Anytime 14.

Amy már alig bírta kivárni hogy hét óra legyen és újra lássa Josh-t, vagyis Joshua lássa őt újra, volt ugyanis egy kis meglepetése a férfinak. Levágatta a haját és ráadásképpen még ki is szőkíttette. Hirtelen felindulásában bebuszozott a városba, a fél napja ráment hogy találjon egy fodrászt aki elvállalja. Az eredmény látványos lett, bár a haja alaposan megsínylette, de ez nem érdekelte pillanatnyilag. Csak Josh véleményére volt kíváncsi, de arra nagyon.

Pontosan hétkor megállt egy ütött-kopott szürke Toyota Hilux a ház előtt. Joshua ült benne, de nem szállt ki, csak integetett a lánynak hogy várja. Nyilván nem akart belefutni az anyósjelöltjébe.

-Ki ez a gyönyörű nő?- mosolygott rá szomorúan amikor Amy egy fekete-fehér pöttyös ruhában beszállt mellé. Fekete, rövid ujjú ingben volt és fekete farmerban, a haját kivételesen nem zselézte hátra, csak hagyta hogy a homlokára tapadjon.

-Tetszem?

-Nagyon. Mindíg szép vagy, de most különösen. Ha nem az ismerkedési fázisunkban lennénk, hátramásznék veled.

-Felőlem...

-Szó sem lehet róla.- adott gázt a férfi.- Most randizunk.

-És hová megyünk?

-Tízig bárhová. Utána dolgunk van.

-Dolgunk? Ez izgalmasan hangzik.

-Az is lesz.

-Kié ez a kocsi?

-Az enyém. Elcseréltem a motorra, így lett némi pénzem. Elég gáz, de a semminél jobb.

-Tényleg elég gáz...- suttogta Amy maga elé.

-Remélem nem robbanunk le a semmi közepén...

-Az rettenetes lenne...- simította végig gyengéden a férfi arcát.- Selena Gomezt hallgatsz? - nyúlt a rádió felé hogy felhangosítsa a “Like a love song”-ot.

-Ez rádió. Nem ismerem a hölgyet, nem az én stílusom.

-Aha, persze. Pedig anno egész jól mozogtál rá...

-Én?! Nem emlékszem hogy táncoltam volna erre...

-Nem is mondtam hogy táncoltál.

Josh komolyan elgondolkodott hogy miről is lehet szó, homlokát ráncolva törte a fejét, hiába. Amy nem feszegette tovább a témát, inkább nekinyomta a fejét az üvegnek és ábrándozott kicsit.

-Lehetne ez a közös dalunk...

-Hát az ki van zárva.

-Akkor a másik. Amire viszont táncoltál velem. Az is jó. Szép emlék...

-Van kifogásod egy hamburger ellen?

-Nincs.

-Akkor először beülünk valahová.



Egy hamburgerezőben kötöttek ki. Nem voltak sokan, könnyen találtak asztalt maguknak, Amy még többet is talált, mert Jessica barátnője is ott volt.

-Sziasztok!- dobta le magát Amy mellé vigyorogva. Szemlátomást örült nekik.- Atyaég, újra szőke vagy?!

-Igen.

-Jól áll. A nevem Jessica.- nyújtotta a kezét Joshua felé, aki egykedvűen rázta meg.

-Joshua Rayner.

-Tudom! Amy már sokat mesélt rólad... Vártam hogy megismerhesselek.

-Hát eljött a pillanat.

-Chloe?

-Chloe nincs velünk.- vette át a szót Amy némiképp meglepve, ugyanis Jessica le sem vette a szemét Joshról.- Ez most egy randi.

-De jó neked. Írigyellek.

-Hát igen, szerintem is jó. Neked van barátod?

-Nincs. Sajnos én nem vagyok olyan szerencsés mint te. És a munkám is szar, bár ha minden igaz, jövő héttől újra hostesskedhetek. És néha modellkedem is. A férfiak odavannak a modellekért, nem igaz, Josh?

-De.

-Na megyek, örülök hogy találkoztunk. Minden jót...sziasztok!

-Szia! Bocsáss meg!- fordult Amy Joshua felé amikor végre Jessica eltűnt a szemük elől.

-Ugyan miért?

-Láttam hogy mennyire lesett.

-Nem lett bajom. Ilyesmin nem szoktam fennakadni...

-Hozzászoktál már, igaz?

-Dehogyis... Ebből sosem elég...

A lány játékosan oldalba bökte.

-És? Mi lesz az esti program?

-Házibuli.

-Tényleg?!- Amy kicsit csalódott, ez ki is érződött a hangjából.

-Adódott egy lehetőség, és én szeretnék élni vele.

-Itt is adódott egy lehetőség...- simogatta meg gyengéden a férfi arcát.

-Pénzről van szó.

-Értem.

-Ha jól sül el, hamarosan beköltözhetünk a házamba. Ha nem, akkor egy darabig még várnunk kell...

-Nem nagyon tudom összerakni. Pénzért vetkőzni fogsz, vagy...?

-Póker.

-Joshua... Mivel ez az ismerkedős randink, hadd mondjam el, hogy nem kedvelem a szerencsejátékokat...

-Meg kell próbálnom. Nincs vesztenivalóm. Remélem.- szorította meg Amy kezét mosolyogva, majd adott egy puszit a kézfejére.- Aztán a tiéd vagyok, ígérem. Beszélgethetünk reggelig.

-Hát jó.



Amy nem lelkesedett a buliért. Rossz emlékeket idézett fel benne, amikor még ő volt a dundi lány és csak messziről figyelte a többi csajszit, miként csavarják az ujjaik köré a pasikat. Ritkán vett részt ilyesmiben, akkor is többnyire egyedül iszogatott egy sarokban.

Most ugyan volt kísérője, mégis összeszorult a gyomra amikor beléptek a hatalmas házba és szembe találta magát a bulizó tömeggel.

-Á, Josh! Azt hittem, már nem is jössz! Késtetek!- lépett eléjük a házigazda mosolyogva.

Végigmérte Amy-t, majd újra a férfi felé fordult. -Megálltatok valahol, igaz?

-Nem. Ez az első randink. A váltó szarakodott... Ő itt Amy.

-Örvendek.- rázta meg a lány kezét a magas, vékony férfi.- A nevem Daniel. Érezzétek jól magatokat! Te nős vagy, nem?- súgta oda Joshuának miközben a nappaliba kísérte őket.

-Válófélben vagyok.

-Nem vesztegeted az időt... A fiúk már nagyon vártak. Tudod a járást...

-Akkor később találkozunk.- simította végig Amy arcát bocsánatkérően Josh, aztán már el is tűnt a lány elől.

-Hát, érezd jól magad, Amy! Találsz szendvicset a konyhában, piát meg gyakorlatilag mindenhol...

Amy próbált vegyülni, elég kevés sikerrel, pedig iszogatott is szorgalmasan. Alig várta hogy újra a szeme elé kerüljön a házigazda...

-Daniel... Nem várhatnám meg valami csendesebb helyen? Tudod, nem ismerek itt senkit...

-Egy vendégszobában?

-Például igen.

-Na jó... Legyen. Bár nem értem, miért hagyod ki életed buliját...

-Köszönöm.

A lány hálásan követte az emeletre, ahol gyakorlatilag nem volt senki rajtuk kívül. Daniel látszólag erősen hezitált azon hogy kikezdjen-e vele vagy inkább hagyja, végül úgy döntött, nem kockáztat.

-Ez Joshua megszokott szobája.- tárt ki egy ajtót udvariasan Amy-nek.

-Megszokott?

-Amikor ittalszik, akkor itt alszik.

-Értem.

-Persze, általában nem aludni jár ide.

-Gyakran hoz ide nőket?

-Úgy hallom, elfogyott a sör!- mosolyodott el Daniel és már indult is a lépcső felé.- Majd megmondom neki hogy itt talál.

-Köszi.



-Hahó! Hétalvó...

-Josh?! Elaludtam?

-Úgy tűnik...- hajolt fölé a férfi.- Miért nem bulizol kint?

-Egyedül?

-Velem...

-Nyertél?

-Persze...

-Tényleg?

-Igen. Minden rendben...

-Ennek örülök... Akkor most hazamegyünk?

-Csak ha szeretnél...

-Mi a másik lehetőség?!- nyalta meg a száját Amy. Észre sem vette, elkalandozott kicsit Joshua mellkasán...

-Alszunk egy jót, előtte beszélgetünk...

-Akkor csak menjünk.



-Ittál valamit?- szólalt meg a lány, már a kocsiban.

-Pár vodkát. De jól vagyok...

-Tudom, tudom hogy jól vezetsz, csak úgy kérdeztem. Csak úgy kérdeztem...- fordult az ablak irányába Amy. Egyszerűen nem bírt tovább uralkodni magán, kívánta a férfit és ha ő nem akart lépni, hát rá maradt ez a feladat.

-Félre tudnál állni valahol?

-Persze. Valami baj van? Rosszul vagy, Amy?- Josh aggodalmas arccal húzta félre a kormányt, majd állította le a motort.

-Csak egy kis levegőre van szükségem.Tudod, én is iszogattam...- szállt ki komótosan a kocsiból a lány, hogy aztán megkerülje a motorháztető felől, majd kinyissa a Joshua felöli ajtót.- De semmi komoly.

-Mit csinálsz?- lepődött meg a férfi, hányásra számított vagy egy kis nyújtózkodásra, de erre nem.

-Javítok az állapotomon.- hajolt oda hozzá Amy, és tőle szokatlan módon hevesen szájoncsókolta. Már nagyon szomjazott erre a dologra, ki is élvezte amíg a másik fél el nem húzta a fejét. Az igazsághoz hozzátartozik hogy Joshua sem siette el a tiltakozást...

-Javítasz az állapotodon, rontasz az enyémen...- suttogta a férfi miközben Amy pillantását próbálta elkapni fátyolos tekintettel

-Ezt nem mondtam. Azt szeretném hogy mindkettőnknek jó legyen.... Engedd hátrébb az ülést...!- adta ki a parancsot, tiltakozást nem tűrő hangon.

-Én nem így akartam...

-Engedd hátrébb, és olyat kapsz,hogy...- Amy elakadt egy pillanatra, nem tudta, hogyan is fejezhetné be a mondatot, bár Joshuára nézve így is hatásosnak bizonyult.- Hogy elharapod az alsó ajkadat...

A férfi engedelmesen, némileg remegő kézzel tapogatta ki a kart az ülés mellett, amivel aztán jó pár centiméterrel megnövelte a mozgásterüket. Amy lassan mászott az ölébe.

-Szeretnél megkefélni? Hm? Szeretnél magad alá gyűrni?

Joshua csak bólogatott, ennyire futotta a józan eszéből.

-Hát most nem fogsz. Most én leszek a főnök... Úgy mozogsz ahogy én mondom, és úgy mozgok, ahogy én akarok...

-Oké...- nyúlt a férfi a biztonsági övért, de Amy megállította a kezét.

-Nem vicceltem. Ha kioldod az övet, vége az akciónak... Fogalmad sincs, micsoda kínoknak tettél ki engem...- kezdte el kigombolni a ruháját Amy lassú mozdulatokkal, közben magában ujjongott mert a szeretett férfi még pislogni is elfelejtett, annyira próbálta segíteni szemmelvetkőztetéssel.- Tudod hogy mennyire odavagyok érted és fiatal vagyok, nagyon fiatal, a hormonjaim... Minden este vágyakozva feküdtem le, a lábam közé szorítottam a kispárnát, és azt képzeltem, hogy a fejed az... El tudod képzelni?!

Joshua el tudta, nagyon is, és látszólag már túl is volt rajta, mert egyre jobban fészkelődött az ülésben.

-Amy...

-Cssst!-a lány félig kibújt a ruhából. Fekete, félig selyem push up volt rajta, ami az ígéretéhez híven csodaszép dekoltázst csinált.- Érződik még az illatom? Én már nem érzem, várj, fújok egy kicsit a nyakamra...- mászott át lazán a férfin, hogy az anyósülésen hagyott táskájából kihalássza a parfümösüveget. Szinte érezte a fenekén Joshua tekintetét, de így is tervezte, a kínzás része volt. Szórt a nyakára a finom illatból, majd visszafelé már a férfi ölében kötött ki. -Megszagolod, milyen isteni?- karolt Joshua nyaka köré hogy aztán magához vonja. Josh megszagolta, közben lopva végignyalta a nyakát, nem érdekelte hogy a Dior illatra elképesztő volt, de ízre már kevésbé... Érezni akarta a parfümöt, de a gyermeke anyját méginkább.

Amy ennél a pontnál esett ki a szerepéből, azt hitte majd lazán húzza még a férfit egy kicsit, de megint szembesülnie kellett azzal, hogy képtelen ellenállni neki, képtelenek ellenállni egymásnak. Beletúrt a partnere vörösesszőke hajába, majd szinte már durván a mellei közé rántotta a fejét és engedte hogy nyalja ahol éri.

Joshua is itt vadult meg igazán. Amy már az ölében ült, tudta hogy nyert ügye van, mert ha tényleg képes is lenne megpróbálni leszállni róla, ő nem engedné... Ezzel a tudattal kapcsolta ki a biztonsági övet, majd a nadrágja gombjait, Amy már annyira sóhajtozott, hogy észre sem vette, csak hajladozott a combjain ülve, az ajkai alatt, mint egy gyenge virágszál.

Csak arra tért kicsit magához, amikor a mellei fedetlenné váltak és a mellbimbóit a puha anyag helyett valami még puhábbak kezdték kényeztetni. Volt egy kis de ja vu érzése, pláne akkor amikor Joshua a ruhája, majd a bugyija alá nyúlt. Fel is emelkedett az öléből, bár az érzés forró hullámokat képzett az egész testében, cseppet sem volt kellemetlen amikor először csak egy mutatóujj, majd egy középső is egyre durvábban mozgott vizszíntesen a szeméremajkai között, egészen addíg amíg a teste egyre csillapíthatalanabbul remegni nem kezdett. Joshua figyelt a jelekre, mert abban a pillanatban húzta magára, amikor először elélvezett, így az első orgazmusával szinte a férfit is rögtön a csúcsra juttatta.

Úgy érezte magát, mint aki lebeg... Homályosan látta ahogy Joshua lehunyt szemmel dugja, (mert persze nem bírta ki hogy a lány a saját tempójában, fokozatosan fogadja magába és ne lökje neki a csípőjét még ültében is...) ő pedig csak nyögött és nyögött megállás nélkül. Kezdetben a szokásos méret okozta kellemetlenség okán, bár ez nem tartott sokáig hála a nagyszerű időzítésnek, aztán meg már csak a beteljesülés okozta gyönyörtől. Majdnem így tervezte, de ez még sokkal élvezetesebb volt mint ahogy el tudta képzelni, és nem csak ő volt így vele, mert Joshua is remegett alatta miközben megállás nélkül mozgott, nyögött és hörgött a fülébe. Annyira közel volt már az extázishoz, hogy összefüggéstelenül motyogott, de egy szót tisztán és érthetően kiejtett a száján mielőtt megmarkolta Amy csuklóját és összeszorított ajkakkal beleélvezett a testébe.

Bár testileg nem elégült ki, amit Amy akkor érzett, az felért ezer orgazmussal.

Josh ölében maradt még egy darabig, és élvezte ahogy a férfi megnyugszik a combjai között. Tenyerével törölte le az arcát, majd eligazgatta homlokára tapadt tincseit, aztán csak nézte és
gyönyörködött benne.
Várta hogy kitisztuljon kék tekintete, hogy eltűnjön az ösztönlény és újra megjelenjen Joshua.