Anytime, Anywhere 6.

Anytime, anywhere 6.

Joshua segíteni akart neki, de Amy finoman eltolta a kezét.
-Szeretném egyedül csinálni...- bújt ki a pólóból.
A férfi hamiskásan elmosolyodott, közben bólintott, kezeit a tarkójára kulcsolta, úgy feküdt vissza az ágyra. A tekintete arról árulkodott, hogy nagyon szeretné ha már történne valami, mégsem sürgette a lányt, pedig Amy bénázott egy sort...
Már megtanulta hogy kettejük esetében tényleg minden kezdet nehéz és nem volt ez másképpen most sem. Hosszú percekig tartott mire a lány egyáltalán ránehezedett... naívan azt gondolta, innen már megy majd minden mint a karikacsapás, de nem így történt. Amy éppen hogy csak magába engedte és nem úgy nézett ki hogy változni fog a helyzet...
A lány már bánta ezt az egészet. Itt ,lebegett' Joshua teste fölött és úgy érezte, szétszakad ha csak egy centimétert is lejjebb ereszkedik. Nem értette hogy miért van ez, már nem volt szűz ráadásul Joshua is tett róla hogy kellőképpen készen álljon a befogadására, mégis úgy érezte, képtelen megmozdulni. Az ő esetében a felnyársalás vagy a karóba húzás nem tűnt tùlzó kifejezésnek.
Mindkét tenyerével megtámaszkodott a férfi mellkasán, érezte milyen őrülten ver a szíve. Folyamatosan próbálkozott, Josh meg kínlódott.
Rettenetesen nehezére esett nem beleavatkozni a dologba, majdnem megőrült amikor  kiderült hogy nincs tovább... csak a fenekét kellett volna megemelnie és már be is csusszant volna, de tiszteletben tartotta a lány kérését.
-Sajnálom.- suttogta Amy megsemmisülten. Érezte hogy elvörösödik ahogy Joshua szemébe nézett, aki szó nélkül csókolta meg mialatt a derekára csúsztatta a kezeit.
-Segíthetek?- Húzta el a fejét.
-Igen.- válaszolta a lány majd az ajkába harapott, mert tudta hogy ami ezután fog következni, az nem lesz éppen leányálom. Nem is tévedett.
Bár ő volt felül, ismét Josh került nyeregbe... egy megvadult, zabolátlan csődör.
Amy csak hánykolódott rajta, sok beleszólása nem volt a dolgokba, ő mozgott alatta és ő mozgatta le-föl, előre-hátra... remélte hogy a helyzet egyre jobb lesz, de nem akart szűnni a kellemetlen érzés. Josh is sejtette hogy valami nem stimmel, mert egyszer csak abbahagyta a mozgást.
-Mi a baj?-simította végig a lány arcát.
-Fáj...
A férfi nagyot sóhajtott, majd óvatosan leemelte magáról, a helyére fektette, most ő került felülre.
-Lassan fogom csinálni...
Nem hazudott, magához képest őrjítően lassú volt és gyengéd az első pár percben, az elején szinte nem is mozgott, csak feküdt a lányon és csókolta az ajkait. Amy már nem olyan arcot vágott mint akit kínoznak, kivételesen már a behatolást is élvezte, amit mély sóhajokkal hozott a férfi tudtára. Josh olyan közel volt hozzá, hogy a dögcédulája a mellei közé lógott, kihasználta az alkalmat és a nyaka köré fonta a karjait.
A férfi az állát csókolta, majd a nyakát mialatt begyorsított... Amy ügyesen felvette a ritmust, ezzel segített neki egyre mélyebbre hatolni. Joshua egyenesen a fülébe nyögött, ő a férfi tarkóját harapdálta de legalább nem voltak hangosak.
Amy ezt a szeretkezésüket élvezte a leginkább, mert ez végre az volt, Josh törődött vele is, nem volt olyan önző mint eddíg. Az aktus végén magához ölelte, úgy pihentek egymás karjaiban akár egy szerelmespár.
-Mit nem adnék egy szál cigiért... -szólalt meg Joshua elsőként. Ráfért volna egy harmadik zuhany is, alaposan megizzasztotta fiatal szeretője.
Amy kibújt a karjaiból majd kinyitotta az éjjeliszekrényét hogy aztán előhalásszon egy szál bagót. Nem adta oda a férfinak, meggyújtotta, majd visszabújt mellé hogy azután beszívjon egy adag füstöt és egy csók formájában "átjuttassa" Josh szájába. Néhány slukkot megosztottak így, aztán a férfi megkapta a cigarettát.
-Tudod, nem ezért jöttem át.- Amy újra a karjába bújt, vigyázott, nehogy megégesse.
-Akkor miért?
-Mert magányos vagyok.
A lány alig akart hinni a fülének.
-Dehát a feleséged...
-A feleségem szarik rám... nem szeret engem, Amy... a gyerekem az egyetlen esélyem...
-Én szeretlek...
Josh halkan felnevetett.
-Voltál már szerelmes? Úgy igazán, hogy majd belehalsz...
Amy először nem válaszolt, csak adott egy puszit a férfi vállára.
-Lassan eljutok odáig.
-Nem is ismersz. Igazi rohadék vagyok... megcsalom a feleségemet aki a gyerekemet várja, az apádat, aki a barátjának tekint, saját magamat hogy újra és újra lefekszem egy fiatal lánnyal... nem vagyok éppen a legszerethetőbb ember...
-Nem ismerlek még eléggé... de nagyon szeretnélek.- Amy forrón megcsókolta, úgy látszott, nem sikerült lebeszélnie magáról.
-Nem randizhatunk...
-Miért nem? Nem kell ölelkeznünk, nem kell fognod a kezem... csak beszélgetnénk és így megismernélek és persze te is engem. Mit szólnál hozzá?
-Őrült ötlet....
-Máshogy nem megy...
Joshua lassan bólintott.
-Volna kedved holnap meginni velem valamit? Vagyis inkább megenni egy... süteményt.- javította ki magát, nem lett volna jó ötlet kocsmába invitálni. Borzasztóan hülyén hangzott ez a szájából, de tényleg kíváncsi volt ő is a lányra.
Amy elmosolyodott, a szíve hevesen vert.
-Semmit sem szeretnék jobban. De holnap suliban leszek.
-Suliban...- húzta el a száját a férfi. -Hát persze, hiszen egy gyereklánnyal kavarok...
-Te tudod a legjobban hogy nem vagyok már gyerek...
-Csak szűz nem vagy... az nem ugyanaz...
-Ellógom.
-Szó sem lehet róla. Majd délután találkozunk. Háromkor jó? Melyik suliba jársz?
-A St. James-be.
-Ahhoz közel van a Cherrys. Brandy kedvenc cukrászdája...
-Jó lesz a három óra. Már alig várom...
-Most visszamegyek...- mászott ki Jogsh az ágyból majd belebújt a köntösébe, a csuklópántját a zsebébe dugta. -Ha esetleg meggondolod magad, én megértem...
-Nem fogom...

Folyt. köv....
Valószínűleg kétféle befejezése lesz...