetség legközelebbi csillaghajójára, de a találatok hatástalanok voltak.
- Azonnal kórházba kell vinnünk Dzséjtet. – nézett padawanjára Nakata. Érezte, hogy a fiút kezdi elhagyni az Erő.
- Pilóta, vigyen a szanitéc hajóhoz. – parancsolta Kéler.
- Értettem. – jött a válasz, mire a csatahajó szűk fordulóval elhagyta a csatateret és landolt egy háromszögletű hadihajó mellett.
Nakata vállára vette tanítványát, leugrott a gépről és a hajó mellett felállított tábori kórházból kisiető orvosokhoz vitte.
- Garn, nagy teljesítményű lézertől származó lőtt seb a hason. Közel tizenöt perce történt. Dzséjt Ön Frájn a neve. – fektette le a magatehetetlen testet a hordágyra.
- Innét a mi gondunk. – mondta az orvos.
Nakata biccentett, majd visszarohant a várakozó csatahajóra. Amint a fedélzetre ugrott, máris visszaindultak a csatába.

Ami egyre hevesebben dúlt. Megérkeztek a köztársasági sereg földi telepítésű egységei. Az AT-TE lépegetők, és a SPHA-T lépegetők, amik nagyteljesítményű ágyúhordozók voltak. Válaszul a droidsereg útjára bocsátotta a sorozatvető droidokat, amik rakétatűzzel pusztították el a telepítő hajókat, így még a levegőben elpusztítva magukat a lépegetőket, vagy a már földre rakott egységekre nyitottak tüzet. Az eredmény mindkét esetben ugyanaz.
A mészárlást látva Kéler úgy döntött, a rá bízott légierővel megállítja a sorozatvetőket.
- Egyes kötelék, vegyék célba a sorozatvető droidokat és pusztítsák el őket. Kettes kötelék, próbálják megfékezni a Kereskedelmi Szövetség hajóit.
Az egyes kötelék lecsapott, mint aiwha a lándzsahalra. Rakétáik és lézereik tüze ócskavassá olvasztották a sorozatvetőket, meg pár tucat droid harcost is.
- Irány a hadihajók. – utasította Kéler kötelékét.
- Miféle madarak ezek? – kérdezte Nakata a kísérőjükre bökve.
- Kis Repülési Magasságú Roham Transzport/gyalogsági jármű. – válaszolt Kéler, de Nakata értetlen ábrázatát látva hozzáfűzte – Csak LAAT/i-nak hívjuk. (Low-Altitude Assault Transport/infantry rövidítése)
- Ettől máris okosabbnak érzem magam. – jegyezte meg szarkasztikusan a Jedi mester.
- Lényeg, hogy működnek.

A kettes kötelék nem járt akkora sikerrel, mint az egyes. Nem sikerült megállítaniuk a felszálló gömbhajókat, sőt, még jelentős kárt sem tettek bennük. Inkább csak megsimogatták őket. Kélert bosszantotta a helyzet. Azokon a gömbökön droidok milliói voltak, mind arra készültek, hogy háborúzzanak. Ő pedig nem tudja megállítani őket.
- Bázis, itt Vörös 1-es. – szólt az interkomba – El kéne egy kis földi támogatás.
- Máris Kéler. – Yoda válaszával szinte egy időben a támogatás is megérkezett.
A SPHA-T-k felemelték gigantikus ágyújukat és célba vették a legközelebbi hajót. A koncentrált tűz elpusztította a repulzorokat, s a gömb visszahullott a földre. A felszálló porfelhő minimumra csökkentette a látótávolságot, ami kedvezett a különleges sisakot viselő klón katonáknak.
Kélerék csatahajója is ennek a felhőnek a belsejében repült, közel a lezuhant hajóhoz. A pilóta alig bírta egyenesbe tartani hajóját a feltámadó szélben.
- Neki ne menjen a hajóroncsnak, pilóta! – aggodalmaskodott Nakata szorosan markolva egy fogantyút a mennyezeten.
- Ne aggódjon uram. – hallatszott a pilóta kissé izgatott hangja. Mint klón, egész életében erre tanult, de most, hogy végre harcolhat, rájött, erre nem lehet eleget készülni. És ez tetszett neki.

A homok kezdett leülepedni, és a csatahajó legénysége megpillanthatta a roncsot. Velük szemben. A klónozott pilóta megemelte hajója orrát, miközben bukófordulóba kezdett. Kihasználva a roncs gömb formáját elkerült egy antennát, s eltávolodott a lezuhant hajótól.
- Jó volt. – dicsérte Kéler kifújva tüdejéből a bent rekedt levegőt.
- Köszönöm, uram.
- Mintha az ott egy hangár lenne. – mutatott a távolba egy hegyre Nakata, aminek oldalán egy rés tátongott.
- Aha. Menyünk oda. – meresztette szemét Kéler.
A csatahajó percek alatt elérte a hangárat. A Jedik és a klón katonák kiugrottak az utastérből, aztán a pilóta eltávolodott, hogy biztosítsa a környéket. Röpke pillanat alatt tűzharc bontakozott ki az építményben lévő köztársaságiak és szeparatisták között. A két Jedi azonban komoly előnyre jutatta a klónokat, így a csata olyan hirtelen zárult le, mint ahogy elkezdődött. Droid és geonosisi tetemek hevertek mindenütt, míg a klónok közül csak ketten estek el.
- Parancsnok, fésüljék át az épületet. – utasította a rangidős klónt Kéler.
- Értettem, gyerünk. – intett, s a katonák eltűntek az egyik kapun.

Kéler és Nakata egyedül maradtak a hangárban. Biztosítani akarták a helyet, nehogy még valaki megszökjön. Főleg ne Dooku, aki valószínűleg ebben az épületben tartózkodik. Vagy tartózkodott.
- Rossz előérzetem van. – morogta Nakata a sötét csarnokot fürkészve.
- Nekem is. – pillantott a hangárkapu felé Kéler. A csata kezdett elcsendesedni, bár idáig amúgy sem hallatszottak el a lőfegyverek zajai. Csend honolt körülöttük.
Ebben a pillanatban egy hangfegyver találta telibe Nakatát és röpítette át a hangáron. Végül a falról lepattanva holtan terült el a földön. Olyan gyorsan, olyan hirtelen távozott az élők sorából, hogy Kéler fel sem fogta, mi történik.
Újabb lövés dördült, fülsüketítő robbanásként hatva a csarnokban. A Jedi csak az Erőnek köszönhetően bukott le előle, pördült meg és állt szembe támadójával.
- A franc ebbe… – ütögette meg fegyverét Rainos – A sugárvetők sokkal megbízhatóbbak. – azzal elhajította a szerkezetet és előrántotta pisztolyát.
Tüzet nyitott a Jedire, aki a lövedékeket hárítva felé indult. Egy visszapasszolt lövedék szétolvasztotta fegyvere csövét. Rainos fájdalmasan felkiáltott és eldobta az ócskavassá degradált sugárpisztolyt.
- Add meg magad, Rainos. – kiáltotta Kéler.
- Feleségül ne vegyelek, Jedi? – azzal leakasztott mellényéről egy hődetonátort és ellenfél felé hajította.

Kéler az Erővel eltérítette a szerkezetet, de már későn. A robbanás által keltett légnyomás a földre lökte, a füst eltakarta előle Rainost. Aki kihasználva az alkalmat Nakata holtestéhez sietett. Felkapta a fénykardját és aktiválta. Ámulattal nézett végig a kék pengén.
- Mindig is ki akartam próbálni egy ilyet. – mondta magának.
Ebben a pillanatban Kéler átszelte a füstöt és nekitámadt a Kereskedelmi Szövetség tábornokának. A lila és kék pengék sercegve csaptak össze újból és újból. Vágást védekezés, védekezést támadás követett. Mindketten jó vívók voltak. S bár Kéler előnyt élvezett Jedi mivolta miatt, ellenfelét sem lehetett lebecsülni. Mű végtagjai tökéletesen ellensúlyozták eme hiányosságát.
A harc hevében Rainos egy fejre irányított függőleges csapása átfordult az ellenfél kardjának markolatára mért vágássá. Kéler már túl későn vette észre az apró módosítást és nem tudta kivédeni. Rainos kettészelte a markolatot, majd megpróbálta lefejezni, de a Jedi oldalra vetődött, majd végigszaladva a falon Nakata holteste mellett landolt.
- Ügyes vagy Jedi. Bár csak apád is ilyen ügyes lett volna annak idején, mikor megöltem. – köpte a szavakat.

Rainosnak nem kellett volna Kéler halott apját emlegetnie, pláne úgy nem, hogy saját két kezével ölte meg. A bosszú fortyant Kéler, kinyúlt az Erővel, magához ragadta Dzséjt Nakata övébe rejtett fénykardját, és nekirontott Rainosnak. A düh, a gyűlölet hatalmas erőt adott neki, amit rettentő gyorsasággal fejtett ki. Többször is majdnem kiütötte ellenfele kezéből a fénykardot. Nem cselezett, nem védekezett, csakis támadott. Végül Rainos annyira kifáradt, hogy elvesztette uralmát gépi végtagjai felett, látása elhomályosult és kis híján hanyatt esett. Kéler ezt kihasználva erőteljes csapást mért Rainos vállára. A fénykard egyetlen érintésre is képes vágni, ekkora csapás azonban úgy választotta el a férfi vállát a testétől, mint ha az ott sem lett volna.
Rainos fájdalmasan felüvöltött, amit a nyaka felé lendülő zöld penge fojtott el.
- Ne! – sikította halálfélelmében.
Kéler elméje hirtelen kitisztult és megállította a lesújtó pengét. Kis híján megölte az előtte térdre rogyó férfit. Ekkor döbbent rá, hogy majdnem elnyelte a Sötét Oldal.
Hát ilyen könnyű? Ilyen könnyű lenne a Sötét Oldalra kerülni? – tódultak a kérdések a fejébe – Még engem is megkísértett, akit máskor sose. Engem, aki alkalmas lenne a Jedi Tanácsba. Akit Yoda és a Tanács oly nagy becsben tart. De, ha ez ennyire egyszerű, akkor a Sötét Oldal tényleg erősebb, mint a Világos.
Belegondolt, hogy milyen könnyen legyőzte Rainost, bár nem volt egyenrangú ellenfél. Érezte, milyen könnyű irányítani, milyen könnyen győzelemre viheti, pedig nem is volt tudatában, hogy a befolyása alá került.
Ryonra. Ha tisztában vagyok vele, hogy a befolyása alá kerültem, még több erőt adhat. Ha pedig én irányítanám a Sötét Oldalt, és nem fordítva… nagyobb Jedi lehetnék, mint Yoda… mint Skywalker valaha is lehetne. – megrázta a fejét – Én Kéler Ön Frájn Jedi lovag vagyok. Ha behódolok a Sötét Oldalnak, nem leszek jobb, mint Dooku.

Rainos látta a fölé tornyosuló Jedi lovag vívódását, s úgy döntött, kihasználja.
- Jól gondold meg Kéler Ön Frájn a következő cselekedeted. – kezdte semleges hangon, próbálva a Jedi énre hatni – Mert ha most halálra sújtasz, a bosszúd beteljesül és behódolsz a Sötét Oldalnak. – ezt jól tudta Dookutól és a hajdani Darth Maultól – Jól gondold meg, mert akármit is teszel, az örökre megváltoztatja az életed.
Kéler Rainosra meredt. Igaza volt, ezt biztosan tudta, mint ahogy azt is, hogy csak az életét próbálja menteni. De olyan nagy a kísértés. Nem csak a Sötét Oldalé, hanem a bosszúé is. A kettő persze egy és ugyan az.
Á… nem éri meg. – űzte el fejéből a gondolatot – Ha ellenállok, akkor leszek igazán nagy Jedi.
- Meggondoltam. – mondta ki könnyedén Kéler.
Rainos megkönnyebbülten sóhajtott, aztán a zöld penge függőlegesen keresztül metszette testét. Megkönnyebbült ábrázattal vált kétfelé arca, hisz fel se fogta, mi történt vele.
Kéler maga sem tudta, miért sújtott le kardjával. Egyszerűen úgy érezte, így volt helyes. Ennyit megért neki apja emléke.
NEEEEEE!!! – csendült fel egy hang elméjében, apja hangja.

Hirtelen valami megmagyarázhatatlan Erő suhant végig rajta. Valami mély, sötét, csábító. Ekkor rájött, milyen könnyű volt megölni Rainost, egy fegyvertelen embert. Ilyen a Sötét Oldal, mely most hívogatta. De Kéler nem törődött vele. Inkább apja emlékére koncentrált, aki most már békében nyugodhatott. Elűzte lelkéből a gonoszt, a bosszú beteljesülésével a sötétség átjárta, majd elhagyta. Azonban most már tudta, hogy ha nem vigyáz, őt is könnyedén elcsábíthatja a Sötét Oldal.

Dzséjt felépült még mielőtt visszatért volna Coruscantba. Értesült mestere és Rainos haláláról. Mégsem örült, de nem is volt szomorú. Mintha ez a két érzelem semlegesítette volna egymást. Inkább ürességet és megnyugvást talált, mikor lelke mélyére pillantott.
- Hogy vagy? – lépett mellé Enolly Ön Frájn, Dzséjt legidősebb bátyja.
- Furcsán érzem magam. – fordult el az ablaktól Dzséjt – Nincs már apám, nincs mesterem és meghalt az is, aki mindkettőjük halálát okozta. Ráadásul nem is én bosszultam meg a halálukat, hanem Kéler.
- Igen, de testvérünk, veled ellentétben, önvédelemből ölt. Te a bosszúd teljesítésed véget gyilkoltad volna meg Rainost. Akkor pedig már a Sötét Oldal rabja lennél. – nézett ki az ablakon Enolly.
Dzséjt, bár nem mutatta ki, elismerte Enolly igazát. Kélerrel ellentétben, ő biztos nem tudott volna ellenállni a Sötét Oldalnak. Hiába, ő sosem lesz olyan erős, mint bátyja. Mint bátyjai. Dzséjt csak a sötét árnyékuk marad.

Az ablakon túl elterülő városra pillantott. Látszólag semmi sem változott. Siklók cikáztak mindenfelé, teherhajók repültek rendezett sorokban. Pedig minden megváltozott. Kitört a háború. A háború, ami talán az egész Galaxis életét megváltoztathatja.
- Hm… hogy vagyok? – ismételte meg az előbb elhangzott kérdést Dzséjt mosolyogva. Az élet fintorain már csak mosolyogni tudott. – Jól. – bökte ki végül.
- Folytatják a tanításod?
- A Tanács dönti majd el, amint megválasztják az új tagokat.
- Én szívesen vállalnám. – mondta ki Enolly.
Dzséjt hálásan, reményekkel telien pillantott bátyjára, majd újra a Jedi Templom kilátótermének panorámaablaka felé fordította tekintetét. Kitört a klónok háborúja, s ő részt vesz benne, akárhogy is alakul a sorsa. Mert biztos volt benne, hogy az élete megváltozik, gyökerestül.

Kéler egy épület tetejéről figyelte a felszálló Acclamator csatahajókat, amik fedélzetén több ezer klón katona indul harcba. Megváltozott. Eddig kiengedett hosszú haját lófarokba kötötte, jellegzetes Jedi viseletét koromfekete, a Jedi öltözetre hasonlító ruhára cserélte. Ez emlékeztette arra, hogy egyszer már majdnem elbukott. Új fénykardjai az övén lógtak.
- A múlt biztos… a jelent éled… a jövőt reméled. – vonta le azt a tanúságot a történtekből, mely az egész életére igaz volt és lesz. Tudta, ezt a mondatot még sokszor meg fogja ismételni.
Furcsa csodálattal nézett végig a felemelkedő hadihajókon, míg arcára kéjes vigyor ült ki, szemgolyója zölden ragyogott. A Geonosison megtudott valamit magáról. Jól ért a hadászathoz. Jobban, mint bármelyik Jedi. A háborúban nagy hasznát fogja venni, és talán azután is.
Egy Acclamator nem messze az épülettől emelkedett a magasba. Borzongató látvány volt, ahogy a monstrum az űr felé indult. Lézerágyúit, mintha közszemlére akarná tenni, megmozgatta, pedig csak rutin ellenőrzés volt. A Köztársaság, mely immár ezer éve fennáll, és egyszer sem háborúzott, most harcra készül. Mennyi esélye van a győzelemre azokkal, akik még lelkükben is háborúznak? A Köztársaság széthúz, a Jedik gyengülnek, a Sithek visszatértek és kitört a klónok háborúja. Senki sem lehetett biztos benne, mi lesz a vége. Kéler is csak két dolgot tudott igazán. Hogy a győztes oldalon fog állni, és hogy:
- Kitört a Csillagok Háborúja.