Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Materdoloroza:
Sajnálom, hogy eltűnt az írónő...
2024-12-25 00:29
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Versek
Egy régebbi versem
Tejüveg november köde ölel körbe
falevelek fájdalma a szívembe mar
volt egy kéz, egy arc, egy mosoly villan,
ódon ölelés melege siklik elő
falevelek fájdalma a szívembe mar
volt egy kéz, egy arc, egy mosoly villan,
ódon ölelés melege siklik elő
Temető falán repkény kúszik
életutakat hajózik
régvolt mosolyokat
öleléseket szalad.
életutakat hajózik
régvolt mosolyokat
öleléseket szalad.
Angyalok dühe mered a városra
lepkéket öntenek magukból
színes pillangók fojtanak hangot.
Az emberek mozgó színeket nyelnek
lepkéket öntenek magukból
színes pillangók fojtanak hangot.
Az emberek mozgó színeket nyelnek
Sértettség
Közöny
Beszédes csend
Halál
Játék
Közöny
Beszédes csend
Halál
Játék
A magányos lány életébe talán végre beköszönt az áhított boldogság? Erről szól ez a vers.
Egyre mélyebbre sodor a víz engem,
Hol a dagály állja utam, s lélegzetem,
Erőlködök, hogy fenntartsam magam,
Mert a mély, oly sötét és türelmes.
Hol a dagály állja utam, s lélegzetem,
Erőlködök, hogy fenntartsam magam,
Mert a mély, oly sötét és türelmes.
A vers egy magányos, szerelem után vágyódó lányról szól, akihez minden éjjel álmában ellátogat egy Idegen képében a hőn áhított férfi, kire már rég vár.
Szelek szárnyán rebbenek,
eső áztatja lelkemet.
Messzi tájon ébredek,
s nem tudom, hova legyek...
eső áztatja lelkemet.
Messzi tájon ébredek,
s nem tudom, hova legyek...