A Jupiter-lány kalandjai

Forgószél
söpör a városon,
tövestől cibálja a gyomokat,
a nemes növényeket
óvón kerüli.
Vadul táncol be
a nyári tikkadtságba,
mintha irigyelné a hőt.
Minden tisztító vihar
új élet kezdete,
s még jobban tündökölhet
az aranysugár.


A Jupiteren


A Jupiteren vidáman éltek az emberek, a sírás ismeretlen érzés volt, hát ég az egyes! A gyerekek a legjobb tudásuk szerint tanultak, hogy a bolygó
hasznos állampolgárai lehessenek. Az iskola után kicsiny napenergiával működő űrhajókkal repdestek a bolygó körül.
Egy napon hatalmas szél támadt, a hangosbemondó mindenkit figyelmeztetett, hogy térjenek vissza, mert vihar lesz.
Egyiküket a szél kisodorta a bolygó vonzásából a világűrbe. A Jupiter-lány bekapcsolta a biztonsági övét, rábízta a felügyeletet a robotpilótára és elaludt.



A Vénuszon



A Vénuszra sodorta a szél, csodálatos, virágokkal tarkított bolygóra. Amint földet ért, ott várt rá egy csapat gyerek és szeretettel néztek rá, majd elkísérték a bolygó vezetőjéhez a váratlan látogatót.
A Vénusz vezetője barna hajú, szép férfi csodálatos fogsorral, mosolygott rá és kedvesen elbeszélgetett vele. Azt mondta, nagyon szeretik a művészetet, ezért náluk mindenki boldog és elégedett és szépek az emberek.
Művészileg tervezett épületekben éltek.
A művészetük érthetetlen volt a Jupiter-lánynak.
Megköszönte a vendéglátást és ajándékával, egy szál virággal elindult vissza az űrhajójához, pedig vendéglátója marasztalta.
Repítette a szél ismét új állomás felé, s nem sejtette, hol lesz a következő landolás.


Ismerkedés a Nagy Rosszal


Csapkodta a szél az űrhajót, vitte az alvó kislányt, aki talán álmában otthon járt édesanyjánál.
Nem sokkal utána landolt a Szaturnuszon. Kinyitotta a szemeit, körülnézett, s látta, hogy bánatos arcú emberek járnak mellette a téren. Nem értette a búskomorságuk okát, a gyászos bolygó feketeségét. Kiszállt az űrhajójából, faggatta őket, s csodálkozva fedezte fel, hogy itt mindenki bölcs. Talán a bölcsességgel együtt jár a szomorúság?
A bolygó vezetője komor, sötét arccal nézett a Jupiter-lányra.
Gondolta, felvidítja énekkel, s addig kedveskedett neki, míg derűt nem látott Szaturnusz arcán, s csodák csodája, tudtak mosolyogni.
Szaturnusz urát megváltoztatta a Jupiter-lány, akinek ajándéka lett a Szaturnusz mosolya.
Elindult piciny napbárkájával, hátha a szél hazairányítja
majd.



Fogság a Marson


Ismét egy bolygóhoz ért. Alighogy leszállt az erdőben, s bement a város közepébe, katonák vették körül és terelték a bolygó vezetőjéhez. A Mars ura végigmérte és gúnyos pillantással kérdezte, milyen maskara van rajta.
- Ez az én szoknyám, mert lány vagyok és a Jupiteren a lányok szoknyában és ruhában járnak.
A Mars vezetője megparancsolta, hogy vegyen fel katona ruhát, és fogságba ejtette, befogta konyhai mosogatónak.
Jupiter-lány talán hónapokig raboskodott a Marson, míg egy napon sikerült megszöknie, amikor az őrök nem ügyeltek rá egy pillanatig és szaladt a piciny naprepülőhöz az erdőbe. Szerencséje volt, hogy elrejtette.
Szapora szívdobogással indította el a gépet, nehogy utolérjék, mielőtt elhagyná a Mars bűvkörét.



A magnetizmus bolygója


Egyszer csak arra lett figyelmes a Jupiter-lány, hogy valamilyen hatalmas erő vonzza maga felé, mint egy mágnest.
Egy kis bolygó szippantotta magához a naprepülőt. Kiszállt, s ott állt előtte Plútó ura olyan tökéletesen, amilyet még sohasem látott. Elmondta, látta, hogy erre viszi az útja, s nem bírta megállni, hogy ne üdvözölje a világűr kis utasát.
Felruházta magnetizmussal, olyan hatalommal, amivel bármit elérhet, amit akar. Jupiter-lány megköszönte az ajándékot és mintha fényben lépkedett volna, ragyogva szállt be a repülőjébe.



Emberek a föld alatt



Egy kihalt bolygóra ért. Sehol egy ház, egy ember nem volt, csak komor sziklák, szikes talaj.
Ahogy kutatott a tekintetével, észrevett egy ijedt szemű, félénk embert egy barlang bejárata mögé húzódva. Elindult feléje, de erre ő ijedten elmenekült. Jupiter-lány utána ment a barlangba, ahol mindnyájan ijedten néztek rá. Kifaggatta őket, mi történt velük, miért húzódtak a
föld alá. Elmondták, hogy megtámadták őket az idegenek, ahányszor felfedeztek valamit, s a hajdani újítók találmányait az elrablók rosszra használják. Ez volt az Uránusz bolygó.
Jupiter-lány mesélt a többi bolygóról és adott nekik a magnetizmus erejéből.
Barátként búcsúztak el és folytatta az útját, hátha hazaér.



A káosz bolygója


Új bolygó tűnt fel a láthatáron. A Jupiter-lány leszállt egy elhagyott helyen és elindult a legközelebbi városba.
Papokat látott énekelve menni az utcákon fekete ruhába öltözve és csúfolták őket a járókelők.
Sehogy sem értette, mi történik itt. Találkozott egy pappal, Róbert atyának hívták, aki elmagyarázta, hogy éppen káosz van itt, mert már az emberek nem hisznek a régi vallásokban, s akik hisznek, azok gonoszok lettek, s semmi nincs, ami pótolhatná a törvényeket. Aztán adott neki egy keresztet, azt mondta, majd később rájön, mit jelent.
Jupiter-lány nem látott reményt, hogy itt bárkivel is szót érthetne,
Elindult ismét a Neptumuszról ki a galaxisba.


A Hold felett

Elálmosodott, amikor feltűnt a láthatáron a Hold. Álmában megjelent egy fehér szakállú ember a Hold felett és rámutatott a keresztre. Elmondta, hogy fontos küldetést bízott rá.



A Földön


Szeme előtt új bolygó tűnt fel. Ezt már ismerte, tanulta az égitestek tudományából. Egy füstös város végére ereszkedett le a repülő. Kiszállt, körülnézett. Pár lépésre patak csordogált, de olyan bűzös a vize, hogy nem lehet lélegezni fölötte. Szürke emeletes házak sorakoztak egymás mellett. Hát itt jól felborították a természet harmóniáját! – gondolta, s bement a legközelebbi presszóba.
Mást nem hallott, csak káromkodást, részegek eltorzult kiáltásait, a lányok visítozását, ahogy ráncigálták őket a mocskos kezek.
Az utcákon az öregek félősen siettek, mert a kapuk alól eléjük ugrottak kifosztani, megverni őket. De nem riadtak vissza az emberöléstől sem egy kis nyereség reményében. Az emberek nyomorogtak, éheznek, mert az állam a fél évszázados adósságait rajtuk akarta behajtani adók kivetésével. Amiért megdolgoztak – a felét az állam tette zsebre, a maradékból fizették az adóval terhelt energia árakat, élelmiszereket.
Sokan munkanélküliek. Ők már olyanok, mint a koldusok. Ha meglátnak egy szelet kenyeret, remegnek és csorog a nyáluk, összeszűkült gyomrukkal alig tudnak emészteni. Inkább, hogy elfedjék az éhség fájdalmát, italra fordítják a könyöradományt, amit néha kézhez kapnak.
Nagy bűn egyetlen ember, vagy jószág éheztetése is, nemhogy egy egész országé!

Itt rosszabb a helyzet, mint az Uránuszon, ott más bolygók népétől tartottak, ezek pedig egymást bántják, egymást alázzák, testvér a testvért, fiú az anyját, apa a lányát. A gazdagok önfeledten tivornyáznak, ahogyan a Petőfi nevű költőjük megírta, de az már mikor volt?
Azóta fejlettebbnek kellene lenniük az összes bolygónál, mert ide eljut a Szaturnusz bölcsessége, a Vénusz szeretete, az Uránusz újítása, a Neptun hite, a Hold fantáziája, a Nap fénye, s ezeket mind semmibe véve egyedül a Mars erejét engedik szabadon garázdálkodni.
Töprengett Jupiter-lány, mit tegyen. Végül arra gondolt, alapít egy iskolát. Hozzá is látott a szervezéshez, segítőket is talált.
A régiek mellett új tantárgyakkal egészítette ki a tanrendet: asztronómiával, egészségtannal, gasztronómiával, csillagászattal, az időjárás tudományával, építészettel, a természeti erők kezelésével, filozófiával, a belső erők tudományával. A harmonikus zenére nagy hangsúlyt fektetve tisztogatta a gyermekek lelkét.
S mikor a hét év eltelt, csodálatos tehetségek kerültek ki kezei alól. Ők már az új kor képviselői, tudományukat átadják a következő nemzedéknek. Mivel már minden tanár méltóan állta meg a helyét, a Jupiter-lány úgy érezte, itt az ideje visszatérni igazi otthonába.

A gyerekek könny nélkül, fegyelmezetten búcsúztatták, de a szemük annál többet elárult.
Tudták, egyszer mindennek eljön az ideje, s a búcsú nem örökké szól. A lelki barát a távolból is segít, ha valaki bajba kerül.
Beszállt a rég kinőtt piciny repülőbe, ami annyi vihart átvészelt már, de az üzemanyaga,a napenergia változatlanul működésbe tudta lendíteni, s repült végre hazafelé.


Már mindenhol otthon


Már hetven éves. Nem érezte a kort, mert ereje inkább nőtt, mintsem csökkent. Izgalommal gondolt vissza szeretteire, de akárhogy is kívánta az érzést felidézni, amivel annak idején szülei iránt érzett, mindannyiszor elébe villan a másik, az igazi: a testvériség. Mindenkit egyformán szeretett, a rosszat és a jót, az ellenséget és barátot, egyforma, odaadó, sugárzó szeretettel.
Akadálytalanul repült a gép, s nemsokára feltűnt az ismerős repülőtér.
Alaposan megváltozott minden. Mondták, a vihar hatalmas tisztogatást végzett, de akik életben maradtak, óriási lelkesedéssel vetették bele magukat az újjáépítésbe.
És aki a lelket tartotta bennük és felemelte sorsukat, nem más volt, mint a Jupiter-lány édesanyja.
Oly’ hosszú idő óta anya és leánya megfogták egymás kezét.
Az idő nyomot hagyott testükön és mégis mindketten újjászületve állottak és gyönyörködtek a lélek-nemesség másik képviselőjében.
Közösen láttak munkához ezután, s mert ereikben megtisztulva áramlott a vér, akár a vörös rózsában a tiszta nedv, hosszú-hosszú évek alatt úgy felvirágoztatták a Jupiter bolygót, hogy hétszeres erősséggel árasztotta a világba:

Minden ember jó,
csak nem tudja magáról.
még a legrútabbon is van
csodálni való.
Ügyeljetek a rendre!


1994.



A bolygókon való tartózkodás leírása azért rövid, mert megsemmisült az anyag, a Földön, s a Mindenütt otthon kazettán megmaradt.

A Jupiter-lány kalandjait 1992-től a gyerekek folytatták, a kérdésem az volt: kikkel találkozhatott a Jupiter-lány a galaxisban?