Anytime 12.

-Hogy kerül ide?! Szóljak apádnak?!
-Ne! Elintézem...
-Amy...
-Anya, elintézem...! Kérlek, ne szólj neki!
-Hát jó...azt csinálsz, amit akarsz...
Amy szíve a torkában dobogott, a keze remegett ahogy a kilincs után nyúlt. Sietni is akart meg nem is, rettegett a találkozástól. Kavarogtak benne az érzelmek, a szerelem, a harag és a félelem felváltva uralkodtak el rajta ahogy közeledett Ben hatalmas Ford-ja felé, de talán a félelem volt a legerősebb a szívében. Eljött az igazság pillanata...
Nem látott be az autóba, ahhoz már kívül-belül sötét volt, ezért egy nagy levegő után megkocogtatta az anyósülés felöli ablakot. Néhány végtelennek tűnő másodperc után Josh kinyitotta neki az ajtót .
-Szia!- suttogta halkan mialatt beült a férfi mellé. Keze-lába remegett, alig tudta becsukni az autó ajtaját.
-Szia, Amy.
Amy pityeregni kezdett, nem bírt tovább uralkodni az idegességén. Lopva Joshuára pillantott, aki csak bámult maga elé az alsó ajkát harapdálva, a kezeit a kormányra szorította, mintha indulni készülne. Új karikagyűrűt viselt, a lány úgy tippelt, fehérarany lehet. Ha őszinte akart lenni, gyönyörű darab volt, mégis ocsmánynak találta mert Victoria húzta az ujjára.
-Mióta tudod?
- Mióta megláttalak a kertünkben. Azóta hazudsz nekem... de hagytam hogy játszd a játékodat, kíváncsi voltam mire megy ki a dolog. Aztán bekerült Chloe is a képbe és minden halálosan komollyá vált. Azt tudtam hogy van gyereked, csak azt nem, hogy tőlem.
- Tudtad?!
- Egyszer eljöttem ide hogy beszéljünk, csak aztán megláttalak a kicsivel a karodban, gondoltam, a kis Amy továbblépett, én pedig nem akartam beletrappolni az új életedbe.
- Josh..
- Megnősültem, és ennyi.
- És most mi lesz?
- Azt még nem tudom biztosan....de ha tudtam volna hogy teherbe estél, nem hagytalak volna magadra...!
- Ebben biztos vagyok... Annyira jó lett volna ha mellettem vagy amikor megszületik... Ha szoríthattam volna a kezed...
Josh bűnbánóan lehajtotta a fejét aztán egy hangos sóhaj után megszólalt.
- Hoztam neki ajándékot. Egy komplett faház van a platón, megígértem Chloe-nak hogy neki is csinálok egyet... csak össze kell rakni és fel kell szerelni.
A férfi rágyújtott.
-Biztosan nagyon fog örülni neki... Mikor rakod össze?
-Holnap gondoltam, de egyedül nem lehet.. Viszont nem tudom, apád segítene-e nekem? Gondolom, a pokolba kíván...
-A lányom apja vagy, ez ellen nem tud mit tenni...
-Lelő, és rögtön múlt idő vagyok...
-Nem akarsz... itt aludni? Akkor nem kellene visszajönnöd...
-Nem is tudom... Megspórolnék egy csomó időt.
-Gyere Josh... Menjünk be!

-Jó estét...- suttogta Josh amikor beléptek, és rögtön szembetalálta magát Amy szüleivel.
-Jó estét, Joshua.
-Jack...- nyújtotta Amy apja felé a kezét. Jack némi hezitálás után megrázta.
-Miért vagy itt?!
-Mert ajándékot hoztam Chloe-nak. Holnap összerakom, de szükségem lenne a segítségedre...
-Hát persze... Segítek.
-Köszönöm. Szeretnék Chloe életének a része lenni. Nem tudtam hogy... nem tudtam hogy Amy teherbe esett... Sajnálom.
-Mi is sajnáljuk hogy ilyen apja van...!
-Anya!
-Be fogom bizonyítani hogy rosszabbnak gondoltok, mint amilyen vagyok. Jó apja leszek Chloe-nak, és mindenben segíteni fogom Amy-t... Persze, csak ha kapok egy esélyt.
-Kezdetnek mondjuk elvehetnéd feleségül...!- Melanie harcias hangulatában volt, legszívesebben meg is tépte volna Joshuát. Nem tudta megbocsájtani neki hogy anno elhagyta a lányát miután “elcsábította”, annak meg pláne nem örült hogy most felbukkant, mert biztos volt abban hogy újra le fog lépni és ezzel végleg összetöri Amy szívét. Az elsőnél is alig tudták “összerakni” lelkileg, bele sem mert gondolni abba, mi lesz ha Joshua újra becsapja.
-Hát az nehezen menne, mert nős vagyok...
Melanie és Jack egyszerre szisszentek fel. Nem tetszett nekik hogy Amy még mindíg egy nős férfi szeretője...
-Itt fog aludni, hogy ne kelljen fordulnia egyet...- váltott témát a lány.- Menj fel az emeletre, Josh...
Joshua szófogadóan elindult.
-Amy...- fogta meg gyengéden Melanie a lánya karját.
-Anya, felnőtt nő vagyok...
-Azt tudom... De miért akarsz mindíg a második lenni, kicsim?!
-Mert szeretem. Most pedig utánamegyek.. Jó éjszakát!

Josh-t elküldte zuhanyozni, ő maga visszaosont a konyhába amikor elcsendesedett a ház. Vágott a férfinak egy szelet tortát és öntött egy pohár tejet, közben el-elkalandoztak a gondolatai. Próbálta kitalálni, vajon mi járhat Joshua fejében? Egyértelműnek látszott hogy csakis Chloe miatt jött... Akkor lenne értelme kezdeményeznie? Mert az ölelését kifejezetten kívánta, az elutasítását viszont kifejezetten nem. Úgy döntött, a férfi reakcióiból fog kiindulni. Idáig nagyon úgy festett, hogy alvás lesz...
Beügyeskedte magát a tálcával a szobájába. Joshua éppen az ő alvóspólóját húzta felfelé...
-Azt vedd le!
Josh meglepett arccal nézte meg újra a pólót.
-Nem nekem raktad ki?!
-Nem. Magamnak.
-De ez az enyém.... Nem?
-Nem. Már nem. Én alszom benne...
-Akkor én... Na mindegy. Akkor alszom gatyában...
-Engem nem zavar...
Joshua levette a pólót majd lerakta az ágyra. Az egyetlen gedves gesztus egy mosoly volt és egy halk köszönöm, amit akkor eresztett meg Amy felé, miután megkapta a vacsoráját.
-Jó étvágyat! Én sütöttem a tortát, ízlik?- ült le a lány szorosan Josh mellé az ágya szélére. Már az is jólesett neki, hogy összeért a meztelen karjuk.
-Finom.
-Már tanulok főzni is. Josh, volna kedved szeretkezni?!
Joshua szájában megállt a falat, olyan tekintettel nézett Amy-re, hogy a lány elszégyellte magát. -Én nem is tudom mi ütött belém... Csak olyan szívesen bebújnék a karodba...
-Apád elkapott a fürdő előtt, és meg kellett ígérnem hogy nem mocskolom be az ágyadat...
-De azon már túlvagy...
-Igen, de ő ezt nem tudja, és nem akarom eljátszani a bizalmát újra...
-Nem hinném hogy itt hallgatózik az ajtóban...
-És fáradt is vagyok, inkább aludnék...
Josh visszautasította a szexet?! Tényleg halálosan megharagudhatott...
-Értem.- suttogta Amy megalázottan.
Miután levitte a tálcát, ő is elment zuhanyozni, közben sírt is egy kicsit. Ez volt a rémálma, és most valóra vált, Joshua meggyűlölte...
A férfi már aludt, vagy úgy csinált amikor ismét belépett a szobába. Csendben vette fel a pólóját, aztán befeküdt mellé, álom persze nem jött a szemére. Joshua felé fordult, és csak nézte a hátát a félhomályban. Mit nem adott volna érte ha megérinthetné anélkül hogy leharapná a fejét...
Egy darabig hánykolódott, aztán gondolt egyet, és felkapcsolta a kislámpát.
-Josh!
-Mi az?!- fordult felé a férfi hunyorogva, morcosan.
-Bocsáss meg nekem, kérlek.... Kérlek szépen! Csak mondd meg hogy mit tegyek és megteszem...
-Amy...  Két dolgot. Hagyd abba a pityergést, és aludj...
-Nem lehetsz ennyire szívtelen ...!
Amy kiugrott az ágyból, az éjjeliszekrénye elé gugolt, majd elővette a naplóját. Néhány pillanatig csak forgatta a kezében, aztán az ágyra dobta, a férfi mellé.
-Olvass csak bele, veled van tele... Az első oldaltól az utolsóig. Legalább ezerszer beleírtam hogy mennyire odavagyok érted, és az is benne van hogy nem akartalak becsapni, csak kíváncsi voltam, maradtak-e benned érzések Amy iránt, ezért játszottam el hogy más vagyok... És ez egyre jobban elfajult, végül már nem tudtam, nem mertem kiszállni. Kérlek, olvass bele! Ha ez nem bizonyítja hogy szeretlek, akkor semmi..
-Majd holnap, jó? Tényleg fáradt vagyok.- Joshua hangja mintha lágyult volna egy kicsit, halványan a lányra mosolygott, aztán már fordult is vissza a fal felé.
-Jó. Jó éjszakát, álmodj szépeket...
Egy ideje feküdtek már a sötétben amikor Amy halk koppanást hallott. Joshua forgolódott és valószínűleg lelökte a teleonját, így is történt. Pofával lefelé hevert a készülék a szőnyegen, a lány felvette. Nem nézte volna meg, de világított a kijelző, szinte vonzotta a tekintetét....
Ha idáig tudott is uralkodni az egyre erősödő kétségbeesésén, a megnyitott oldal címe minden maradék kis nyugalmát szertefoszlatta.
“ Hogyan szerezzük meg a gyereket az anyjától? “
Bele sem mert olvasni, csak remegő kézzel letette az éjjeliszekrényre a telefont. Megint sírni kezdett, csak most nem Joshua miatt, vagyis miatta, de már nem azért mert hűvös volt vele... El akarja venni tőle Chloe-t?! Képtelen volt elhinni hogy képes lenne rá, bár bosszúnak tökéletes. Nagyobb fájdalmat ha akarna sem tudna okozni.... De Josh ilyet tenne?! Megtenné vele?!

Valamikor négy óra körül aludhatott el, már fájt a szeme és a feje a sírástól, ennek eredményeként tízig fel sem kelt. Arra jutott, hogy bár Joshua kőgazdag és pénzzel lényegében bármit el lehet érni, körmeszakadtáig fog küzdeni a kislányért...
Szeretett volna beszélni a férfival, de hiába nyújtotta ki a karját, már csak Josh hült helyét találta. Remélte hogy az udvaron találkoznak, de ott sem volt... A faház viszont igen,és Chloe igen jól érezte magát benne.
-Anyuci! Képzeld, itt volt Josh bácsi és csinált nekem egy ilyet! Kért érte egy puszit... Adtam neki, nem baj?
-Dehogyis... Csak le ne ess!
-Nem fogok!
-Anya...- szólította meg Melanie-t, aki a virágaival foglalatoskodott, közben persze fél szemmel a kislányra is vigyázott. -Joshua elment már?
-Igen, hála az égnek.... Nem szeretném ha mégegyszer idejönne.... Tudom hogy Chloe apja, de akkor is... nem érdemli meg hogy...
-Nem mondott semmit?!
-Nem.  Korán összerakták apáddal a faházat, ivott egy pohár vizet és már ment is.
Amy az apjánál is érdeklődött, de ott sem várta üzenet. Visszament a szobájába hogy alaposabban körülnézzen, az íróasztalán talált is egy mondatot egy fecnin:
“ Elvittem a naplót. Josh.”
Ha elolvassa, tudni fogja mennyire szereti. Tudni fogja hogy nem akarta becsapni, és bár néha a pokolba kívánta, örömmel ment volna oda is utána.
Kicsit megkönnyebbült, bár az is az eszébe jutott, nem-e valami olyan dolgot akar benne találni, amit ellene fordíthat? Vajon az terhelő lehet hogy fiatalon lefeküdt vele miközben jól tudta hogy nős?  Vagy a bíróságon ez nem számít?! Fogalma sem volt, de most mégjobban megijedt. Rossz anyának fogják tartani, szabados életűnek aki még óvodába sem iratta be a gyerekét... Joshua csúsztat egy kis pénzt, és Chloe máris az övé... Ez nem történhet meg!
Remegő kézzel nyúlt a telefonja után hogy felhívja a férfit, de Josh nem fogadta a hívását. Egész nap próbálkozott, Joshua egész nap hárított... Üzenetet nem akart írni, mert a saját fülével akarta hallani hogy mik a tervei, de a férfi ezek szerint nem akarta megosztani vele hogy mire készül.
Négy napig hiába próbálkozott, aztán feladta. Josh eltűnt, nem jelentkezett, ő meg majd’ belepusztult az aggodalomba, napról napra egyre ijesztőbb rémképek jelentek meg előtte, már attól is összerándult a gyomra, ha valaki bekopogott hozzájuk. Rögtön azt gondolta, a kislányért jöttek.
Az ötödik napon aztán megjelent Joshua teljesen váratlanul. Egy hatalmas motorral érkezett, de Amy számára csak az számított, hogy miért jött.
-Helló.- suttogta halkan amikor a lány ajtót nyitott neki.
-Helló...- dadogta Amy ijedten. Most történt meg először, hogy nem örült a férfinak.
-Szeretnélek elvinni valahová. Láttam hogy Jack-nek van bukósisakja, vedd fel, és gyere velem! Nagyon fontos dologról kell beszélnünk....
-Köze van Chloe-hoz?!
-Igen.
Amy intézett néhány szót a szüleihez, de az anyja kommentárját inkább nem várta meg... Leakasztotta az apja sisakját a fogasról, és nehéz szívvel követte Joshuát a motorhoz.

A farm felé indultak el, Amy azt hitte oda tartanak, de sokkal hamarabb megálltak. A lány az út túlnyomó részében lehunyta a szemét és olyan szorosan kapaszkodott Joshuába, amennyire csak tudott, bár ölelni volt most a legkevésbé kedve. Azt nem értette hogy miért viszi ki a városból, de az egyértelmű volt hogy ki fogja teregetni a lapjait. Az pedig azt jelenti, hogy nyerésre áll...
Egy takaros ház előtt álltak meg. A legközelebbi szomszéd legalább 200 méterre volt, lovak viszont legelésztek sokkal közelebb is...  Amy valahogy nem lepődött meg.
-Menjünk be....- vette le a fekete bukósisakját a férfi, majd a kormányra akasztotta.
-Jó.- Amy-nek már akkor is meggyűlt a baja a sisakkal amikor felvette, most mégjobban bénázott a szíjjal. Egyszerűen képtelen volt kioldani. Valószínűleg az is nehezítette a dolgát, hogy remegett a keze az idegességtől. Olyan mérges lett, hogy eleredtek a könnyei.
Joshua egy darabig nézte, aztán odalépett hozzá hogy segítsen neki. Halvány mosoly bújkált a szája sarkában miközben gyakorlott mozdulatokkal “kiszabadította“ , aztán olyat tett amire Amy álmában sem mert volna gondolni. Gyengéden megcsókolta.
Eltelt néhány hosszú másodperc mire Amy úgy döntött, eltolja magától. A csók isteni volt, de nem tudta feledtetni vele hogy mire megy ki ez az egész.... Hogy el akarja venni tőle Chloe-t. Biztos csak össze akarja zavarni és meg kell hagyni, piszok jól csinálja...
Josh nagyon meglepődött az elutasításon. Nem szólt semmit, de látszott rajta.
-Miért hoztál ide?!- szedte össze magát a lány.
-Majd megtudod... Csak menjünk be...
-Kié ez a ház?
-Az enyém. Egyenlőre senki nem tud róla, kivéve két embert... jó okom van rá, de most lényegesebb dolgokról kell beszélnünk...
-Igen...- pityeredett el Amy, ki tudja hanyadjára. -Sejtem hogy miről....
-Azt kétlem...
-Tudom hogy mire készülsz, Josh! És azon leszek hogy megakadályozzam!
-Na fene, erre nem számítottam. Azért csak beszéljük meg... 
-Meghallgatlak, de úgysem tudsz meggyőzni...
-Azért megpróbálnám...
A ház szerényen volt berendezve, de barátságosan, Amy gyanakodva követte a férfit, egyre beljebb, amíg a konyhába nem értek. Ott aztán lett nagy meglepetés... Egy gyönyörűen megterített asztal fogadta őket.
-Josh.... Látom, megadod a módját....
Joshua értetlen arccal meredt rá, egyre jobban összezavarodott.
-Megvacsorázunk?! És közben elmondom amit szeretnék.... - kicsit kijött a sodrából, de próbált nyugalmat erőltetni magára. Kihúzta Amy-nek a széket, és miután a lány leült, helyet foglalt vele szemben.
-Te főztél?- váltott hangnemet a vendég is.
-Nem. Shirley.
-Na, akkor biztosan mérgezett...
-Dehogyis. Elmondtam neki hogy mi a helyzet és mélységesen elszégyellte magát. Megengeded hogy meggyújtsam a gyertyákat?! Vagy azt is ellenzed?
-Gyújtsd csak meg.
Amy-nek furcsa érzése támadt, valami azt súgta neki, hogy itt nem kimondottan Chloe-ról lesz szó. Melegség öntötte el a szívét, de egy kis félelem vegyült a bizakodásába mert tudta hogy minél jobban beleéli magát egy kis jóba, annál jobban fog fájni ha csalódik.
-Tényleg?
-Igen, és ezért majd személyesen is bocsánatot fog kérni tőled.- Josh meggyújtotta a két fehér gyertyát az asztal közepén, majd bort töltött a poharaikba.
-Én ezt nem értem....
-Mit nem értessz?!
-Ezt az egészet. Olyan gonosz voltál velem, most meg ez...
Joshua szélesen rámosolygott.
-Hát igen. Gondoltam, kicsit bosszút állok amiért átvertél. De valahol megérdemeltem, szóval... Szeretném ha megbocsájtanál nekem és én is megbocsájtok, mit szólsz?
Amy alig hitt a fülének.
-Hát... Rendben, Josh. De valamit szeretnék kérni. Ne vedd el tőlem Chloe-t! Tudom hogy megvannak az eszközeid hozzá, de belehalnék....! A szeretőd leszek a feleséged mellett ha akarod, bármit megteszek, csak ne válassz el a kislányomtól! Kérlek szépen!
-Atya ég, minek nézel te engem?! Miféle szörnyetegnek?! Eszembe sem jutott...- háborodott fel a férfi.
-Láttam a telefonodban azt a megnyitott oldalt...
-Te belenéztél a telefonomba?!- háborodott fel mégjobban a férfi.
-Csak felvettem a földről...
-Maxi miatt néztem meg. Szeretném ha nekem ítélnék a válás után.
-A... Válás után?!
-Igen. El fogok válni. Amint már mondtam, igazi családot szeretnék, és azok ti vagytok.
A lány remegő kézzel emelte fel a kanalát hogy nekilásson a levesnek. Alig talált a szájába...
-Victoria kitalálta hogy vegyem el újra... Nem tudtam hogy mire készül, igazság szerint én akartam bejelenteni hogy elhagyom, csak Kate nem tudott semmi bíztatót mondani Maxi-val kapcsolatban, ezért színlelnem kellett továbbra is.
-Kate.... Nem úgy volt hogy elmegy?!
-De. De a férje elkapott valami nyavalyát, így elhalasztották az utazást. Az öccse ügyvéd, és Kate volt az összekötő. De számomra csak akkor van remény, ha Victoria hozzájárul hogy örökbefogadjam a kisfiút... Ahhoz viszont az ő szabályai szerint kell hogy viselkedjek... Mindent akar... A pénzemet, a házamat, a kocsimat ami valami rejtélyes módon defektet kapott....
-Hát.... Az én voltam....
-Volt egy ilyen megérzésem... Szóval mindenre igényt tart. Még rám is.
-De miért?! Nem úgy volt hogy leszbikus?!
-Ezt én sem értem, de el kell mennem vele nászútra. De amikor visszajövök szeretném tudni hogy mi lesz.... Hogy mi fog várni....
-Te nem eszel?
-Mindjárt.... Csak először szeretném tudni....
-Josh, tudod hogy mi fog várni. Nem olvastad el amit írtam?!
Joshua felnevetett.
-De igen. A fantáziálásaid....
Amy elpirult. Elég részletesen kifejtette oldalakon át, hogy miket próbálna ki szívesen a férfival.
-Nem pont ezekre a részekre gondoltam... Az érzéseimre... Hogy szeretlek téged.
-Azt írtad, négy menetig le sem szállnál rólam.... Megtisztelő a bizalmad, de én azért szusszannék közben....
-Josh, az érzéseimről is írtam!
-Igen... Csak kicsit elkalandoztam.... Olyan gyönyörű vagy és elképzeltem ahogy mi....
Joshua vágyakozva nézett a szemébe, nem igazán érdekelte a vacsora. Amy-nek is nehezére esett az evés, inkább szorgalmasan kortyolgatta a borát. Ő is elképzelt néhány dolgot, azokhoz pedig bátorságot kellett gyűjtenie.